Tavaszy Sándor és Szántó György emlékét idézték

Szellemi és művészi élményekben gazdag két napban volt részük Marosvécsen mindazoknak, akik július 27-28-án részt vettek a marosvásárhelyi Helikon–Kemény János Alapítvány idei emlékünnepségén. A találkozón, amely minden nyáron összegyűjti a helikoni leszármazottakat és az érdeklődő közönséget, Tavaszy Sándor születésének 130. és Szántó György születésének 125. évfordulója kapcsán hangzottak el előadások az egykori helikoni írói közösség két tagjáról. Kemény János – A marosvécsi mecénás – Az Erdélyi Helikon alapítója címet viseli Lővey Lilla és Váradi Péter Pál új albuma, amelynek bemutatásával az egykori nagylelkű házigazdára emlékeztek. A kilencven éve alapított Erdélyi Helikonról Nagy Miklós Kund, az alapítvány alelnöke tartott előadást.

A Berde lányok emlékezete

Pénteken délután a Kemény-kastély udvarán Kemény Nagy Géza, a vécsi mecénás unokája és H. Szabó Gyula, az alapítvány elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd a jeles erdélyi nőkről szóló sorozat legújabb kiállítását – A Berde lányok emlékezete – nyitotta meg Szebeni Zsuzsa színháztörténész. Az árkádok alatti táblákon a helikoni találkozók ötletét először megfogalmazó R. Berde Mária Baumgarten-díjas író és húga, Dóczyné Berde Amál sikeres képzőművész feledésbe merült élete és munkássága olvasható a szöveget illusztráló dokumentumok, képek társaságában. Az anyag feldolgozását jelentős mértékben segítette, hogy a hagyaték sértetlenül fennmaradt a református egyház levéltárában – mondta a kiállítás kurátora. A megnyitót követően az egyre szépülő emeleti szalonban a Kővirág együttes versfeldolgozásainak tapsolt a közönség. 

Hol lehet találkozni a szabadsággal?

A 130 éve született Tavaszy Sándor filozófiai írónak, a Kolozsvári Református Teológia professzorának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettesének életéről és munkásságáról Ötvös József lelkész tartott előadást. Azért is volt kedves számára a téma, mert a sárpataki születésű későbbi filozófiaprofesszor szülei az előadó szülőfalujában, Pókában vettek birtokot. 

Tavaszy Sándor, aki nagy tiszteletnek örvendett a helikoni írók körében, tudományos munkássága mellett az 1930-as években gazdag közművelődési tevékenységet fejtett ki, több kiadvány szerkesztésében vett részt. Volt az Erdélyi Múzeum Egyesület bölcsészet-, nyelv- és történettudomány szakosztályának elnöke, valamint az EME alelnöke. Szenvedélyesen járta Erdély hegyeit, a természetjárást ugyanis a honismeret tudományának tekintette, és azt vallotta, hogy a földet, ahol élünk, akkor szerethetjük igazán, ha ismerjük is. Természetjáró útjaiból született egy nagyon szép kötet, az Erdélyi tetők, amelyet az Erdélyi Szépmíves Céh adott ki 1938-ban. A szabadsággal csak az erdélyi hegyek csúcsain lehet találkozni – vallotta a szerző, akinek húsz hegycsúcs meghódítását bemutató könyve ma is érdekfeszítő és tanulságos olvasmány – hangsúlyozta Tavaszy Sándor írói tevékenységének a természet szeretetéről tanúskodó vetületét Ötvös József. A kötetet a szerző jó barátja, Balogh Ernő földtanprofesszor képei illusztrálták. 

A világtalan író

Nehéz sorsot szánt az élet a helikoni találkozók résztvevőjének, Szántó Györgynek, aki műegyetemi hallgatóként festőnek készült, és korai alkotásai alapján tehetsége sem hiányzott ahhoz, hogy újszerű művészete kiteljesedjék. Az első világháborúban kapott fejlövése miatt azonban az egyik szemére megvakult, majd az orvosok erőfeszítései ellenére elveszítette a másik szemét is, és 28 éves korában már teljesen vak volt. A bánsági származású Szántó György Aradon telepedett le, ahol egymás után írta színes, szemléletes történelmi regényeit, és szerkesztette a korszerű, Aradon megjelenő és a képzőművészetre hangsúlyosan összpontosító irodalmi lapot, a Periszkopot.

Munkájában felesége, Brandeis Adél volt a szem és a kéz, segítette abban, hogy vakon se szakadjon el a világtól. Szántó György életéről aradi vendég, Berecz Gábor, a Kölcsey Ferenc Egyesület ügyvezető elnöke tartott előadást. Történelmi drámája, a Kun Imréről szóló Sátoros király megírásáról és a budapesti Nemzeti Színházban tartott sikeres bemutatójáról szólt Ujj János előadása, amit ugyancsak Berecz Gábor olvasott fel. 

Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész az avantgárd elkötelezettségű, ragyogóan tervezett és tördelt Periszkop szerkesztéséről, jelentőségéről, Szántó György képzőművészeti alkotásainak értő elemzéséről, feleségének az író életében betöltött szerepéről tartott előadást. 

Simon György magyartanár Szántó György történelmi regényeiről – a Stradivari, a Boszorkány, a Hajdútánc, az Esze Tamás talpasai – beszélt, valamint a Fekete éveim és az Öt fekete holló című önéletrajzi írásairól. Simon György kiemelte, hogy a vágújhelyi zsidó származású Szántó György a magyar történelem egyik legjobb ismerőjeként teljes sorsközösséget vállalt az erdélyi magyarsággal. 

A délutáni program során H. Szabó Gyula számolt be arról, hogy jeles kolozsvári értelmiségiek hagyatékából származó értékes eredeti kiadványokkal gyarapodott a vécsi könyvtár. A bővítését célzó program három évvel ezelőtt indult, és fokozatosan szaporodik a kastélyban megfordult írók könyveinek első kiadásával, olyan példányokkal is, amelyekre az előfizetők voltak jogosultak. 

Leszünk-e még, akik emlékezzünk? 

A szombati program, szokás szerint, a varázslatos hangulatú kastélyparkban kezdődött, ahol Marosvécs polgármestere, Ördög Ferenc köszöntötte az egybegyűlteket. A következőkben Benkő Mihály helyi református lelkész beszélt a hely mágikus erejéről, ahol báró Kemény János hívására 1926-ban összegyűltek, és az évek során a helikoni közösséggé kovácsolódtak az erdélyi magyar írók. Az 55 író és költő 50 leszármazottjából, akik az első találkozón jelen voltak, az elmúlt 15 év alatt sokan eltávoztak. Mi lesz 15 év múlva, még leszünk-e, akik emlékezzünk? – tette fel a kérdést a lelkész, majd azért imádkozott, hogy Erdély földjén a magyar szó megmaradhasson, serkentsen, mozdítson ki a holtpontról, a magunk teremtette zsákutcából.

Tizennyolcezer oldal irodalomról, festészetről 

Két évvel az első marosvécsi találkozó után, 1928-ban, 90 évvel ezelőtt jelent meg az Erdélyi Helikon című folyóirat, amely 17 évfolyamot ért meg – hangzott el a következőkben Nagy Miklós Kund, a Helikon–Kemény János Alapítvány alelnökének előadása. A 180 lapszám megjelenéséhez az anyagi alapot az Erdélyi Szépmíves Céh biztosította. A folyóirat nemcsak az 55 helikoni írót szólaltatta meg. Sok kiváló prózai és verses mű jelent meg magyarországi szerzőktől, népszerűsítették az Erdélyben élő szász és román írók legjobb alkotásait is, és nem hiányzott a világirodalomra való kitekintés  sem. A lap élén, amelynek első főszerkesztője Kisbán Miklós (azaz Bánffy Miklós), felelős szerkesztője Kós Károly volt, jelentős írók váltották egymást. A kiadvány tükrözte az Erdélyi Helikon szerkesztői által a képzőművészetnek tulajdonított szerepet is.

Az előadást követően a Zsigmond Székely Edit vezette vécsi iskolások verses, zenés műsora hangzott el, majd a hozzátartozók és a résztvevők koszorút helyeztek el a Kemény család tagjainak sírjára. 

Irodalmi fotóalbum Kemény Jánosról

Később a vár udvarán a marosvécsi iskolások, majd a fiatalok tánccsoportja szórakoztatta a közönséget. Azt követően került sor Lőwey Lilla, Váradi Péter Pál – Kemény János – A marosvécsi mecénás című tartalmas, szép albumának a bemutatójára. Szabó Gyula kiemelte, hogy az Erdélyről szóló értékes sorozat két társszerzőjének sikerült megörökíteni a hely szellemét, szépen reprodukált, archív képekkel bemutatni a vár történetét, Kemény János életét és munkásságát. A könyv kibővíti a helikoni írókról készült sorozatot. 

Miután bebarangolták már a Székelyföldet, Kányádi Sándor ajánlotta, hogy Kemény Jánosról készítsenek albumot, amit azért is szívesen vállaltak, mert rájöttek, hogy Magyarországon nem ismerik a marosvécsi mecénás, író nevét – mondta a 45. honismereti, irodalmi fotóalbum társszerzője, Lőwey Lilla. Munkájuk során megindító volt Kemény János és felesége, Auguszta története, a csodával határos események az életükben, az a szeretet, ahogy a 23 éves fiatalember összebékítette és egymás mellé ültette a különböző nézeteket valló erdélyi írókat, ragaszkodása családjához, feleségéhez és gyermekeihez – hangsúlyozta Lőwey Lilla, majd dedikálták a könyvet. 

A bemutatót három tehetséges fiatal zenész, Pető Rebeka és Csatlós Beáta, valamint Tamás Ádám fellépése zárta. 

Isten kezében 

A szép címerekkel ékes református templomot megtöltő közönség különös „istentiszteleten” ismerkedhetett meg Kilyén Ilka színművésznő legújabb CD-lemezével. Az Isten kezében című lemezen a helikoni költők istenes verseiből hangzik el 28, amelyek mondanivalójára Bach és Terényi Ede orgonaműveinek kiválasztott részletei rímelnek Molnár Tünde orgonaművésznő előadásában. 

A helikoni költők istenes verseiről Benkő Mihály református lelkész mondott nagyon szép bevezetőt, majd a kiválasztott versek mondanivalójáról e sorok írója beszélt. A Kilyén Ilka által elszavalt versek érezhetően meghatották a közönséget, hisz mondanivalójuk ma is érvényes, Kilyén Ilka pedig a helikoni költők verseinek elkötelezett tolmácsolója. Az értékes vécsi orgonán Molnár Tünde Bach-, S. Scheidt-, d’Aquin- és Terényi Ede-műveket játszott nagy sikerrel.

A helikoni leszármazottak idei találkozója a névsorolvasással folytatódott, végül pedig az aradi vendég, Berecz Gábor ügyvezető elnök ismertette a Kölcsey Egyesület történetét a fárasztó, de tanulságos két nap zárásaként.