2020. február 19., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bolyai-athlon

Idén január 31-én tartották meg a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban a harmadik téli sportolimpiát. Az esemény iránt – az elmúlt évekhez hasonlóan – nagy volt az érdeklődés, ez nem is csoda, hiszen a szervezők sok újítással készültek az idei vetélkedőre. Az eseményt bolyais diákok szervezik bolyais diákoknak, de más érdeklődőket is várnak, akár nézelődni, akár szurkolni. Az eseményről Nagy Attilát, a Bolyai Diákszövetség elnökét kérdeztük.

– Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy mi is az a Bolyai-athlon?

– A Bolyai-athlon egy olyan rendezvény, amelyen a diákok különböző sportágakban mutathatják meg a tehetségüket. Ezen a rendezvényen – egy kosárlabda- vagy focibajnoksággal ellentétben – olyan sportágakat szerepeltetünk, amelyekhez nem feltétlenül szükséges sportháttér vagy nagyon sportos fizikum. Bárki részt vehetett az eseményen, és együtt jól éreztük magunkat.

A bobszlalom résztvevői 

(Forrás: Bolyai Diákszövetség)


– Hogyan zajlott le a téli sportolimpia?

– A rendezvény egy kisebb megnyitóünnepséggel kezdődött, azután pedig különböző stációk voltak, amelyeken öt sportág képviseltette magát. Ezeken a helyeken lehetett versenyezni is az adott sportszámban. Ezeken a pontokon voltak felelősök is a diákok köréből, akik az időt mérték, és figyelték a szabályok betartását is, valamint voltak felnőttek, pl. tornatanárok, akiknek a feladata elsősorban az volt, hogy vigyázzanak a tanulók testi épségére, és hogy minden zökkenőmentesen történjen. A versenyzők pedig stációról stációra haladtak. A verseny közben egy közös gulyásozás is volt. Így minden versenyző meleg ételt fogyaszthatott és egyúttal felmelegedhetett. A meleg étel és a Transz Bolyai Rádió zenéje még jobb hangulatot teremtett a sportpályán. 

– Említetted, hogy 5 sportágban mérték össze tehetségüket a diákok. Melyek ezek?

– A megszokott téli olimpiához hasonlóan mi is próbáltunk olyan sportágakat kitalálni, amelyek egyrészt kivitelezhetők, másrészt pedig autentikusak ezen az eseményen. Gondolok például a biatlonra, amikor is háromnegyed kört kellett szaladni a sportpályán, utána pedig célba kellett dobni. Ez a sport arra volt hivatott, hogy az öttusát helyettesítse, imitálja. Idén még jelen volt a bobszlalom is, ez a bobszánkózásnak és a síelésnek az egyvelege, ez újítás volt az előző évekhez képest. Ez a sport abban nyilvánult meg, hogy az akadályok között egy bobszánkón kellett „ellavírozni”. Tehát nem síléc, hanem egy bob állt a diákok rendelkezésére. A bóják feldöntése vagy a felborulás időlevonással járt, amit a kör végén hozzáadtak a csapat idejéhez. 

– Elsősorban kiknek szólt ez a rendezvény?

– Minden bolyais diáknak szólt, akik el szerettek volna jönni, jól akarták érezni magukat, de legfőképpen azoknak, akik szerettek volna a megszokott sportágakon kívül valami újat kipróbálni, valami kreatívabb sporttal is próbálkozni, ami nem igényel feltétlenül fizikai felkészültséget. Sok esetben a győzelemhez a kreativitás és gyors észjárás volt szükséges, valamint az éberség, a figyelem. Azonban mi a fő hangsúlyt a szórakozásra fektettük, ezt mutatta a próbák lefolyása és az egész esemény családias hangulata.

Tömegsífutás


– Egy osztályból legfeljebb tíz ember jelentkezhetett, ebből minimum három lány kellett legyen. Hogyan oldottátok meg azt a helyzetet, ha esetleg többen szerettek volna részt venni?

– Először is elmondanám azt, hogy nagyon nagy a tendencia az iskolában és általában a sportágakban, hogy amikor vegyes versenyekről van szó, a fiúkat részesítik előnyben, ők szoktak általában többen jelentkezni, és ezáltal nem is adnak arra lehetőséget, hogy lány osztálytársaik, akik jó vagy esetenként jobb sportolók, esélyt kapjanak az ilyen rendezvényeken. Úgy gondoltuk, hogy fontos megadni a lehetőséget minden osztálynak, főleg ezért van benne ez az úgynevezett szabály, hogy három lány kötelezően benne kellett legyen a csapatban. A csapatok létszámát pedig úgy határoztuk meg, hogy egyszerre egy csapatból, azaz tíz emberből maximum hat volt a pályán, a többi négy többnyire cserejátékos szerepet töltött be. Ha esetleg többen szerettek volna részt venni az osztályból, szurkolni eljöhettek, hiszen ez a versenyző osztálytársaknak is lendületet ad, mindenkinek jólesik, ha van egy szurkolótábor mögötte. Bízunk abban, hogy az osztályok képesek voltak kulturáltan eldönteni, hogy kik vesznek részt ezen a vetélkedőn.

Hobbihoki


– Szerinted melyik volt a legizgalmasabb része az eseménynek?

– Magam a legizgalmasabb résznek a hobbihoki versenyszámot tartom, azért, mert ez a versenyszám szinte egy foci-világbajnokság hangulatát teremti meg. Ebben a versenyszámban a játékszerek és a kapu is kicsi, és pont a kis méret miatt, valamint a sportág érdekessége és újszerűsége miatt nincs egyik csapatnak sem előnye. Nagyon sok minden azon múlik, hogy mennyire érez rá az első pillanatban a játék egészére, kezdve az ütőtől a pályáig és a csapattársakig. Ez az a játék, amelyben tényleg bármi megtörténhet, sőt már volt precedens arra is, hogy kilencedikesek megvertek tizenkettedikeseket. Ebben a játékban nem számít sem a kor, sem a nem. Meglátásom szerint ez egy nagyon izgalmas játék mindenki számára. 

– Ki és hogyan értékelte, hogy az adott versenyszámban melyik csapat volt a legjobb?

– Mindegyik versenyszám úgy nézett ki, hogy a különböző állomásokon a tornatanárok mellett volt egy felnőtt és egy diák. Ezek az emberek mérték az időt, és figyelték a szabályok betartását. Ezek a felügyelő csapatok alakították ki azt a végső rangsort, amelyik alapján kialakult a sorrend a nyertessel és a dobogós osztályokkal.

– Mivel egy versenyről van szó, felmerül a kérdés, hogy mit nyert, aki nyert?

– Nem titok, hogy az első helyezést elért csapat VIBE-fesztivál-bérlettel lett gazdagabb. Az említett fesztivál Marosvásárhelynek az egyik népszerű nyári eseménye, amely talán a fiatalok szemszögéből nézve a legérdekesebbnek mondható. Ha pedig a többi csapatra gondolunk, ők is kaptak különféle tárgyi ajándékokat, mint például csapatfotó, labdák. De ami a legfontosabb, hogy minden csapat, amely részt vett ezen az eseményen, elsősorban egy felejthetetlen élménnyel gazdagodott. Az előző években nagyon szoros volt a verseny, ez nem volt másként idén sem, ezért azt gondolom, hogy senki nem kellene elszomorodjon a helyezése miatt, de szerencsére az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenki vidáman mesél az élményeiről.

Gulyásfőzés 



– Nagyságrendileg mennyi pénz kellett ehhez az eseményhez?

– Jelentkezési díj nem volt ezen az eseményen, teljesen ingyenes volt mindenki számára. A diákszervezetet ebben az esetben a Bolyai Kollégium segítette. A Kollégium és az iskola közösen támogattak minket sportszerekkel, felszerelésekkel és egyéb kellékkel, illetve az ételt szintén a felnőttek intézték, ők vásároltak és főztek is. Anyagi támogatásból és a felnőttek hozzájárulásából jöhetett létre ez a rendezvény, valamint a VIBE is támogatott minket a jegyekkel.

– A következő években még szeretnétek folytatást ennek a rendezvénynek?

– Ez nem is kérdéses. Mindenképpen szeretnénk. Folyamatosan próbálunk újítani, ahogy ezt tettük az előző években is, valamint idén is, és úgy gondoljuk, hogy egyre több diák csatlakozik ehhez a rendezvényhez, és egyre többen mesélnek erről a barátaiknak, osztálytársaiknak, ennek köszönhetően több ötlet is felmerülhet. Évről évre célkitűzésünk az, hogy a felmerülő hibákat kijavítsuk. A visszajelzések alapján nagyon jó, hogy téli olimpiaként is szerepel ez az esemény.