A természet kalendáriuma (CCCIII.)

Meghódolok egy délutánra ma,

Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.

Kedvedért egy röpke pillanatra,

A régi erdők bájkörébe lépek.

 

(…) Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,

Ezüstös csermely boldogan nevet,

A nap tüzes sugárral hinti be,

A bárányfelhős, türkizkék eget.

 

Fuvallat támad, langyos, kellemes,

A barka-por arany felhőt havaz,

Tölgy-templomok orgonája zeng:

Ott áldozatra lobbant a tavasz.

 

Hívogat már a néma bükkfa-bolt

A mohos fákra, hogy leszállt a csend…

Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben

Egy fáradt lélek végre megpihent.

 

Akárcsak Wass Albert Tavaszi sétája során, jómagam is ámulva a mán, régmúlt somostetői tavaszt idézek.

Évtizedek óta nem láttam ezt a csodanövényt. Egykor a Somostető mogyorósa mögött, Jedd irányában, gyűjtöttem herbáriumba tavaszi virágos hajtását. Ott, ahol még szép számmal vannak – voltak – sombokrok is. Azoknak szedtem virágát, ettem fanyar-édes termését. S innen metszette volt öcsém első geológuskalapácsa nyelét – tudvalevő, hogy a somfa merev rugalmassága a legjobb kalapácsnyelet adta… valamikor.

Egyszóval múlt vasárnap köszöntött rám a kónya vicsorgó  (Lathraea squamaria) egy mogyoróbokor alól, ez az élősködő vajvirágfélék (Orobanchaceae) családjába tartozó növény. Tömzsi, hajlott föld feletti szárán csak pikkelylevelek láthatóak. A klorofill nélküli, rózsaszín vagy fehér, húsos, kissé viaszosnak tűnő növény halványpirosba hajló, 1-1,5 cm hosszú, kétajkú virágai egy oldalra néző, eleinte bókoló fürtöt alkotnak. Innen sajátos hajtásalakja is, s bevett botanikai neve. A virágzás előrehaladtával a virágok fakóbbak lesznek, a szár pedig kiegyenesedik. Rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül fényképezőgép elé. Föld alatti vastag, barna elágazó gyöktörzse üde szurdok- és ligeterdők fafajainak gyökerén élősködik: bükkön, gyertyánon, mogyorón. Csak virágzásakor lehet rálelni a már 10 évnél is idősebb növényre. Hisz csak ekkortól fogva, ritka tavaszi alkalmakkor, növeszti talajfelszín fölé virágos hajtását.

S jutnak eszembe a 276 évvel ezelőtt, 1742. április 20-án született Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, pedagógus és gazdasági szakíró, az első magyarhoni mezőgazdász szakiskola létrehozójának máig érvényes szavai:

 

Igyekezzetek, ti halandók, jobbítani állapototokat, s vegyétek hasznát annak, amit a tudomány feltalált, s amit a természet nyújt!

 

A szikes talajok javítása első, európai hírű szakemberének intelme máig helytálló.

156 éve,  1862. április 4-én hajtották végre az első sikeres pasztörizálást. Az eljárást mikroorganizmusok elpusztítására fejlesztette ki Louis Pasteur és Claude Bernard. Ez a módszer a folyadék 60-90 °C-ra történő, rövid idejű felmelegítésével és azt követően gyors lehűtésével csökkenti a benne lévő mikroorganizmusok számát. Nem sterilizálás, nem irtja ki az összes mikroorganizmust, csak olyan mennyiségre csökkenti a számukat, hogy már nem képesek fertőzni. Pasztőrözést leginkább az élelmiszeriparban használnak, a sterilizációs eljárások rontanák az ételek minőségét s élvezhetőségét.

Április harmadik dekádjában vagyunk. 21-e a rómaiaknál fontos ünnep volt. Ekkor tartották a Palilia ünnepet, Palesnek, a nyájak istenének neve után. E napon Róma alapítására emlékeztek. Ilyenkor a Vesta-szüzek tisztító és termékenyítő máglyatüzeket gyújtottak, melyeken a résztvevők átugráltak és áthajtották rajtuk barmaikat.

25-e a Robigaliáé – körmenettel és állatáldozattal tisztelték meg Robig istennőt, elkerülendő a gabonarozsdát. (Robigo jelentése: gabonaüszög, rozsda.) A megelőzés babonás módja az volt, hogy a rómaiak vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. A bibliai Sámson – noha egészen más céllal – hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (Üszög, üszök szavunk nemcsak betegséget, hanem parazsat, pernyét is jelent!) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az „üszögöt” asszony szüli („üszöggyerek”), s azért lesz „üszög” a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az „üszöggyerek” – úgy tartják – szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is, mint napállatot, de főleg, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte – Japánban mai napig – gabonaszellemként tisztelték.

Április 22. a Föld napja. Az idei kiemelt  témája  a műanyagmentes világ.

 

Hadd tegyek ide két friss hírt ezzel kapcsoltan. A Csendes-óceán Kárpát-medence nagyságú műanyag szemétszigetei mellett a sarkvidékek vizei is elképesztő mértékben műanyagszennyezettek. Az Antarktisz körüli vizekben élő sarki krillek nanoméretűvé képesek átalakítani a megemésztett, öt milliméternél kisebb műanyag részecskéket. 

De nem csupán a tengeri állatok eszik a műanyag szemcséket nap mint nap.  Többtucatnyi mikro műanyag szemcsét is lenyelhet az ember minden egyes főétkezéskor – állapították meg a skóciai Heriot-Watt Egyetem kutatói. A bútorszövetekből és szintetikus textíliákból származó szemcsék a házi porral keveredve hullanak ételeinkbe. Évente akár hatvan-hetvenezer potenciálisan veszélyes műanyag részecskét is lenyelhetünk evés közben.

 

A háztartásokban előforduló porban vagy az általunk belélegzett levegőben lévő mikronméretű műanyagok gumiabroncsokból, szőnyegekből, bútorszövetekből, de ruhaneműből, például gyapjúkabátokból is származhatnak – mondta Julian Kirby, a Friends of the Earth szervezet munkatársa. – A kormányoknak azonnal meg kellene fogalmazniuk egy akciótervet a műanyagszennyezés felszámolására, és kutatást indítaniuk annak megállapítására, hogy a környezetben előforduló műanyag szemcsék milyen hatással lehetnek az emberi egészségre.

 

Az 1990-ben világmozgalommá vált Föld napja harminc évvel ezelőtt a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagok terjeszkedését, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szennyezettségét látta a legkomolyabb fenyegetéseknek.

Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?  – így hangzik a Föld napja mozgalom egyik jelmondata.

A magyarul amúgy nagyon rosszul hangzó „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elvét kell valóságba ültetni. Mert a helyi cselekvés értéke a földi teljesség mércéjével mérhető csupán.

 

(…) a föld nem az emberé, hanem az ember a földé. Minden mindennel össze van kötve, mint ahogy a vérség nemzetségeket köt össze – a Seattle indián törzsfőnök több mint másfél évszázada, 1854-ben kelt üzenete ma is helytálló. – Minden egyes fénylő fenyőtű, minden homokos part, a homályos zugok az erdőkben, minden tisztás és a zümmögő rovarok is szentek az én népem emlékezetében és tapasztalatában.

Az illatozó virágok nővéreink; a szarvas, a ló, a sas a mi fivéreink. A sziklataréjok, a legelők harmata, a ló testmelege és az ember – mind ugyanazon családnak tagjai.

 

Vajon érti-e a ma embere ezt a virágos beszédet? Csak remélem, hogy igen.

1990 óta minden év április 22-ére, a Föld napjára adja ki a washingtoni Worldwatch Institute éves jelentését a világ környezeti állapotáról  A világ helyzete címmel.

Vajon mai világunkról másfél évszázad múlva milyen üzenetek maradnak fenn?

S lesz-e ki elolvassa, értelmezze azokat?

Optimista vagyok. Lesznek. S magyarul fogják mondani ítéleteiket a maiak fölött akkori szépunokáink.

S talán még a kónya vicsorgót is fellelhetik a Somostetőn…

Ennek reményében, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ben, 32 évvel Csernobil után