Érdekes változásokat tud hozni az élet. A liberálisok generálisa, mikor már hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy az idei költségvetést úgy elszabták, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon, tavaszias lendülettel a vállalkozói szférát kezdte vádolni a kabinetje vágyálmaitól nagyságrendekkel elmaradó költségvetési bevételek miatt. Aztán a koalíciós vetésforgó kipenderítette a kormányfői bársonyszékből, pártjának népszerűsége is úgy rogyadozik, akár az ezer sebből vérző államkassza, és ezek hatására olyan fordulatot mutatott be, hogy a szélkakast elöntheti az irigység.
A napokban a kék arcoskönyv nyilvánosságával osztotta meg legújabb gondolatait, amiknek az a lényege, hogy a költségvetési deficit csökkentését az állami kiadások lefaragásával kellene kezdeni. Erről már volt szó, úgy május magasságában még házi feladatnak is kiadták az állami intézményvezetőknek a takarékossági terv elkészítését, s ez olyan jól sikerülhetett, hogy az eredményeinek közlését is kispórolták a közbeszédből. De most, amikor felújította ezt a diskurzust, már azt is hozzátette, hogy az állam a polgárok és a vállalkozások pénzéből gazdálkodik, ezért nagyobb tiszteletet kellene mutatni az adófizetők iránt. Ritka példája ez annak, amikor egy politikus szavaival teljesen egyetérthetünk, csak ott a gond, hogy a tábornok nem akkor gondolkodott így, amikor még a kormányt irányította. Amúgy mindegyik kormánynak így kellene gondolkodnia a beiktatása napjától egészen a mandátuma megszűnéséig, és ennek szellemében kellene cselekednie is. És emellé már csak hozzáértés kellene ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak.
A baj ott van, hogy ebben az országban már évszázados gyakorlat, hogy a kormányosokat csak akkor önti el ehhez hasonló felelősségtudat, amikor inogni kezd alattuk a bársonyszék, és már a legközelebbi választásokra gondolva udvarolni kell a választóknak a szavazatokért. Nem azért mondta ezt a generális, mert így is gondolná mélyen legbelül, hanem abban reménykedik, hogy az állam tiszteletét igencsak ritkán érző adófizető erre még emlékezni fog valamikor a jövő esztendőben a szavazófülke magányában. És a szavazatszámlálás hajnalára már el is van felejtve az egész, a következő kampányig.
Ami a költségvetési hiányt illeti, a tábornoki megvilágosodás másnapján tartott koalíciós ülésen hoztak is ezt mérséklendő döntéseket. Most már jól láthatóan tudják, hogy komoly a gond, ráadásul rossz a kontextus is, mert a német gazdaság, amelyhez a miénk ezer köldökzsinóron kötődik, recesszióhoz közelít. Így nem biztos, hogy az adófizető iránti tisztelettől vezérelve, de kénytelenek lesznek összébb húzni a nadrágszíjat.
