Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Gyarmathy János egyik legújabb kisplasztikájának a címe olvasható fennebb. Aki valamennyire is jártas honi szobrászatunkban, első ránézésre is felismeri, ki ennek a különleges szobornak az alkotója. És a cím sugallatára valószínűleg azt is újra megfogalmazza magában, ami már régóta evidencia: ez a marosvásárhelyi művész nem tékozolja el tehetségét. A várbeli műteremben folyamatosan gyarapodik a bronznépesség, a látogató nem győzi csodálni a frissen született különleges munkákat. Ha nem az iskolai szobrászműhelyben tesz-vesz, mintáz, csiszol, fúr, farag Gyarmathy, akkor a várban mélyül hasonló foglalatosságba. Ilyenkor nyáron, nagyvakáció idején ez az ő „alkotótábora”. Jól elvan ott magányosan, illetve dehogy van egyedül! Beszédesek az őt körülvevő alkotások, mindig sugallhatnak valami újat, kiprovokálhatják az újrafogalmazást. A Tékozló fiúnak is volt már Gyarmathy-féle plasztikai változata, a Léleklabirintusnak is, amelynek szintén született mai variánsa. És sorolhatnék más példákat is, a fotós szobrászkolléga, Moldován György többnek is rendelkezésünkre bocsátotta a reprodukcióját. A sajátos témavilág, ihletforrás – a mítoszok, a biblia, az egyetemes szellemkincs, az emberiség gyökereiig visszavezető kulturális értékek kincsestára –, amelyből a művész táplálkozik, kimeríthetetlen. És mindebből vég nélkül származtatható üzenet a jelenkor meg az utánunk következők számára. Úgy, ahogyan ő tudja közvetíteni, gyarmathys plasztikai nyelven, groteszk formában, a maga szürrealista látásmódja szerint, mélységes humanizmussal és egyéni ötletekkel, szakmai bravúrokkal telítetten. Olyankor is, amikor a művészettörténet valamelyik óriása előtt tiszteleg művével. Lásd a legújabb szobrai közül a Hódolat Magritte-nak címűt. A modern idők szavait hallatja olyankor is, amikor az Ószövetségben találja meg
„hősét”, aktuálisan Illés profétát, és akkor is, amikor a hatalomért, a kivételes társadalmi pozíciót jelképező székekért folytatott könyörtelen, elvakult harcot, eltájoltságot lényegíti át bronz metaforává. Az alkotói igényesség és következetesség látványos tanúi ezek az utóbbi hónapokban létrejött emberalakos jelképek, melyekből mai mellékletünkben bemutatunk néhányat.