Templomunk, Nyárádszentanna

Az eleredő eső sem akadályozta meg abban a nyárádszeredai fiatalokat pénteken délután, hogy megtartsák a tervezett villámcsődületüket: háromszáz személyt vártak a kiválasztott örökség, a nyárádszentannai templom köré.

Az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket! kezdeményezés célja a szórványban és interetnikus környezetben élő magyar közösségek identitástudatának megőrzése és fejlesztése, a közösségi élet helyszíneinek biztosítása, az összetartozás érzésének kialakítása és fenntartása épített örökségünk védelme, ápolása által. A nyárádszeredai Bocskai István Elméleti Líceum 10. és 11. osztályos diákokból álló csoportja a tavaly ősszel kapcsolódott be a projektbe, és a ma Nyárádszeredához tartozó, egykor különálló település, Szentanna műemlék templomát vették „szárnyaik alá”. Oltyán Csaba irányító tanár ismertette velük a projektet, majd decemberben meglátogatták a kiválasztott épületet, megismerkedtek vele, hiszen nem minden diák helyi. December közepén másodszor is meglátogatták a templomot, kitakarították, karácsonyfát díszítettek, majd irodalmi műsorral is köszöntötték a gyülekezetet, illetve bemutatták nekik projektjük célját. Ezzel párhuzamosan adatokat gyűjtenek és közölnek a templom múltjáról, hogy ismertebbé tegyék a nagyközönség előtt – sorolta fel az elmúlt időszak tevékenységeit Fazakas Balla Barna diák. Ő azért csatlakozott a csapathoz, mert úgy érzi, a mai világ hátérbe szorítja az örökséget. Pedig nemcsak az számít, hogy ma mit teszel, az is fontos, hogy mi van a múltadban, és ezeket az értékeket meg kell becsülni, óvni kell. Ezért vállalt részt ő is a munkában, és büszke a csapatra, amiért tagjai a sok tanulnivaló mellett erre is időt szakítanak.

 

Sokan fontosnak tartják

Péntek délutánra háromszáz személyt vártak a szervezők a szentannai templom köré, hogy egy villámcsődület során felhívják a figyelmet erre az értékre. Sokan érkeztek a kisváros minden sarkából, s ha háromszázan nem is gyűltek össze, de elegendően voltak ahhoz, hogy alkonyatkor körbeállják a templomot és a haranglábat, majd megadott jelre zseblámpákkal, mobiltelefonokkal világítsanak, miközben a magasból egy drónnal filmezték a kirajzolódó keresztény jelképet, a halat. A kisfilmet már a hétvégén feltöltötték a csapat közösségi oldalára.

A néhány perces villámcsődület után Oltyán Csabától megtudtuk, a közeljövőben a csapat riportot és kisfilmet is készít, a diákok elkészítik az épület makettjét is, Gecző András lelkész hozzájárulásával kutatnak az egyházközség levéltárában. Az irányító tanár büszke arra, hogy az emberek értékelik ezt a műemlék templomot, és egy esős délutánon is ennyien összegyűltek, mert egy ilyen megmozdulás annak is a jele, hogy vagyunk, továbbá a fiatalok segítségével a közösséget is bevonják, és legalább ennyivel is felkeltik érdeklődésüket, figyelmüket a régi templom iránt. A diákcsapat tagjaként Kádár Johanna jól érzi magát, ha valamilyen érték érdekében tehet valamit, ezért is kapcsolódott be a kezdeményezésbe. Társaival egy emberként teszik, amit lehet tenni, hogy mások is felfigyeljenek a még létező értékekre, és meglepte őket, hogy ennyi ember összesereglett a pénteki megmozdulásra. Bereczki Anita a szentannai templomban konfirmált, ennek a gyülekezetnek a tagja, és úgy érzi, a falubeliek örülnek annak, hogy a diákok épp az ő templomukat választották, bekapcsolódtak a gyülekezet életébe, ünnep előtt kitakarították az épületet. 

A szentannaiak követik a csoport tevékenységét a közösségi oldalon, megosztják másokkal a bejegyzéseket, és ők maguk is szép szavakkal értékelik a munkát. Székely Mária Renáta tizenkettedikesként nem tagja az „őrségnek”, de részt vett abban az iskolai csapatban, amely adventben műsort adott a templomban, és eljött a pénteki megmozdulásra is. Úgy gondolja, a közösségeknek szükségük van arra, hogy ezeket az értékeket megvédjék.

 

A templomról

Nyárádszentanna eredetileg ősi székely település volt, amelyet a Lázár grófok birtokaként említenek. Templomát a köztudat szerint Hunyadi János építtette a marosszent-imrei diadal emlékére, de valójában a 13-15. századokban épült két szakaszban. Jelenlegi haranglábját 1631-ben emelték, benne két harang van, a kisebbik minden felirat nélküli, a szakemberek szerint a templommal egyidős lehet. Az átalakított hajó megőrizte a fontosabb középkori elemeket: a szögzáródású szentélyt, támpilléreket, diadalalívet, de freskói és a szentelési keresztje megsemmisült. Virágos díszítésű karzata 1701-ben készült, szószékkoronája 1766-ból való és Lázár János nevéhez fűződik. A kazettás mennyezetet Galambfalvi István mester építette 1765-ben, rajta héber nyelvű bibliai idézet található. A templomot a helyiek és az erdélyi reformátusok összefogása mentette meg a pusztulástól, 1983–85 között javították ki, de az épületet azóta többször is tatarozták. A 21. század elején nagyobb beavatkozások történtek, hogy megvédjék a talajvíz beszivárgásától, és hogy a fölötte levő domb mozgását megállítsák.