A szőlőt meg a bort ünnepelték

Ötödik alkalommal szervezte meg a bor és a szőlő ünnepét szombaton a kelementelki szőlőhegy aljában a Kis-Küküllő Borlovagrend és a Kis-Küküllő Menti Szőlészeti Társaság Balavásár és Gyulakuta községek önkormányzatainak a támogatásával. Bár az időjárás nem volt túl kedvező, és a megszokottnál kevesebb látogató érkezett, a jó hangulat idén sem maradt el, a helybéli szőlősgazdák a helyszínen préselték a finom mustot, és kóstolásra kínálták boraikat. 

A neves szőlő- és bortermő vidéken minden évben megadják a módját a szüreti ünnepségnek. A székely ruhába öltözött csőszök már a délelőtt folyamán szekerekre ültek, és az erdőszentgyörgyi Württemberg-huszárok valamint a székelyvajai fúvószenekar kíséretében, Molnár Csaba hegybíró vezetésével bejárták Gyulakuta, Kelementelke, Balavásár, Kis- és Nagykend utcáit, mulatságra hívták a falvak apraját-nagyját. Amíg ők hívogattak, a „szőlő alatt” már javában folyt a készülődés, sült az ökör, a bográcsokban meg különféle finomságok rotyogtak. Az ízlésesen feldíszített sátraknál finom borokat, valamint a helyi, hagyományos termékeket kínálták. Különösen figyelemre méltó volt a kelementelki református egyházközség asztala, amely szépen fel volt díszítve szőlőlapikkal, szőlőfürtökkel, dísztökökkel, és valósággal roskadozott a finomságok alatt, az aranyérmes egyházi borok mellett piros-fehér-zöld szalaggal átkötött többkilós, vert héjú házi kenyeret és kürtőskalácsot kínáltak. Mindezeket az egyház nyereményként ajánlotta fel a tombolajátékra. Az ünnepség megnyitóján Varga József, Gyulakuta polgármestere a hagyományok megőrzésének a fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, az „ünnepelt”, a bor az a nemes nedű, amely az embert egész életén át végigkíséri, az emberiséget pedig évezredeken át. A bor a királyok és egyházi méltóságok féltett kincse volt, de ma már szeretettel fogyasztja mindenki. Sőt, a magyar ember azt vallja, a bor kismértékben fogyasztva gyógyszer, nagymértékben fogyasztva orvosság – fűzte hozzá humorosan a községvezető. Zsigmond Barna Pál főkonzul, a borlovagrend tagja szerint a térség életében fontos ez a rendezvény, ugyanis a mulatságnál jóval több van mögötte. 

– A környéken sokan foglalkoznak szőlővel, és nap mint nap küzdenek a természet erőivel, jéggel, faggyal a termésért – fogalmazott a főkonzul, aki arra biztatta a gazdákat, hogy ha valamely évben károsul is a termés, álljanak talpra és bízzanak abban, hogy a következő év jobb lesz. 

Az alkalomhoz illően a székely ruhába öltözött kelementelki iskolások, valamint az óvodások Kerekes Melinda óvónő irányításával hangulatos szüreti műsorral készültek, de színpadra léptek a csőszök, valamint a gyulakutai Szivárvány néptáncegyüttes és a dicső-szentmártoni Kökényes is. 

 

 A jó borra lehet turizmust építeni

Péterfi Sándor, a borlovagrend nagymestere lapunknak elmondta, a szőlő sokat jelent a térségnek, de sajnos eléggé eltűnt a vidékről, ezért a hagyománnyá vált rendezvénnyel is próbálják ösztönözni a fiatalokat, hátha kedvet kapnak a szőlészethez, hiszen ezen a környéken kultúrája, története van a bornak, és fontos, hogy legyen a jövőben is. 

– Valamikor 3 ezer hektár szőlő volt a Kis-Küküllő mentén, most alig van háromszáz. Európában a bor a reneszánszát éli, borbemutatókat, borvacsorákat szerveznek. Talán kis sznobság is van a dologban, sok esetben újgazdagok fektetnek be szőlőbe és saját borpincébe. A szőlő – szimbolikusan szólva – megtartó erő is, mivel a szőlőtőke nagyon mélyen nyúlik a talajba, kilenc méterre is elnő a gyökere. Ennek a vidéknek is ez lenne az esélye, megkapaszkodni a szőlő nyújtotta lehetőségekbe. Valami megmozdult, vannak fiatal termelők, akik palackoznak, de egyelőre kevesen. A két kezemen meg tudom számolni azokat a gazdákat, akik ezer liternél nagyobb mennyiségű bort állítanak elő. 13 évvel ezelőtt Balogh Gyula kollégámmal borpincét létesítettünk Kele-mentelkén, évente 13-14 ezer liter bort állítunk elő. Lettországból évente hét-nyolc csoportot fogadunk, Magyarországról szintén jönnek látogatók, hatféle bort mutatunk be kétórás előadás keretében. Ilyen jellegű turizmusra kellene építeni a térségben – fogalmazott a borász. Hogy akadnak fiatalok, akik igenis látnak jövőt a szőlőtermesztésben és a borászatban, arra jó példa a kelementelki Molnár Csaba, aki hét évvel ezelőtt tért haza Magyarországról és ekkor kezdett szőlővel foglalkozni. Jelenleg hetven ár szőlőse van, de évről évre terjeszkedik. A gazda szerint a fiatalokat inkább az riasztja el, hogy nincsenek biztos lehetőségek a nemes nedű értékesítésére. 

 

A fagy és a jég tetemes károkat okozott

A borlovagrend nagymesterétől megtudtuk, hogy Kelementelkén az idei termés sajnos gyenge volt, a megszokott mennyiségnek alig a felét tudták leszüretelni. Volt egy kora tavaszi fagy, utána jég, ami tönkretette a szőlőt.