Két olyan évfordulót is ünnepelnénk a mai napon – ha tudnánk róluk –, amelyek fontossága megkérdőjelezhetetlen, és noha az akkor történtek nem álltak közvetlen összefüggésben egymással, mai, összefonódó szerepük mind a mindennapi, mind a tudományos életben meghatározza mindennapjainkat. Ha tudnánk róluk... Az egyik évforduló ismertebb, a másik kevésbé. Mindkettő kiemelkedően fontos, mindkettő magyar vonatkozású, mindkettő örömhírként szolgált egykoron, és míg az egyiket egy intézmény sikertörténete, a másikat egy zseni tragédiája követte.
Ma van a magyar tudomány ünnepe, amelyet hivatalosan 2003 óta ünnepelünk annak emlékére, hogy 1825-ben gróf Széchenyi István ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására, amelyet ma Magyar Tudományos Akadémia néven ismerünk – és amely létrejöttét e felajánlásnak köszönheti. Széchenyi a pozsonyi országgyűlésen tette e nagyvonalú gesztust: a gróf birtokainak egyéves jövedelme abban az évben 60.000 forintot tett ki, első körben ebből az összegből jöhetett létre „a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaság vagy magyar akadémia”. Egy, a neten talált, 1754-től az árak és devizák alapján, az 1900 előtti szorzószámokat az angol font Magyarországon érvényes (Bécsben jegyzett) deviza (váltó) árfolyamaiból és a font történelmi inflációs adataiból kiszámoló magyar pénzértékindex szerint egy 1825-ös konverziós forint 2020-ban 3513 magyar forintot érne – így a Széchenyi által a nemzete művelésére felajánlott összeg a tavalyi évben 210.780.000 forintot, azaz 585.807 eurót tett volna ki. Mecénási adományként még ma is hatalmas összeg az, amiről a gróf 196 esztendővel ezelőtt a magyar nép javára lemondott. A Magyar Tudományos Akadémia, mint az közismert, mindmáig létezik, fontossága – úgy, ahogyan a magyar tudósok méltán szerzett világhírneve is – megkérdőjelezhetetlen.
Széchenyi felajánlása és az akadémia létrejötte előtt két évvel, 1823. november 3-án a fiatal katonatiszt, Bolyai János egy levelet küld Temesvárról édesapjának, amelyben azt írja, hogy „a semmiből egy új, más világot teremtettem”. Ez az egyszerű levél azóta legendássá vált, hiszen ebben tájékoztatta a nemeuklideszi geometria felfedezéséről Bolyai Farkast egyetlen fia: Bolyai János, a polihisztor zseni, akinek korszakalkotó és tabudöntögető életműve szinte teljesen feledésbe merült, akinek kudarcokkal, rossz döntésekkel terhelt, választási lehetőségekben sem dúskáló élete belesüppedt a flekkenfalvi mindennapokba. Aki nélkülözhetetlen alapot teremtett a huszadik század fizikai elméletei számára, és majdnem egy évszázaddal korábban megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének célkitűzését. Akit 57 éves korában jeltelen sírba temettek, és akinek sírja 34 éven át jelöletlen is maradt. Miért mellőzték Bolyait? Miért mellőzte a Széchenyi adományából létrejött akadémia? Számos tanulmány és könyv született a témában, de tény, hogy tudtak róla, hiszen Döbrentei Gábor költő, királyi tanácsos, a MTA tagja, a történelem szó megalkotója 1833-ban levelet írt Bolyai Farkasnak, amelyben az áll, hogy „…fiadra a Kapitányra nézve is az a barátságos észrevételem van, hogy ha magyarul adja ki munkáját, lehet új helybeli tag is…” Csakhogy Bolyai latin és német nyelven írt, a frissen megalakult Magyar Tudós Társaság pedig akkoriban a magyar nyelv kiművelését tekintette fő feladatának.
Pár év eltérés, egyazon nap, két történet, amely kétszáz évvel ezelőtt kezdődött, és amely mára összetalálkozott a véges és végtelen egyenesen. Egy pénzadomány és egy levél. Halála után Bolyai János világhírűvé vált. Hagyatékának egyik legféltőbb őrzője pedig – a Teleki Téka mellett – ma már a Magyar Tudományos Akadémia.
