Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A nép dicsőségéért, a szocialista Románia felvirágoztatásáért, a párt ügyéért, előre! Mindig előre! Bizonyára vannak, akik emlékeznek erre a szocialista szlogenre. Ez jutott eszembe, amikor Nagyboldogasszony ünnepén a miniszterelnök és a költségvetésért felelős miniszter próbálta magyarázni a bizonyítványát, illetve azt a statisztikai adatot, amely szerint az Európai Unió legmeredekebb gazdasági visszaesését Romániában mutatták ki folyó év második trimeszterében.
A kabinet két fő korifeusa szerint azonban nem erről van szó, hanem „csak” arról, hogy egy icipicit lelassult a nemrég még dübörgőnek beállított gazdasági fejlődési folyamat. Az államkassza kulcsembere szerint ez „nem visszaesés, hanem a gazdasági fejlődés ritmusának lelessulása”. És, hogy mindenki megértse, nagyon képletesen meg is magyarázta. Olyan, jelentette ki, mintha óránként 130 kilométerrel mennél az autóddal, majd hirtelen 100-ra csökkentenéd a sebességet. És ha netán még ez sem lett volna eléggé érthető, hozzátette: mindenképpen előre haladsz, csak épp egy kicsivel lassabban.
Ez a magyarázat azonban nem sokáig állta a helyét, hitelessége tiszavirág-életűnek bizonyult, ugyanis percek alatt megcáfolták. Mi is történt? Az Országos Statisztikai Hivatal az első negyedévre 0,2 százalékos gazdasági növekedést jelentett be, ezzel szemben az Eurostat 0,2 százalékos visszaeséről beszélt. Kiderült, hogy – sajnos – az európai adat volt a reális. Jó dâmboviţai szokás szerint vagy „elszámolták magukat”, vagy, ami sokkal rosszabb, szándékosan akarták félrevezetni a közvéleményt. Ám az ellenlábasok cáfoló kórusa ellenére igazolást nyert az államfő kijelentése, miszerint Románia technikai recesszióban van. Ez a hihetőbb, hiszen a kormány által állított gazdasági fejlődés, a termelés kilencszázalékos növekedése vagy a több mint hétszázalékos exportnövekedés semmilyen módon nem mutatkozott meg a lakosság életminőségében.
Tangólépésben haladunk tehát, egyet előre, kettőt hátra. Azokat, akik tehetnének valamit, a jelek szerint nem érdekli az egész. Ugyanis megint kampányban vagyunk. A politikusok egyre elvakultabban hadakoznak Cotroceni-ért, nincs idejük és energiájuk olyan „apróságokra” figyelni, mint a gazdaság, vagy a „népjólét”. Ennél sokkal fontosabb például a „magyar veszély”, vagy az egymás lejáratása, fenyegetése. Meglehet, az ősz beálltával a szokásosnál is durvább politikai bokszmeccsekre és hazugságkampányra számíthatunk. Amitől még nem fog az ország gazdasága száz kilométeres sebességgel száguldani előre (130 km/h helyett), inkább egy előre, kettő hátra tangólépésben megy a csőd felé.