2019. október 19., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kirándulás, tábor, néptánc- és népdaloktatás, kézműves- és mozgásos tevékenységek, s ami ennél is fontosabb: csapatépítés. Mi kell ennél több egy mai iskolás gyereknek a vakáció ideje alatt? Ez volt a nyár egyik fénypontja annak a 65 Maros megyei gyereknek, akik részt vettek a II. Borsika néptánctáborban Zetelakán.

A szülők számára az az egyik nagy kihívás az iskolai szünidő alatt, hogy milyen programot szervezzenek 8-10 éves gyermeküknek, amely minőségi időtöltésnek számít és élvezhető is. Egy biztos: unatkozni nem lehetett idén sem a marosvásárhelyi Borsika néptáncegyüttes táborában, amelyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatott. A részvétel minden nagycsoportos borsikás számára természetes volt, lelkesedés és öröm jellemezte a négynapos ottlétet. Az élményekről a Borsika Néptáncegyüttes Egyesület alapítói, Törzsök Zsuzsánna és Hunor meséltek.


Őszre új koreográfia 

„Egy olyan korosztályt szeretnénk megszólítani, amelynek a romániai intézményes rendszer nem biztosítja a magyar néptáncos, népművészeti képzést” – így vezeti fel a tábort szervező Borsika Néptáncegyüttes Egyesület megalapításának célját a Törzsök házaspár. A tábor négy napja alatt napi két alkalommal összesen csaknem 18 órai szakmai oktatás zajlott. Felcsíki táncrendet és népdalokat tanultak a gyerekek, megismerték és elsajátították a stílust. „Első hallásra soknak tűnik a próbákra szánt idő, de a gyerekek ezt nem munkának érezték vagy olyan kötelező programnak, amelyet nehezen éltek meg. Végig lelkesek voltak. Sőt, az esti táncház idején Levi, az oktatótársam kellett hogy biztassa őket, mozogjanak szabadon, ne a betanult koreográfiát gyakorolják” – meséli Zsuzsánna. 

Szabadprogram, kütyük nélkül

Bármennyire hihetetlen, a gyerekek négy napig nem igényelték a kütyüket, mindössze esténként beszéltek a szülőkkel telefonon. A kötetlen programok idején népszerű volt a labdajáték, a szabadtéri játékokhoz ők maguk is hoztak kellékeket, de lázba hozta őket a patakászás is: gátat építettek a Küküllőn, és akinek kedve volt, ügyességi játékokba kapcsolódhatott be. A tábor elengedhetetlen eleme a gyöngyfűzés is, amikor a lányok a népviseletük ezen kiegészítőjét készíthetik el, a fiúk pedig papírrepülőt tűrögettek, fociztak, vagy volt, akit a gipszfiguraöntés és gyurmadíszkészítés kötött le.

Összeforrott közösség

A tánctábor nélkülözhetetlen jellege már tavaly kiderült a szervezők számára, hiszen ezáltal nemcsak szakmai felkészülést tudnak nyújtani a gyerekeknek, hanem közösséget formálnak. Új barátságok születtek, illetve régiek erősödtek meg, néhányan közülük, a tánccsoportos együttlétek nyomán, közösen szervezték a nyaralásukat, illetve egy 20 fős lánycsoport az egyik közösségi felületen is aktívan tartja a kapcsolatot. „Esténként a többgyerekes családok mintájára mozogtunk, mert a kisebb vagy először táborozók számára mi, felnőttek helyettesítettük a szülőket” – emlékszik vissza az esti altatási ceremóniára Hunor, akinek a tábor lejártával hiányérzete támadt: „senki nem hívott fel szipogva, hogy hiányzunk”.