Tanított és szórakoztatott

Kuti Márta október 5-én, életének 81. évében eltávozott közülünk. 

Magyar nyelv és irodalom szakot végzett tanárként került az Igaz Szó szépirodalmi folyóirat szerkesztőségébe, és szerencsés embernek mondhatta magát. A lap korrektoraként, majd olvasó-, kép- és tördelőszerkesztőként, később könyvszerkesztőként az erdélyi irodalom legkiválóbb képviselőinek szövegeivel dolgozott, s ahogy Egyed Emese megjegyezte, „igényes szerkesztőként” hasznos tanáccsal látta el a szerzőket. Ezért is aggasztotta a mai sajtó nyelvének állapota és az átlagolvasó egyre szegényedő szókincse, amit jegyzetíróként is a Népújság hasábjain nemegyszer szóvá tett. De nem elégedett meg ennyivel. Ma is emlékszem, milyen örömmel újságolta 2006-ban, hogy sikerült megvásárolnia a Magyar etimológiai szótárat, s hogy mennyire érdekes olvasmányt jelent számára a szavaink eredete körüli vizsgálódás.

Mivel arra gondolt, hogy az átlagembernek nincs pénze a szótárra, s ideje sincs arra, hogy szavaink múltjáról, jelenéről, jövőjéről „böngészkedjen”, megteszi ő helyettünk, s közben ízelítőt ad arról, hogy milyen kincs birtokosai vagyunk, illetve lehetnénk, ha jobban odafigyelnénk erre a csodálatos eszközre, amely nélkül érzéseinket és gondolatainkat sem tudnánk kifejezni. A Népújságban partnerre talált, és a Színes Világ című rovatunkban közölt cikksorozatában megismertetett gyakran használt szavaink – anyanyelv, nép, nemzet, áldás, átok, könyv, dicsőség, ördög, kölcsön, természet, gazdag, szegény, néz, tekint stb. – és különleges szavaink – pernahajder, pletykafészek, maszlag, csáva, sznob, csór, csóró, baki stb. – származásával, jelentésének alakulásával. Az ismerkedés kapcsán pedig, művelődéstörténeti ismereteinket bővítve, az olvasóval összekacsintva szórakoztatott is.

Vigasztalásképpen, hogy nem is olyan kicsi nemzet a magyar, a miénknél kisebb népek nyelvéről – baszk, katalán, okcitán, ír, abház, grúz, kartvéli, ruszin, rutén, oszét, jász, alán – is beszámolt, s olvashattunk az örmények, osztrákok és a vlachok nyelvéről, és arról is, hogy ez utóbbi megnevezése honnan ered.

A kötetet Szabó Csaba, az RTV kolozsvári munkatársa ismertette, és szerkesztőségünk nevében e sorok írója méltatta többek között a következő szavakkal:

„Kuti Márta írásait, amelyekben fontos szerepet játszanak az állatok, madarak is, a nyelvi Ki mit tud?-ok sikeréből kiindulva jó játéknak szánja. Ehhez annyit tehetnénk hozzá, hogy olyan érzés kötetbe szerkesztve újra találkozni ezekkel a frappánsan, a jelenlegi helyzetünkhöz igazítva megírt, finom iróniával, humorral fűszerezett nyelvművelő jegyzetekkel, mintha az anyanyelv »dirab-darabjainak« birtokában »nyelvünk erdőzúgásába« (Sütő András) hallgatnánk bele”.

Szerkesztőségünk tagjai nevében búcsúzunk Kuti Mártától, emlékét megőrizzük.