Jeles kitüntetésben részesül az államelnök. Németországban veheti át a Franz Josef Strauss-díjat, melynek birtokosa volt többek között a néhai Helmut Kohl német kancellár is, illusztris társaságba kerül tehát ezzel a szebeni városgazda. Gyaníthatóan csak származása okán.
Mert az ilyenkor elmaradhatatlan indoklásban felsorolt érdemek – mint a korrupció elleni harc, a jogállamiság és a demokrácia megerősítése – terén nem sok saját kezdeményezés áll a neve mellett a lassan végéhez közeledő mandátuma során. Tulajdonképpen az a legnagyobb érdeme, hogy jókor volt jó helyen a politikai színpadon. A 2012-es választásokat fölényesen nyerő, majd a hatalmi belháborúiba fúló néhai USL liberális felén számba jöhető riválisa sem volt a pártelnöki székre az előd liliomherceg ámokfutása nyomán, az elnökválasztásokon pedig szintén a kisebbik rossz dicsőnek bajosan nevezhető címkéjével került nyerő helyzetbe. A rászavazók hozzá fűzött reményei azóta rég szétfoszlottak. Maga mondta, hogy nem lesz játékos – holott az ötödik francia köztársaság ideimportált alkotmányos modellje elég tág mozgásteret kínál egy rátermett politikusnak –, de az időnkénti, sokszor megkésett, a fejlemények után loholó nyilatkozgatás még a kellékes mivolthoz is halovány. Igaz, azt is meg kell hagyni, hogy tisztességes bábkészlet nélkül nehéz a játék, márpedig a prérit elnézve sovány a felhozatal a jelenlegi politikai sakktáblán.
Az indoklás azon részén, miszerint Romániában márpedig tartós javulás tapasztalható a fentebb is említett területeken, tán még Rejtő is derülne. Fura távcsövet használhatnak ott a germánoknál, mert itt, a tettek helyszínén javulás nem sok látszik. Ha a korrupcióellenes harc zászlaja alatt iskolát zárnak be, vagy az államot meg sem károsító „bűntettekért” annyi börtönt szabnak ki, mint amennyit az egész komoly vagyonokat bizonyítottan eltérítőknek sem osztogatnak, és ilyen elbánásban csakis olyan kisebbségiek részesülnek, akiknek a közösségi önrendelkezési jogáról az állam hallani sem akar, ebben javulást látni beteges értékítéletre vall.
Ami meg a kitüntetettet illeti, ahogy a dolgok most állnak, őszürkeségét jó esélyünk van még egy mandátum idejéig elnézni, legalábbis ha nem teleormani irányzékon kémleljük a jövőt. Persze ez még változhat, mert bő esztendő alatt még alaposan átíródhat a politikai színpadon a szereposztás. De hogy a mi szemszögünkből is látsszék már végre valami az egyesek politikai szemüvegén feltűnt javulásból, ahhoz még egy jó elnök is kevés.
