A szülők zaklatásával néhány esetben elérték a céljukat

Kincses Előd a CSM válaszáról 

Április 20-án kézbesítették a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM–LBT) keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelet határozatát, amely szerint a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyében vizsgálatot folytató ügyész nem szegte meg a szakmai/etikai és perrendtartási előírásokat, és nem követett el fegyelmi vétséget az iskolában tanuló gyermekek szüleinek beidézése és kihallgatása során. 

Az RMDSZ és a Római Katolikus Líceum vezetőségének panasza nyomán a Legfelsőbb Bírói Tanács az Igazságszolgáltatási Felügyeletet bízta meg az ügyészségi eljárás törvényességének a kivizsgálásával. A feljelentők álláspontja szerint a szülők kihallgatásának elrendelése és a kérdések megfogalmazása során DNA ügyészei visszaéléseket követtek el, ezért a szülők tanúként való zaklatásának betiltását kérték. A nyomozati eljárás ugyanis a líceum létrehozásának körülményeit vizsgálja, amiről a szülőknek nem volt tudomása, mivel ők a már létező iskolával kerültek kapcsolatba, jogviszonyba. Másrészt az LBT-hez benyújtott panaszban azt sérelmezték, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség marosvásárhelyi területi szervezete által elrendelt kivizsgálás kedvezőtlenül érintette az iskola működését, mivel erre hivatkozva a tanfelügyelőség nem engedélyezte a cikluskezdő osztályok indítását. 

A határozat értelmezésére Kincses Előd ügyvédet kértük meg, aki a következőket válaszolta: 

– Az Országos Magisztrátusi Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelet március 29-i határozata megszüntette az eljárást a nyomozást vezető ügyész ellen. Ez a határozat, amely mindkét panaszos beadványára kitér, nem azt mondja ki, hogy nagyon helyes a szülők tanúként való meghallgatása, hanem arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ügyésznek joga van tanúkihallgatást eszközölni, de a szakmai felügyeletet ezzel kapcsolatosan nem az Országos Magisztrátusi Tanács, hanem a felettes ügyész gyakorolja. Ezzel az érveléssel bújtak ki annak vizsgálata alól, hogy mennyire indokolt azoknak a szülőknek a tanúként való kihallgatása, akik a már létező iskolával kerültek jogviszonyba, a nyomozati eljárást viszont az iskola létrehozásának kivizsgálásáért indították be 2015-ben.

Válaszukban azzal indokolták az RMDSZ és az iskola vezetősége által benyújtott panasz nyomán indult vizsgálat beszüntetését, hogy az ügyész nem sértette meg a 2004. évi 303-as törvényt, amely a bírák és ügyészek jogállását szabályozza, nem követett el fegyelmi vétséget az említett törvény által szabályozott esetekben.

A sorok között viszont megbújik az érvelés arról, hogy miért nincsen fegyelmi kihágásról szó: az ügyész ugyanis nem rendelte el azt, hogy a tanfelügyelőség intézkedéseket hozzon a római katolikus líceummal szemben. Ha az ügyész rendelte volna el a cikluskezdő osztályokba való beiratkozás letiltását, akkor fegyelmi vétség elkövetése miatt (hatásköri túllépés) felelősségre lehetett volna vonni. Ez az érvelés is alátámasztja azt az álláspontot, amelyet állandóan hangoztatunk, hogy mindaddig, ameddig a líceum törvénytelen létrehozásával kapcsolatosan nem születik egy jogerős bírói ítélet, addig a líceum működését nem lehet akadályozni. A határozat indokolásából az is kiderült, hogy sajnálatos módon voltak olyan szülők, akik tanúként arról nyilatkoztak, hogy polgárjogi kártérítési igénnyel lépnének fel (constituire ca parte civilă). Ezáltal mintegy megtámogatták a gyenge lábon álló vádakat, azt sugallva, hogy Someşan Ştefan, Tamási Zsolt és társaik törvénytelenül hozták létre a Római Katolikus Teológiai Líceumot, és ezért ők anyagi felelősséggel tartoznának a szülőknek, mint tettesek, valamint további kilenc gyanúsított személy, akik a megyei tanfelügyelőség vezetőtanácsának tagjai. Azért mondom, hogy gyenge lábakon áll a vád, mivel Someşan Ştefan főtanfelügyelő és Tamási Zsolt igazgató értéket teremtettek – mióta károkozás egy ilyen elismert oktatási intézmény létrehozásában való közreműködés? Ha a közigazgatási eljárás során hibákat követtek el, azt közigazgatási úton kell kijavítani – miért kell korrupciót kiáltani olyan esetben, amikor az állítólagos korruptak egy fityinget sem kaptak?

Figyelembe véve a Legfelsőbb Bírói Tanács érvelését, miszerint a szülők tanúként való kihallgatásának törvényességi vizsgálata a felettes ügyész hatásköre, ismételten Laura Codruţa Kövesi DNA-főügyészhez fordulunk, ugyanis tudomásulvétel végett a Legfelsőbb Bírói Tanácsnál iktatott panaszunkat neki is elküldtem. Azt kérjük, hogy utasítsa az illetékes főügyészt a szülők jogalap nélküli tanúkihallgatásának a beszüntetésére.

Nem tudom megkerülni azt a feltételezést, hogy a szülők ilyen módon való zaklatása, akiket arról is kérdeznek, hogy miért írták alá két és fél évvel a nyomozati eljárás megindítása után az iskola létét támogató jegyzőkönyvet, a megfélemlítésüket szolgálja, azzal a céllal, hogy fejezzék be az iskola megmaradásáért folytatott küzdelmüket.

 

A kihallgatások tovább folytatódnak

Az Igazságszolgáltatási Felügyelet nyilvánosságra került válasza tartalmazza a szülőknek feltett kérdéseket is, amelyek a határozat szerint azt a célt szolgálták, hogy rávegyék a tanulók törvényes képviselőit, hogy polgári peres félként lépjenek be a perbe. Véleményük szerint a Római Katolikus Teológiai Líceum létrehozása, valamint engedély és akkreditáció nélküli (?) működtetése az iskolában tanuló diákok törvényes érdekeinek a sérelméhez vezetett, mivel olyan helyzetbe hozták őket, hogy egy engedély és akkreditáció nélkül működő tanintézményben tanultak, és ennek következményeivel számolniuk kell. 

A szülőknek ilyen kérdésekre kellett válaszolniuk: 

– milyen körülmények között íratták be gyermeküket a Római Katolikus Teológiai Líceumba, és amikor ezt megtették, voltak-e olyan személyek, akik biztosították őket arról, hogy a líceum törvényes módon jött létre és működik?

– tudják-e, hogy a szóban forgó iskola törvénytelenül jött létre és működik, igenlő válasz esetén mikor szereztek erről tudomást?

– ha akkor, amikor beíratták a gyermeküket, ismerték volna a helyzetet, hasonlóan jártak volna el?

– ha bebizonyosodik, hogy az iskolába íratott gyermekek kárt szenvedtek a kialakult helyzet miatt, ami abban állhat, hogy nem ismerik el az elvégzett iskolai éveket a Római Katolikus Teológiai Líceumnak nevezett iskolában, kérnek-e polgárjogi kártérítést, és ha igen, milyen összeget?

– milyen körülmények között írták alá a 2015. augusztus 19-i és 2017. január 31-i jegyzőkönyvet?

– mi volt az oka annak, hogy, bár nem változott a helyiség, a tanerők és a tanterv, amely szerint tanulni fognak gyermekeik, mégis beleegyeztek abba, hogy az Unirea Főgimnáziumból átírassák a gyermeküket a Római Katolikus Teológiai Líceumba? – így hangzottak azok az Igazságszolgáltatási Felügyelet által „jogosnak” tartott kérdések, amelyekre többek között a szülőknek válaszolniuk kellett.

A vizsgálatot vezető ügyésznek a célja a kérdésekkel állítólag az, hogy a szülők pontos tájékoztatásával „megvédje a tanulók jogait abban az esetben, ha kiderül, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum törvénytelenül működött”(?).

Az Igazságszolgáltatási Felügyelet válasza szerint a tanúként beidézett szülők vallási hovatartozásáról akkor érdeklődött a kihallgatást végző ügyész, mielőtt a beidézettek esküt tettek volna, hogy az igazságot nyilatkozzák. 

A szülők kihallgatása tovább folytatódik, és a fenti kérdések ismeretében világos, hogy annak az elismerését akarják a szájukba adni, hogy az iskola törvénytelenül működik, és a helyzet, amit végigszenvednek, a volt főtanfelügyelőnek és az iskolaigazgatónak tulajdonítható. Éppen ezért a válaszadáskor nagyon résen kell lenni, és a vallomásról készült jegyzőkönyvet alaposan el kell olvasni.