A hét közepén a sok igazolatlan hiányzó miatt elmaradt a bukaresti felsőház vitanapja. A szenátorok több mint felének jobb dolga is akadt, mint hogy besétáljon munkahelyére.
A hét közepén a sok igazolatlan hiányzó miatt elmaradt a bukaresti felsőház vitanapja. A szenátorok több mint felének jobb dolga is akadt, mint hogy besétáljon munkahelyére. Biztos nem volt fizetésnap – egyébként is bankkártyára kapják juttatásaikat –, és még az új luxusautók átvétele sem akkor történt. Csupán az igazságszolgáltatás függetlenségét kellett volna megvitatniuk. Hálás téma, amikor a hírtelevíziók acsarkodó vitaműsoraiban egymással vagdalkoznak a politikusok, de érdektelennek a törvényhozói munkában. Ugyanis a parlament padsoraiban számos jogi analfabéta bóbiskol. A digitális kütyükkel játszadozó „lordok” képtelenek voltak az elmúlt évtizedekben olyan törvénycsomagot kidolgozni, amely szavatolja a hatalmi ágak valós függetlenségét. Szinte mindennap tapasztaljuk, hogy az ország csúcsvezetői egymást a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek manipulálásával vádolják. Politikai leszámolások eszközévé vált például a korrupcióellenes vagy az összeférhetetlenséget vizsgáló hatóság. Pontosabban ezzel védekeznek az érintettek. Az állampolgárok pedig nem tudják, ki hazudik. Mert ha minden köztisztviselő és politikus ennyire „makulátlan”, akkor mire vélni a megdöbbentő vagyonosodásokat, az összeharácsolt eurómilliárdokat? Tisztességes munkával képtelenség ekkora vagyont szerezni. De nem csak az „okos fiúk” energiaipari átveréseiről van szó. Itt vannak környezetünkben a kis ragadozók is. Akár a piacigazgató, akár az engedélyeztető hatóságok hivatalnokainak vagyonosodását vizsgálnák meg, kiderülne a disznóság. A bűnüldöző szervekről nem is beszélve. Példának ott van a vámosok esete. Vagy a napokban őrizetbe vett Fehér megyei főrendőr, akit bűnbandákkal való összejátszással gyanúsítanak. Nemrégiben a sajtó attól zengett, hogy csúszópénzek elfogadásán értek tetten bírókat. És még csodálkozunk, hogy milyen bizonyítványt állítottak ki rólunk Brüsszelben. De mindennek a jövő évben véget vetünk. Legalábbis a sajtóban. Ugyanis a február elején életbe lépő új büntető törvénykönyv értelmében fogházkosztra ítélhető az az újságíró, aki „megalapozatlan” véleményének ad hangot az ügyészek vagy bírák tevékenységét illetően. Ennek a jogszabálynak a léte még érthető is lenne annak tükrében, hogy szemtanúi vagyunk bíráskodási folyamatok elferdítési kísérleteinek. De a demokráciában a transzparenciához való jog és a sajtószabadság biztosítása alapkövetelmény. Nem szájkosarat kell tenni a sajtóra, hanem a folyamatokat kell átláthatóvá tenni. Az inkriminált törvénycikkely pedig diktatórikus csökevény, a nyilvánosságtól való félelem jele, amely semmiben sem járul hozzá a jogszolgáltatás hatékonyságához – vélekedik számos ügyvéd. Szerintük a büntető törvénykönyv életbe léptetéséig még van idő a cikkely megváltoztatására. Már ha a lógó törvényhozók besétálnak a lordok házába.
