Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Örvendetes, hogy a német állam 750 ezer euróval fogja támogatni a romániai német tannyelvű – elsősorban gimnáziumi – oktatást. A szaktárca adatai alapján ugyanis egyre több gyerek tanul német tannyelvű osztályokban: országos szinten mintegy 9 ezren az elemi osztályokban, 5, illetve 4 ezren a gimnáziumi és a líceumi oktatásban. Úgyhogy jól jön a pénz, logikus, hogy a felsősök német nyelvoktatásához szükséges infrastruktúra és emberi erőforrás biztosítására költik majd el.
Ami a többi kisiskolást illeti, a tavaly nyáron elkezdődött tankönyvbotrányban újabb fejlemények vannak, de a történetnek koránt sincs vége.
Szinte magam előtt látom Mihai Sorin Cîmpeanu szaktárcavezetőt, amint Nagyszeben felé tartva fellelkesül a kapott híren, miszerint az elsősök ábécéskönyvének kiadására kiírt licit nyomán benyújtott újabb óvást elutasították, így aztán valószínűleg a második félévben (!) a diákok végre tankönyvből tanulhatják az ábécét. Igaz, eltelt egy szemeszter. „A tanító néni képeket hoz, magyaráz, rajzol, sokszorosít” – mondja ismerősöm elsős kisfia, vagyis mindent megtesz, hogy a kisdiákok megtanulják mindazt, amit a tanterv szerint el kell sajátítaniuk.
A harmadikosok számára a tantervet végre jóváhagyták, így a tankönyvlicit meghirdetésére készül a szaktárca. Indulásból jelzik, hogy késésre ez esetben is lehet számítani, bár a minisztérium mindent megtesz a versenytárgyalás korrekt lefolytatása érdekében. Juthat eszünkbe: a tavaly augusztusi licit eredményét kilenc kiadó óvta meg, az óvásokat elbíráló országos testület határozata értelmében a szaktárcának újra kellett elemeznie az ajánlatokat. A nyertesnek nyilvánított ajánlatokat ismét megóvták. Szép kis történet, amely még mindig nem zárult le. A pedagógusok pedig nem értik, hogy miért kell a ló elé fogni a szekeret, miért kell infrastruktúra, felszereltség hiányában új tanterveket bevezetni, kísérleti alanyoknak tekintve diák- és pedagógusgenerációkat egyaránt?!
A tankönyvbotrányt csak az elektronikus tankönyv- illetve a táblagépcirkusz múlhatja felül. Előbbi azzal borzolta a kedélyeket, hogy a kisiskolásoknak szánt tankönyveket kísérő CD-k némelyike üres volt, illetve tartalmuk nem volt megnyitható a tanítók által sem, utóbbira uniós alapokból pályáznak pénzt, és mint minden ilyen pályázat, ez is macerás. A táblagépek, okostelefonok, laptopok, internet világában persze dicséretes, és kifelé jól mutat, hogy a szaktárca félmillió táblagépet készül közbeszerzéssel megvásárolni (ejha, jó nagy üzlet lesz valakiknek!). A hazai valóságról azonban – a mintegy 2500 közegészségügyi működési engedély nélküli tanintézetről, „egyszámítógépes iskolákról”, ahol internetről álmodni sem mernek, a még mindig nagyarányú írástudatlanságról, az iskoláig több órát gyalogló diákokról stb. – „ott fenn” elfeledkezni látszanak. Jó lenne, ha az a két-három minisztérium végre összehangolná az oktatási rendszer korszerűsítési programjait, iskolahálózat-fejlesztést célzó terveit, de talán ehhez is politikai egyezségnek kell születnie. Ideje lenne.