Szoborút alakulóban?

A kérdőjel talán nem is indokolt. Amint Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész, az ötletgazda mondotta, a Kárpátaljától a Felvidékig vagy még tovább köztéri szobrokkal összekapcsolható kis, vidéki települések között képzeletben, illetve térképen máris kirajzolható az országokon át, több száz kilométeren keresztül vezető út. Reményei szerint az idő teltével ez is benépesedhet, akár a zarándokutak.

A munkácsi szobrásszal, a Vereckei-hágón a magyarok bejövetelének 1100. évfordulójára állított emlékmű alkotójával, akinek munkásságáról nemrég jelent meg egy tartalmas, szép kötet, a Hargita megyei Kápolnásfaluban beszélgettünk. Az országúttól nem messze, egy használaton kívüli régi ház udvarán, a XI. Kárpátok Nemzetközi Szobrásztábor munkatelepén nagy nyüzsgés, lázas alkotómunka fogadott, kőpor és izgalom is bőven volt a levegőben, a kéthetes szeptemberi táborozás utolsó napján volt még jócskán tennivaló. A hatalmas andezit szikladarabok nehezen adják meg magukat, amíg a szobrászok által elképzelt alakot nem öltik magukra. És olykor a munkafolyamat vége felé derül ki, hogy lehetett volna másképp is, ilyen vagy olyan megoldás, társítás még tökéletesedhetne, ebben pedig segítenének a kollégák észrevételei, javaslatai is, rövid ottlétünk alatt erre is láttunk példát. Matl Péter, a Pro Arte Alapítvány elnöke, e szobrásztáborok kezdeményezője is tanácsokat osztogatott, segédkezett egy nehéz kő mozgatásánál, és mivel saját kompozíciója már elkészült, eszmecserére is vállalkozhatott. Régi ismerős, néhány évvel ezelőtt a marosvásárhelyiek is megismerkedhettek művei egy részével. A Fülöp Ilona vezette Diakóniai Otthonban mutatta be a Málenykij robot című anyagát.

Kápolnásfaluban a mostani volt az első szobrásztábor, remélik, hogy nem az utolsó. Benedek László polgármester teljes szívvel és a községet hatékonyan mozgósítva állt az ügy mellé. A látványos végeredmény a település központjában, a templomtéren csodálható meg. A másnapra beütemezett avatóünnepség a tervek szerint sikerült. A szobrászokkal mindvégig örömmel barátkozó gyerekek lelkes műsorral rukkoltak elő, de már szombaton is tanúi lehettünk, amint az édesanyjuk kísérte két kislány elhozta a rajzait, melyeken a szobrászokat örökítették meg. Négy ország hat alkotója vállalta föl a szobrászpróbáló feladatot, azt, hogy a helyhez kötött idei téma, a Hargita vonzásában vési, faragja, pattintja ki két hét alatt a kőből azt, amit mai, modern hangvétellel az elképzeléseiből érzékeltetni lehet. A hely szelleme, a hargitai tájak, a székelyföldi emberek gondolkodása és életmódja, az itteni hit- és szokásvilág hasonló gondolatokat, motívumokat, rokon jelképeket is előhozott, de a különféle művészegyéniségek is jól kidomborodnak. 

Romániából a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter és az alsórákosi Tamás Attila volt a tábor vendége. Magyarországról Balanyi Zoltán érkezett, Spanyolországot Marmentini Rhea képviselte, az ő édesanyja magyar. Ukrajnából Bezpalko Volodimirt fogadták, és a háborús övezetből menekülőket felkarolni igyekvő Matl Péter, valamint szobrász fia, Matl Árpád is ott dolgozott a gépek, szerszámok szabdalta udvaron. Zavaczkiról is szólt már pár éve a Múzsa, egy időben a bucsini Vadárvácska alkotótáborban hallatott magáról. De közismertté akkor vált, amikor elkészítette a Gordon hegyen zarándokhellyé vált Jézus szíve kilátót és a Keresztutat. Marmentini Rheával magyarul tudunk beszélni. Keveset, mert még sok dolga volt. Két maszklevétel között mondta el, hogy a szent hegy, a Hargita csodamadarai ihlették meg. A riporter kérésére azért az arcát felfedte a jelképes kőszobor túloldalán. Bezpalko Volodimir is először járt ezen a vidéken. Más ez, mint Odessza, itt nyugalom, béke van, barátságosak a kápolnási emberek, jó karaktereket tudott kőbe faragni.

Matl Péter szereti az andezitet, meg is tudja szelídíteni a kortárs művészet sajátos jelképrendszerében. De számára ezúttal a nagyobb terv a legfontosabb, amire misszióként tekint, az, hogy a táguló régióban fekvő kistelepüléseken olyan kulturális tereket hozzanak létre, amelyek a modern, kortárs művészetek nyelvén népszerűsítik a valós értékeket. Nem egyszerű ez, szemléletváltást is feltételez, ami nem megy egykönnyen. Ezt az is jelzi, hogy Kápolnásfalu polgármestere felajánlotta a hozzájuk hasonló települések vezetőinek, válasszanak a táborban készült köztéri alkotásokból, értesüléseink szerint azonban még sehonnan nem érkezett pozitív visszajelzés. Alighanem ez is magyarázza, miért tettem a tudósítás címe végére kérdőjelet.