2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Zsúfolásig teltek a Bernády Ház földszinti termei Nagy Attila szerda délutáni költői estjén. A marosvásárhelyi, kilenckötetes – civilben orvos – szerzőnek ez volt az első ilyen jellegű megnyilatkozása, a jól felépített irodalmi est minősége, tematikája sokakban nyomot hagyott.

Gálfalvi György és Nagy Attila


Zsúfolásig teltek a Bernády Ház földszinti termei Nagy Attila szerda délutáni költői estjén. A marosvásárhelyi, kilenckötetes – civilben orvos – szerzőnek ez volt az első ilyen jellegű megnyilatkozása, a jól felépített irodalmi est minősége, tematikája sokakban nyomot hagyott.

A délután 6 órakor kezdődő rendezvényen mintegy bevezetőként Gálfalvi György beszélgetett Nagy Attilával költészetről, szakmáról, életről és múltról egyaránt. Mint azt Gálfalvi hangsúlyozta, e délután a szép szó, az össztartozás élményére vágyunk.

– A több évtizedes barátságnak kijáró tisztelettel köszöntöm Nagy Attilát, Nagy Emese hárfaművésznőt és Koszta Gabriella színművésznőt, akinek – ugyan hihetetlen, de – ez lesz az első marosvásárhelyi előadóestje. Ma délután az ő előadásában hallhatjuk Nagy Attila verseit – mondta Gálfalvi György, majd a szerzőhöz fordult.

– Jól emlékszem, fiatal költő voltál, kezdő, amikor először olvastam a verseid. Hiányzott belőled a faltörő indulat, nem voltál a szerkesztőségek nyakára járó alkotó, ritkán jelentkeztél, Székely Jánostól hallottam rólad először. János úrról nagyon szép emlékverset írtál nemrég. Mi az, amit tőle tanultál?

– Ha Székely János akkor nem nyír ki módszeresen, ma nem írnék verset – válaszolta Nagy Attila. – Ő mondta el, hogy kiket és hogyan kell olvasni, illetve hogy meg kell tanulni a szakmát. Ő mindig az egyéni hangvételt, a nóvumot kereste. Alázatra tanított, és tudjuk, ő egyetlen díjat sem fogadott el. A magam részéről a verset a teremtés egy hajtásának tekintem, nem voltam és ma sem vagyok könyöklő típus.

– Máray mondta, hogy az ember nem csak jelenség, hanem cselekmény is. Hogyan teremted a verset, alakítod magadat? A kilenc köteten keresztül végigkövethető, hogy hogyan teltek ki a verseid. Élettel teli költészet, a maga életével teli forma.

– Mindent az orvosi szakmámnak köszönhetek. Testközelből ismerem a szenvedést, nálam a köldöknézés kizárt. Sokan, akik csak filológiát végeztek, hajlamosak bezárkózni egy körbe. Az orvosi szakmát nagyon szigorúan kell ismerni és művelni, formailag is. Ez sokat segített abban, hogy a formát a versben is megtaláljam. És talán önmagamat is elkezdtem megírni. Úgy tekintek a versre, mint egy titkos naplóra. Először a késztetés érkezett, gyerekkoromban írogattam versikéket, de nem volt elég olvasottságom. Hogy lett, az a szüleimnek köszönhető. És nagyon hatott rám gyerekkorom November 7. negyedének melós társasága, a Lavotta-tető, az ösztönéletnek, a lelkiségnek, a nők iránti viszonynak az egyvelege. Mindez – és később a szakmám – állandó szembesülésre késztetett. A vers az a szelep, amin keresztül mindez újraformálódik, megvalósul.

– Nagyon szép a Csillagköz című önéletrajzi versed, összekötnek bennünket az emlékek és összeköt az, ami mindennél fontosabb: a közérzet. Hiszem, hogy a köztudatba az a költő kerül be, akinek a közérzetében az olvasó a maga közérzetére ismer. Kifejezi ezt a maroknyi haza iránti vágyakozásod is…

– Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek saját hazája nem lehetett. Ugyanakkor a hazáról írni nagyon nehéz anélkül, hogy valamilyen csengőt a nyakadba ne akasztanának. Engem a politika, a politizálás, az ilyen jellegű hovatartozás sem zavar addig, ameddig a nemzetemnek kára nem származik belőle. Nagyon sok értékes dologgal ajándékoztuk meg a világot, de mára a társadalom elbizonytalanodott. A fiatalok viszont egyre gyakrabban szólnak vissza a múltba, és ez jó. Magam a bibliai idézetet vallom: „Nem azé, aki akarja”. Én ebben hiszek.

Az est második részében Koszta Gabriella színművésznő drámaisággal, őszinte átéléssel mondta el Nagy Attila megannyi költeményét, a versek hatását Nagy Emese hárfaművésznő játéka egészítette ki. Teljes költői kép, hitvallás és életszemlélet bontakozott ki a szavalatok során, részleteiben mutatkozott meg az alkotói univerzum egésze. Végül – mintegy zárásképpen – Nagy Attila olvasta fel kedvenc költője, Jékely Zoltán emlékére írott versét, méltó kereteként a művészetekben fogant szerda délutánnak.

gmc 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató