Tél

A múlt hét végén ismét felkészületlenül, mintegy „rajtaütésszerűen” érte a tél a hatóságokat, és, ahogy lenni szokott, leállt az élet majdnem az egész országban. Aki pedig vakmerően mégis útnak indult, biztosan elakadt valahol, és várhatta, amíg valaki „kimenti”. A hisztériakeltő hírtelevíziók pedig most is „hozták a formájukat”, és igyekeztek minél nagyobbakat mondani, rémesebbnél rémesebb „előrejelzésekkel” riogatni az amúgy is riadt embereket, főleg azokban a megyékben, ahol tényleg komoly hóviharok nehezítik évről évre az ott lakók életét. Az pedig immár „hagyomány” mifelénk, hogy a hatóságok soha nincsenek felkészülve a télre: akkor is meglepődnek, ha januárban hull le az első hó, és akkor is, ha a meteorológusok napokkal korábban figyelmeztetnek a várható zord időre. 

Ahhoz is hozzászoktunk az utóbbi években, hogy már a legkisebb havazásra mindenféle riadót, vészjelzéseket adnak ki, utakat, repülőtereket zárnak le, a vonatok – egyébként egyáltalán nem szokatlan módon, hiszen nyáron is késnek vagy kimaradnak, csak akkor a meleg miatt – órákat késnek vagy el sem indulnak, nincs villany, gyengül a gáz nyomása, így fűtés és víz sincs a házakban.

Megdermed az egész ország.

Köztudott, hogy a világ egyes részein sokkal nagyobb havazások is vannak, mint nálunk, mégsem áll meg az élet: az utak járhatóak, sőt léteznek fűtött úttestek is, ahol soha nincs elakadás, még mínusz harminc fok alatt sem. Például a skandináv országokban a hatóságok – anélkül, hogy bármiféle vörös, narancs vagy bár citromsárga figyelmeztetést adnának ki – teszik a dolgukat, és biztosítják a normális életet az ott lakóknak. De ugyanilyen fegyelmezettek az intézmények, az üzletek és az emberek is: mindenki tisztán tartja a háza előtti járdát. Ugyanis, ha valakit baleset ér útközben, elcsúszik, panaszt tehet és kártérítést kérhet. 

Ezzel szemben Romániában az utak sok helyen járhatatlanok (ahol meg az utat letisztítják, ott a járdákon nőnek meg a hóhegyek), csak tegnap több mint nyolcvan járatot törölt a román vasúttársaság a szélsőséges időjárás miatt. Mindössze pár órás vörös jelzésre volt szükség, hogy lebénuljon a fél ország, és sok száz ember szenvedett órákon át a hideg, vesztegelő vonatokban, autókban, fűtetlen házakban élelem és víz nélkül. Szomorú, hogy elég egy erős szél – nem orkán, nem cunami – ahhoz, hogy rosszabb legyen a helyzet, mint Szibériában vagy akár Lappföldön.

Persze mifelénk sohasem lesznek skandináviai körülmények. Talán az lehetne megoldás, ha, mondjuk, egy sürgősségi kormányrendelettel kötelezővé tennék karácsonytól húsvétig a hibernálást. Ellenkező esetben büntetéseket róhatnának ki a költségvetési hiány pótlására.