Felülnézetből mondtak véleményt a romániai egészségügyről a csúcsvezetését képviselő személyek, akik egy konferencia alkalmából találkoztak a helyi sajtó képviselőivel, s fejtették ki, hogy a romániai egészségügy egyes ágazatai mintaszerűen jól működnek.
Felülnézetből mondtak véleményt a romániai egészségügyről a csúcsvezetését képviselő személyek, akik egy konferencia alkalmából találkoztak a helyi sajtó képviselőivel, s fejtették ki, hogy a romániai egészségügy egyes ágazatai mintaszerűen jól működnek.
Az elsők között támogatta a szakszerű otthoni gondozás finanszírozását – nyilatkozta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke az említett találkozón. Szavait azzal egészítette ki, hogy az otthongondozást nem két injekció beadásáért találták ki, hanem azért, hogy csökkentsék a kórházban tartózkodás idejét, s otthonában folytathassa az elkezdett kezelést a beteg. Ha valóban olyan nagy hangsúlyt fektetnek az otthongondozásra, miért csak havi tíznapos ellátást támogat az egészségbiztosítás, ami súlyos bántalom esetén korántsem elég a felépüléshez? Kérdésemre a pénztár elnöke megerősítette, hogy a térített otthoni gondozást havi 20 napra, 11 hónapon belül pedig megszakításokkal 90 napra lehet igénybe venni. Később derült ki, hogy a szűkös pénzalapok miatt a Maros megyei egészségbiztosító valóban csak havi tíz napot hagy jóvá, holott a szabály szerint egyvégtében 30 napot lehetne igényelni.
A tíz nap is több a semminél, ajánlottam fél felére lebénult, alacsony utódnyugdíjból élő ismerősöm távoli hozzátartozóinak ezt a pillanatnyi megoldást. Hogy aztán hetek múltán kiderüljön, hogy a szolgáltató, amelyhez fordultak, legutóbb egy kérésre sem kapott jóváhagyást. Történt ez, miután végigjárták az otthongondozáshoz szükséges iratcsomó összeállításával járó vesszőfutást. Amire egy súlyos beteget ápoló hozzátartozónak, családtagnak szinte lehetetlen időt szakítania. A dossziéba ugyanis hét okmány szükséges: a típuskérés, amelyet
a beteg kell kitöltsön (képzeljék el, ahogy a magatehetetlen, jobb kezére béna beteg töltögeti, ha történetesen nem adott felhatalmazást valakinek, előre látván az agyi katasztrófát). De nem a kérelem az egyetlen nyilatkozat, a betegnek ki kell töltenie egy másikat is, miszerint rokkantsága nem munka- vagy sportbaleset azonnali következménye (ezt már nem is ajánlom, hogy elképzeljék). Csatolni kell a személyazonossági kártya hű másolatát, igazolást a munkahelyről, hogy a páciens biztosított, vagy a nyugdíjszelvényét, ha nyugdíjas, s a kórházi kibocsátó levélnek a pénztárral szerződéses kapcsolatban álló orvos által hitelesített másolatát, amelyen szerepel a kezelő orvos ajánlása az otthoni gondozásra. Elgondolhatják, hogy mennyi utánajárásba, idegeskedésbe és pénzbe kerül annak, akit még a kapus is baksisért enged be a kórházba. És még nem is szóltam az egyéb orvosi levelekről, ajánlásokról, gyógyszerreceptek hitelesített másolatáról. Mindez három példányban, s amikor szépen összeáll, mindig kiderül, hogy valami hiba van benne. Aki a hiba lehetőségét szeretné elkerülni, hosszú sorokon keresztül tanulmányozhatja a pénztár honlapján, hogy 29 esetben tévedhet, amiért az iratcsomót azonnal visszadobják. A végállapotban levő beteg esetében a családorvos és a szakorvos is ajánlhatja az otthongondozást (természetesen, ha szerződéses kapcsolatban áll a pénztárral). És a beteg félig vagy egészen nyomorék. Azt is pontosítják, hogy a haldokló életében csak egyszer 90 napig részesülhet az egészségbiztosító által támogatott otthongondozásban. Ha történetesen feléled, és elkezd még egyszer haldokolni, akkor már nem. Hogy miként lehet megszakítani és újrakezdeni a súlyos beteg otthoni gondozását, hogy mennyit húzza az időt a jóváhagyást illetően a pénztár a szabályban megszabott két nap helyett, hogy aztán az anyagiak hiányára hivatkozva visszautasítsa a kérést, arról jobb nem beszélni. Mert ez már az alulnézet, a beteg és hozzátartozójának a nyomorúsága, aki után joggal mondhatja Tamási Áron ismert novellájának hősével, hogy neki többet ne trombitáljanak.
