Ezzel a címmel nyílik vándorkiállítás november 27-én, hétfőn 16 órától a Kultúrpalota második emeleti kiállítótermében.
Ezzel a címmel nyílik vándorkiállítás november 27-én, hétfőn 16 órától a Kultúrpalota második emeleti kiállítótermében. A Maros Megyei Múzeum a Magyar Nemzeti Múzeum által összeállított nagy sikerű, első világháborús sztereofotókat bemutató vándorkiállítást látja vendégül. Az Első Világháborús Centenáriumi Bizottság gondozásában létrejött tárlatot 2014. december 19-étől láthatta a közönség a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd ezt követően, Zalaegerszegen, Kaposváron, Szentesen, Nagyatádon, Pozsonyban, idén márciusban Gyergyószentmiklóson, júniusban Székelyudvarhelyen, végül Csíkszeredában is megtekinthették az érdeklődők.
A sztereofénykép egy különleges fotográfia, amely valójában két, egymástól kissé eltérő képből áll, amelyeket, az emberi szem állásának megfelelően, két különböző szögből vettek fel ugyanarról a tárgyról. A képpár egy speciális szerkezetben, a sztereoszkópban szemlélve egyetlen térhatású képpé olvad össze a képnézegető tudatában. Az ember két szeme a középpontoktól számítva átlagosan 65-67 milliméterre van egymástól, ezért természetes, hogy két különböző pontról szemlélve a világot, eltérő képet kapunk róla. A két szemmel való látás szükséges ahhoz, hogy az ember térben érzékelje az őt körülvevő valóságot; az érzékelt két kép olvad össze az emberi agyban egyetlen háromdimenziós képpé.
A sztereofényképezés a fotográfia kezdeteitől jelen volt a képkészítési technikák között, s 1914-ig két népszerűségi csúcson is túljutott. A 19-20. század fordulóján számos cég – például az amerikai Underwood & Underwood (1882–1923), a Keystone View Company (1892–1970), a német Neue Photographi-sche Gesellschaft (1894–1922) – gyártotta soha nem látott mennyiségben és értékesítette világszerte a legkülönbözőbb témájú sztereofényképeket. Kezdetben a sztereoképhez szükséges két felvételt még külön készítették el: vagy egyszerre fényképezte le a fotográfus ugyanazt a tárgyat két, egymástól megfelelő távolságra és szögben álló kamerával, vagy ugyanazt a gépet az egyik felvétel elkészítése után egy speciális sínszerkezeten odébb tolta. A sztereo-fényképezőgépet, amelynek segítségével egyszerre ugyanazzal a géppel lehetett két felvételt rögzíteni, John Benjamin Dancer tervei alapján 1856-ban gyártották először Angliában.
A térélményt nyújtó képek, amelyek a magasság és a szélesség paraméterei mellett a mélység harmadik dimenzióját kínálták a képnézegetőknek, különleges, nem túl drága szórakozásnak számítottak. A nemzetközi cégek sztereofényképei olyan aktuális eseményeket örökítettek meg, amelyeknek a híre bejárta a világot, a sajtó tudósított róluk, és az emberek fantáziáját, „vizuális kíváncsiságát” izgatták. A nemzetközi kiállítások, diplomáciai események, háborúk és természeti katasztrófák képei kapcsán nagyobb érdeklődés irányult az érintett országok, népek életére is. Sokan megvették és gyűjtötték a külföldi országokat bemutató sztereofényképeket, mert a térhatású képek nézegetése a sztereoszkóp szerkezetben – különösen, ha a készülék olyan zárt konstrukció volt, amely kizárta a periférikus látást, vagyis a külvilágot – azt az érzetet kelthette az emberben, mintha ő maga is ott lenne a megörökített helyszínen vagy jelenetben. A sztereofotográfiák fénykora az 1910-es évek végén leáldozott, akkorra a képes magazinok és újságok, a mozgókép, a film gyorsabban és lebilincselőbben tájékoztatták a nagyközönséget a világ történéseiről.
A kiállított fotók nemcsak egyszerű illusztrációk. A kutatók forrásként kezelték őket, és arra törekedtek, hogy minél alaposabban körüljárjuk a fényképek keletkezésének történetét és/vagy feltárják a képek felhasználásának útjait. A képek a Magyar Nemzeti Múzeum és Felvinczi Sándor gyűjtő tulajdonában vannak. Bognár Katalin szerkesztésében egy könyv is megjelent, amelyben a képeket a kötetben mellékelt piros-kék „szemüvegen” keresztül nézhetik meg az olvasók. Az összeállításhoz a német Neue Photographische Gesellschaft cég száz képet tartalmazó Világháború 1914-16 sorozatából, az amerikai Keystone View Company 1923-ben kiadott háromszáz darabos sorozatából, valamint privát fényképezők sztereofelvételeiből válogattak anyagot. Az érdeklődők három dimenzióban bepillanthatnak a lövészárkokba, végignézhetik a menetelő katonák és hadifoglyok hosszú sorát, és plasztikus képet kaphatnak a pusztítás mértékéről is – tájékoztat a kiállítás honlapja.
A kiállítás marosvásárhelyi megvalósításával Sárándi Tamás muzeológus-történész foglalkozik, aki elmondta, hogy a Maros Megyei Múzeum nemcsak ezzel a kiállítással adózik a Nagy Háború emlékének, hanem 2014-től kezdődően törekedtek rá, hogy minden évben legyen legalább egy tematikus kiállítás, ami a háborús tematikával foglalkozik. A múzeum gyűjteményében nem találhatók a kiállításon is bemutatásra kerülő térhatású fotók, de más, a háború időszakában készült fényképek igen. Emellett ez év tavaszán egy, a román Kulturális Minisztérium által támogatott, Maros mentiek a Nagy Háború lövészárkaiban című projekt keretében gyűjtésbe kezdtek, aminek célja, hogy minél több, a háborúhoz kapcsolódó tárgyat, emléket összegyűjtsenek. Ezek lehetnek fényképek, levelezőlapok, kitüntetések, emléklapok vagy bármilyen tárgy, ami a háborúban részt vett családtag után megmaradt. A gyűjtés célja, hogy 2018-ban, a centenárium alkalmával a múzeum saját kiállítással is megemlékezzen a fontos eseményről. Akinek tehát bármilyen fotója vagy emléktárgya van, ami kötődik az első világháborúhoz, elviheti a Maros Megyei Múzeum néprajzi részlegéhez (Toldalagi-palota, Rózsák tere), ahol a fotót beszkennelik, tárgyak esetében a tulajdonos megegyezhet a múzeum munkatársaival, hogy kölcsön- vagy eladja azt a múzeumnak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató