Találkozás Karinthyval

Száz éve jelent meg Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellája a Nyugatban.

Rippl-Rónai József festménye

Száz éve jelent meg Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellája a Nyugatban. Az író születésének 125. évfordulója van ebben az évben. Ebből az alkalomból méltó tiszteletadásként rendezte meg a Petőfi Irodalmi Múzeum a Számadás a tálentomról című kiállítását. Megszoktuk, hogy a múzeum emlékkiállításaival, nagy íróink életművének megidézésével úgy mutatja be a sok-sok emléktárgy elrendezésével az írói pályát, hogy nemcsak jobban megismertethesse az írót és felidézze műveinek születését, hanem azoknak is újabb felfedezést jelentsen, akik többször leveszik a polcról, és élvezettel olvassák újra az Így írtok ti vagy a Tanár úr kérem gunyoros valóságát. Mert Karinthy írásai most is szembesítenek a környező világ felszínes, gyakran álságosan ájtatos mozzanataival, gyarlóságainkkal.

Egy ilyen kellemes tavaszi szombaton vagy vasárnapon ünnepnek érzi az ember, ha a Kálvin tér közelében, a patinás Kecskeméti utcából átlépve a Károlyi Mihály utcába ér, és sok szép kiállítás emlékével – a megható Benedek Elek mesevilágát, vagy a bámulatosan szép, Andersen életéről és meséiről szóló, vagy a Mikszáth-ereklyéket, otthonát bemutató – léphet be az árkádos kapucsarnokon az irodalom emlékeinek otthont nyújtó Károlyi-palotába. Jó érzés, hogy régi ismerősként mehetünk fel a fehér márványlépcsőkön. Felvidékiek jönnek utánunk, mondják, hogy tanárok és előőrsök, mert a nyáron tanítványaikkal is jönnek, hiszen az állandó Petőfi-kiállítás mindig újabb anyaggal bővül. Meg-megállok gyönyörködve, felfedezem az egyik sarokban a készüléket, a feliratot, és meghallgatom a legszebb verseket Kaszás Attila előadásában: a Szeretlek, kedvesem elragadtatottságtól fűtött sorait, és utána Tahi Tót László mondja el a másik legszebbet, a Beszél a fákkal a bús őszi szél-t. Így aztán Petőfitől átmegyek az új, a Karinthy-kiállításra.

A múlt század iskolája

A Tanár úr kérem, az Így írtok ti gimnáziumi éveink nagy felfedezése volt, minden nagy iskola dísztermében legalább egyszer egy évben színpadra kerültek óriási közönségsikerrel e kis remekművek jelenetei, versei. Karinthy volt a derűvel, kacagással társult kamaszkori olvasmány, amikor átláthatóvá váltak a Nyugat nagy költői, és megrendült az ember a paródiák erején. Ez Karinthy
„sajátos” iskolája volt, ami ihlette, valódi, budapesti V. kerületi iskola, amelynek diákjai és tanárai a századelő patinás gimnáziumának élőképeiben lettek szereplők, gunyoros nevetésbe fagyva, ártatlan arccal álltak elénk, ám Karinthy mindörökre meghagyta, feloldozta az iskola merevségét, a mindenkori diák tusakodását, szembeszegülését, és javíthatatlan öngúnyát adta az örök diáknak. A kiállítás is egy valóságos osztályteremmel, valaha barnára festett vásott fapadokkal fogad. Mi minden rejtőzhetett felnyitható fedelük alatt! 1885-ből származó tankönyvek, a budapesti Magyar Királyi Állami Főreáliskola értesítője az 1904/1905. tanévből. Ebben vannak a VIII. osztály tanulói közt Karinthy Frigyes osztályzatai a tantárgyakból (ilyenek: bölcsészettan, ábrázoló geometria, vallás, magyar, francia – összesen 10 tantárgy). Franciából 1 (egyes), magyarból 2 (kettes), magaviselet 2 (kettes). A természetrajzi szertár üveges szekrényében ott a félelmetes csontváz, mindenfajta szemléltetőeszköz a fizikához, mi minden volt egy ilyen szertárban. Milyen álmok és milyen számadás fűzi őt is ezekhez a padokhoz. Magába issza az ember az életmű sorsát és szellemiségét, ahogy tovább halad. Karinthy kedvenc olvasmányai, a gyerekkori naplók, az Együgyű lexikon görbe tükrei. A Nyugat kapunyitásakor jelenléte, íróasztala, kis kávéházi szeglet, ahol felülmúlhatatlan találékonysággal vívta nagy szócsatáit Kosztolányival, legjobb barátjával. A Színházi Élet és a Délibáb korabeli számait lapozhatjuk, és közben meghallgatjuk viaszlemezen megőrzött előadásában a Méné, tekel … megrendítő sorait:

Szívedbevésem és füledberágom,

Rossz volt embernek lenned a világon.

E korban, melynek mérlege hamis,

S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

(…)

MÉNÉ, TEKEL – ha érted, vagy nem érted

Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykoron sötéten elmondott dalom,

Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,

De élni fognak, hogyha én nem élek.

S lesznek, ha nem leszek.

Tele vannak fájdalommal a „szürke szók”, megméretik és híjával találtatik az ember. Voltak derűs, szép napok is, amikor Móriczcal együtt látjuk a belvárosban, mozgóképes jelenetekben tűnik fel 1933-ból vagy a zeppelin érkezésekor 1931-ben. Mert a technika csodái, a találmányok, a gépek mindvégig érdekelték. Látjuk azonban a „stockholmi kalandot” is, Olivecrona professzorral együtt az Utazás a koponyám körül történéseit. Filmkockák a híres könyvből Latinovits Zoltán megjelenítésében. Találkozunk Micimackóval, hiszen Milne könyvének csodás átköltése tőle származik, gyermekkorunk és gyermekeink gyermekkorának része. A kávéházi zsongásban, a cigarettafüstben, a kesernyés kávéban, a pesti éjszakában mennyi humoros írása, bohózata, de szívderítő verse is születik!

A költő Karinthy üzenete

A kiállítás felidézi fordításait, verseit, ezek valahogy kimaradtak Karinthy-képünkből. Pedig érdemes olvasni őket, mert a gondolkodó, az elmélkedő, a világ gondjain elidőző Karinthy a Pitypang, az Almafa, A dúdoló csodaszép, lelket simító versek költője. A „szürke szavakból”
„lángírás” lett, eljut a mai, a következő és az ezt követő nemzedékhez is, a ma érettségizők is megértik, hogy bennük rejtőzik a „titok”, Karinthy titka.

Nagy írókhoz egyengeti az ösvényt a PIM, az irodalom múzeuma. Találkozni velük jó alkalom arra, hogy tisztuljon a lélek, hogy elűzzük, ami életünkben értéktelen. Nyár jön és vakáció, menjünk, ha csak lehet, felfelé a fehér márványlépcsőkön, megigazulni attól, hogy a magyar irodalom, a magyar költészet az a bűvös kocka, amelynek minden oldala varázslat, és egyszer csak sikerül az embernek az oldalakat forgatva játszani, örülni, gazdagnak lenni Karinthyval, Karinthy nyomán is, amint meghagyta:

Mert álom a bűn és álom a jóság,

De minden álomnál több a valóság.