Tenyészméhészet Borza határában

Ahol méhanyákat nevelnek

A Mezőszengyelhez tartozó Borza egyik tanyáján jártunk. Bár román többségű a lakosság, a düledező egykori magyar iskola épületére hívja fel figyelmünket a vendéglátónk. Egykor jómódú emberek laktak itt, erről árulkodnak a nagy kiterjedésű dűlők, a gazdasági épületek, de főként az elhagyott szép, tornácos házak. Egy üres tornácos ház gyümölcsöskertjét látogattuk meg. A járda, a lépcső megrepedt, pókháló lepte be az ablakokat, a megroggyant ajtókereteket. Csak a gyümölcsfák között, a szomszédos gabonatáblákon van élet. Méhek zümmögnek, megrakottan repülnek a kaptárak felé. Vendéglátónk Szántó Attila marosludasi méhész. 

A gyümölcsösben szépen sorjáznak a kaptárak, elszórtan, kb. egy méter magas lábakon kisebb kaptárak, pároztatók vannak. Ilyenekkel még egy méhészetben sem találkoztunk, különlegességként szemléltük. Annak, aki egyáltalán nem ért a méhészethez – mint magam –, furcsa kis dobozoknak tűnnek. Érdekelt, milyen rejtélyes dolog történik bennük. 

A méhész elöljáróban elmondta, több mint tizenhat éve foglalkozik méhészettel, de az utóbbi öt évben eredményesebbre fordult a munkája, ugyanis azóta tért rá a méhanyanevelésre. 

– A méhanyaneveléssel tulajdonképpen a méhek genetikai szelekcióját érem el, hiszen az anya tulajdonságai befolyásolják a méhcsaládok viselkedését és a mézhozamot. Tehát a méhek viselkedése az anyán múlik, ha jó az anya, a méhcsaládok is jól viselkednek, jól dolgoznak, szelídebbek lesznek, a méhésznek könnyebb velük foglalkozni, nem támadnak, nem agresszívek. Ezért kell jó anyákat kitenyészteni. Az anyáktól függ a család takarítóképessége, higiéniája is – tudtuk meg Szántó Attilától. 

– Honnan lehet tudni, melyik méhanya milyen tulajdonságokkal rendelkezik? 

– Két éven át teszteljük a méh-anyákat, ha megfelel a viselkedésük, azokból nevelünk. Egy anya 3-4 évet él, de kétévenként cseréljük őket, mert utána már gyengülnek. Azok, akik vándorméhészettel foglalkoznak, nagyon kihasználják az anyákat, sokat petéznek, kikészülnek. Az anyák a hordás függvényében petéznek, naponta kétezer petét is leraknak. Az anyát a herék egyszer termékenyítik meg, miután a szűz méhanyák kirepülnek, a herezónában magasra szállnak, s a legerősebb herék megtermékenyítik őket. 

– Hány méhanyát nevel ebben a méhészetben ? 

– 240 pároztatókaptárral – ezek a kis, lábakon álló ládák – dolgozom, jelenleg körülbelül 250 darab méh-anyám van, bölcsőtől a bepárzott anyáig. A kis ládákban, a pároztatókaptárakban tenyésznek. Amikor úgy látjuk, hogy a méhanyák megfelelnek eladásra vagy saját szaporításra, eladjuk vagy szaporítunk belőlük. Ezenkívül van még 190 méhcsaládom – mondja Attila, miközben kibont egy pároztatókaptárat, felemeli a vastag posztót, kiemeli a kis keretet, és megmutatja a benne sürgölődő méhanyát, amelyet hosszú, a szárnyain túl érő potroháról ismerhetünk fel. Szerepe a család fenntartása, utánpótlásának biztosítása. 

Érdekes, egy méh sem volt agresszív, nem kellett attól félni, hogy megtámadnak, megszúrnak. A méhész egy kis kör alakú szitával lefogta az anyát, és kék markerrel megjelölte. Ettől sem ijedtek meg a méhek. Pedig a markernek elég erős a szaga. 

Kíváncsiságunk kielégítése után újra beszélgetni kezdtünk a méhésszel, a vállalkozás gazdasági részére tértünk át. 

– Hol értékesíti a méhanyákat? – kérdeztem.

– Mivel ez tenyészméhészet, hivatalosan értékesíthetem őket. Bukarestből megkaptam minden engedélyt hozzá. Vándorolni nem szabad velük, helyben kell tartani őket, és szaporítani. 

– Vannak-e a környéken ilyen szakemberek, akik tenyészméhészettel foglalkoznak, akikkel együttműködhet?

– A környéken egyedüli vagyok, a megyében vannak még, de úgy tudom, nem foglalkoznak vele ilyen komolyan. Négy telepem van, kettő Szengyelen, egy Mezőszakálban, ezenkívül egy 66 családos pavilonom, amit vándoroltatok, azokkal 1500 méternél magasabb hegyekbe is felmegyek, hogy havasi mézet pergethessek.

– Hol tanulta a méhészkedést?

– Édesapámtól tanultam, aki 14 éves korától gyakorolja, de ezt a tudást bővíteni kellett. A méhészetet nem elég képzeseken, könyvből tanulni, ily módon csak az alapdolgokat lehet elsajátítani, mert sok ága-boga van. A méhészet nagyon komplex dolog.

– Milyen az idei esztendő a méhész szemszögéből? 

– Gyengének indult az esőzések és a hideg miatt. Most akácszezon van, de alig gyűjtöttek a méhek. Miután lejár ez a szezon, a málnára megyünk a hegyekbe. A málna után lehet, hogy maradok még egy gyógynövényre, a Calluna vulgarisra, azaz a közönséges csarabra, aminek a legdrágább a méze, vesebántalmakra ajánlott, kilója száz lejbe kerül. De háromszor olyan nehéz a kitermelése, mint a többi mézé. Itt a Mezőségen a vegyesméz-gyűjtés következik, aztán jön a napraforgó, amiből elég sok van. A mézharmatot a méhészek nem ismerik, ez a levéltetvek ürüléke, ezt is összeszedik a méhek, és nagyon értékes mézet állítanak elő belőle, amelyben sok az ásványi anyag. De ezzel csak akkor „foglalkoznak”, ha nincs akác vagy más virágzás. 

– Hol értékesíti a mézet? 

– Lehet, furcsán hangzik: nagy tételben a méhészeknek adom el. Ők értékesítik tovább. Sajnos a mézpiacot a kínaiak tönkretették a laborban előállított mézzel.

– Vásárlóként honnan tudhatom, melyik az igazi méz? 

– Méhésztől kell vásárolni, de azt is kell tudni, hogy a méhészek egy része itt is hamisítja a mézet. A hamisítást tulajdonképpen a cukorszirupos etetéssel érik el, a méhek ezt összekeverik egy kevés akácmézzel, szép fehér lesz, nem is fog kristályosodni. Sokan az ilyen mézet keresik, és sajnos nem tudják, hogy a valódi jó méz kristályosodik. Éppen ezért a németek például csak a kristályos mézet fogyasztják. A repce- vagy a galagonyaméz egy-két héten belül megkristályosodik, a vegyes méz három hónap alatt, a csarab már a keretekbe belekristályosodik. Ezért nehéz a pergetése, összetörnek a keretek – monta Szántó Attila, aki egyedül méhészkedik. Édesapjáék csak pergetéskor segítenek be a munkába. 

A méhészet és főként a tenyészméhészet jövedelmező ágazat, jó megélhetést biztosít családnak. A mérleget mindig öt év átlagából kell elkészíteni, mert vannak jobb és gyengébb évek, s ebből kerekedik ki az átlagjövedelem. 

– Nem bántam meg, hogy méhész lettem, ezt szeretem. A természetben vagyunk, s ennél jobb nincs! – zárta a beszélgetést Szántó Attila.