Templomot építenek a világ másik szegletén

Ausztráliában négy nagyobb református gyülekezet van: Melbourne-ben, Sydney-ben, Adelaide-ben és Brisbane–Gold Coastban. Mind a négy gyülekezetben olyan református lelkészek szolgálnak, akik az Erdélyi Egyházkerületből kerültek ki. Az utóbbi gyülekezet lelkésze Kovács Lőrinc, aki Kolozsváron 1999-ban végezte a teológiát. Utána mesteri képzésen vett részt az Egyesült Államokban, Pittsburghban. Onnan hazatért, és segédlelkészként szolgált Marosvásárhelyen. Ezt követően Madarasi-Feketén volt lelkész. Ebből a kicsi mezőségi faluból került el a világ legtávolabbi magyar közösségébe, a 16 ezer kilométerre lévő brisbane-i gyülekezetbe. 

Most itthon tartózkodik, ennek oka, hogy az általa alapított Ausztráliai Magyar Amatőr Színtársulat Kárpát-medencei turnén vesz részt, ahol bemutatja Tamási Áron Hullámzó vőlegény című színművét. Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes termében szeptember 21-én, Nyárádszeredában 22-én kerül erre sor. A lelkésszel nem az előadásról, hanem az ausztráliai magyarok életéről, a gyülekezetről, a templomépítésről beszélgettünk. 

– Hogyan kerül egy református lelkész a világ végére? 

– A brisbane-i gyülekezet lelkészt keresett, ugyanis addig tanítók, kántorok vezették a közösséget. Egy nagyobb felajánlásnak köszönhetően lehetővé vált, hogy lelkészt alkalmazzanak. Mivel Csiha Kálmán püspök úr volt az, aki az ausztráliai gyülekezetek nagy részét megszervezte, őt keresték meg Ausztráliából a kéréssel, hogy ajánljon lelkészt nekik. Az ausztráliai hívek az akkori püspököt, Papp Gézát nem ismerték. Jóllehet Csiha Kálmán püspök akkor már nem volt tisztségben, ő ajánlott engem, még két kollégámmal együtt. Végül az én pályázatomat fogadta el a gyülekezet. 

– A brisbane-i gyülekezetről elmondható, hogy Marosvásárhelytől a legtávolabbra eső református közösség?

– Igen, körülbelül 16 ezer kilométerre található, 19 órás repülőút.

– Milyen a gyülekezet élete, különbözik-e az erdélyiekétől?

– A gyülekezethez körülbelül hetven fizető egyháztag tartozik. Ez szép szám, ilyen eddig nem volt. Ezek a személyek eldöntötték, hogy havi tíz dollárral hozzájárulnak a gyülekezet fenntartásához. Ezenkívül van körülbelül 120 személy, akik templomba járnak, s akik támogatóink. Minden vasárnap tartunk istentiszteletet, három helyen is, Brisbane északi részében, majd a Brisbane és Gold Coast közötti részen, és Gold Coaston. Ez a három istentiszteleti hely egy 150 kilométeres szakaszt fed le. Tudni kell, hogy ezek a települések hatalmas, kétmilliós városok. A három gyülekezetben 120-an járnak istentiszteletre, de 300-ra tehető a szimpatizánsok száma. 

– Gondolom, ünnepekkor többen vesznek részt az istentiszteleti alkalmakon? 

– Sajnos nem, mert ünnepekkor mindenki elmegy nyaralni. Mivel hosszabb szabadságok vannak, kihasználják az emberek, húsvétban például nagypéntektől húsvét harmadnapjáig munkaszünet van, a gyerekeknek pedig vakáció. Ugyanez van karácsonykor is, amikor a szabadság január végéig tart. Úgy kell elképzelni a karácsonyi szünetet, mint itt az augusztusit. Januárban Ausztráliában semmi sem „működik”.

– Milyen az ausztráliai magyar református közösség?

– Gyülekezetünkben nem csak reformátusok vannak. A hívek körülbelül fele katolikus, de vannak unitáriusok, lutheránusok is. A különböző felekezetűek azért jönnek, hogy magyar istentiszteleten vegyenek részt. Nagyon rugalmasak vagyunk. Az istentiszteleten a katolikusok iránti tiszteletből elénekelünk egy-egy katolikus éneket is, az imádságok rendjén a katolikusok elmondják az Üdvözlégy Máriát, tehát egymás iránti szeretetből, az összetartozás jegyében így zajlanak az istentiszteletek. Ha szeretettel közelítünk az emberekhez, ugyanazt kapjuk vissza tőlük. Ott igazán szolgálni kell, hogy a gyülekezet éljen. Minden embert ott kell tartani. Olyan világban élünk, amikor már nem lehet a száz évvel ezelőtti dogmatikai kérdések mentén erőltetni az egyházi életet. Szabadabbak vagyunk, befogadóbbak, szeretetteljesek, nem untatjuk a hallgatóságot, hanem bevonjuk őket az istentiszteletbe, verset mondanak, énekelnek, így ők is részesei lesznek, hiszen így ők is szolgálnak. Nem lehet, hogy én prédikáljak egy órán át! 

– Milyen más lehetőség van összekovácsolni a közösséget? 

– Az istentiszteleteken kívül a gyülekezetszervezésben a legfontosabb a fiatalokkal való kapcsolattartás, például a piknikezés, a bográcsozás. Ez nagyon jól bevált. Meghirdetjük Facebookon, e-maileket küldünk, s a mozgósításra nagyon sokan eljönnek, családok gyerekekkel. Alkalom adódik az ismerkedésre, s közelebb kerülnek a gyülekezeti élethez. Ez szabadidős program, de ebéd előtt egy rövid, három-négy perces üzenetet megfogalmazok. Ezáltal összekovácsolódik a közösség, és nagyon sokan csapódnak a gyülekezethez. Amikor 2004-ben kimentem, alig voltunk 10-15-20-an. 

Nagyon sikeres a színtársulat. Azzal, hogy megalapítottam, sok embert hoztam közelebb az egyházhoz, akik végül is nem a vallási vonal miatt közelítettek hozzánk, hanem a kultúra miatt. Később a színtársulat kis kulturális intézménnyé nőtte ki magát. Ez is nagyon sok embert megmozdított.

Ami még nagyon fontos, hogy a queenslandi magyar konzulátus konzuljaként olyan emberekkel találkozom, akikkel máshol nem találkoznék. Elbeszélgetek velük, tájékoztatom őket, hogy egyházi és kulturális élet is van. Volt olyan, hogy konzuli ügyben jött hozzám valaki, aztán később egyháztag lett. 

– Akkor elmondhatjuk, hogy Kovács Lőrinc három az egyben az ausztráliai magyarok számára?

– Igen, de a három feladatkör nagyon jól kiegészíti egymást. Hét közben konzuli munkát végzek, hét végén közösségi, kulturális munkát, és istentiszteletet tartok.

– A család hogyan szokta meg Ausztráliában?

– A kislányom két és fél éves volt, amikor kimentünk, ott kezdte az óvodát, iskolát, a fiam ott született. 17 éves a lányom és 13 a fiam. Nagyon jól beilleszkedtek az ottani világba, a feleségem is. Én még nem tudtam igazán megszokni, hogy ott van az otthonunk. Úgy gondolom, hogy adott időben hazajövünk. 

– Ünnepeltek-e a reformáció 500. évfordulóján?

– Igen. Akkor ünnepeltük egyházközségünk fennállásának 66. évfordulóját is. Erre az alkalomra a legnépszerűbb énekeket, a legismertebb zsoltárokat, katolikus énekeket gyűjtöttük össze, és 175 énekkel kiadtunk egy nagyon szép énekeskönyvet. Ez ritkaság a diaszpórában, ugyanis száz évvel ezelőtt nyomtattak még énekeskönyvet Amerikában. A könyvet Marosvásárhelyen, a Masterdruck nyomdában nyomtatták. A 45 példányt a Kulturális Államtitkárság szállította ki Ausztráliába. A másik esemény Áder János köztársasági elnök és delegációjának látogatása volt. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök úr volt az igehirdető. Lelkészek, magyar egyesületek vezetői, a gyülekezeti tagok voltak jelen, körülbelül 300-an.

– Hol tartják az istentiszteletet, templomuk van-e? 

– Nincs, de most építjük. Körülbelül tíz év kellett ahhoz, hogy összegyűljön a pénz rá. 75-80 százalékát a gyülekezet adta össze, de a magyar államtól is kaptunk támogatást. Nagyon nagy dolog akkor, amikor azt látjuk, hogy az Egyesült Államokban bezárják a templomokat, elfogynak a gyülekezetek. A nyugat-európai keresztényellenesség is nyilvánvaló, évszázados templomokat rombolnak le. Ezért is rendkívüli, hogy a világ legtávolabbi pontján élő magyar gyülekezet templomot épít. Amikor eljöttem, akkor fedték, most már az ajtók és ablakok is be vannak téve. Van még munka, de év végén vagy jövő év elején felszenteljük és átadjuk. A brisbane-i ökumenikus templom lesz, ahová mindenkit szeretettel várunk.

Egy csillagot azért felteszünk a tetejére – mondotta Kovács Lőrinc brisbane-i lelkész.