Szlovénia

Az Alpok gyöngye, a Júliai-Alpok (1.)

 Korábbi, külföldre vezető utunk egyike Közép-Európa legcsodálatosabb magashegyi régióján, a Júliai-Alpokon keresztül vezetett. A lenyűgöző mészkő hegység fantasztikus, csipkés csúcsaival, gyönyörű vízeséseivel, kristálytiszta tavaival, zöld és türkizkék folyóival elkápráztatják az ide látogatókat. Lelkesen felfogadtuk akkor, hogy ha lehetséges, erre a tájra még visszatérünk.

 Az Alpok hegység eme csodálatos vonulatának nagyobb része Szlovéniában van.

 Az Alpok, Európa középső részének magashegysége 1200 km hosszúságú és 150–250 km szélességű ívben húzódik a Ligúr-tengertől a Kárpát-medencéig, nyolc országot érintve, az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozik. Legmagasabb csúcsa, a francia–olasz határon fekvő Mont Blanc 4809 méter. Az alpesi régióban mintegy 14 millió ember lakik, hegyi falvainak erős kulturális identitása van, és legalább 120 millió (!) látogató keresi fel évente. Az Alpok neve valószínű az Alpes kelta szóból ered, ami magas hegyet jelent. A hegység nevéből több közismert szó is származik, mint az „alpesi” (jelentése magas hegyi), „alp”, „alm” (hegyi legelő), „alpin”, „alpinista”. Az Alpok átvett névként más hegységek nevében is előfordul, például: Japán-Alpok, Ausztrál Alpok, Déli-Alpok (Új-Zélandon).

 A hegység felosztásában leggyakrabban az úgynevezett „kettes felosztást” fogadják el, ezek szerint Nyugati- és Keleti-Alpokról beszélünk. A Keleti-Alpok Svájc területéről végignyúlik egész Ausztrián – Burgenlandig, és Olaszország északi részén egész Szlovéniáig.

Az első világháborúban a hegység délkeleti részén húzódott az „olasz front”, ahol számos erdélyi és magyar katona szolgált és veszítette életét, a második világháborúban nem játszott különösebb szerepet.

A Keleti-Alpok déli részén van a Júliai-Alpok, természetközeli pihenésre, kirándulásokra, gyalogtúrákra ideális, szép hely. A hegység elnevezése a latin Carsia Julia – magyarul Juliusz-féle karsztvidék – tájegységre utal, amely a nevét Julius Caesarról kapta, egy általa épített város – Forum Julii – és út, a Via Julia Augusta emlékére.

 A Júliai-Alpok területe 4400 négyzetkilométer, 93 km hosszú, 63 km széles, egynegyede Olaszországban van, háromnegyede Szlovéniában, ezért is határoztunk úgy, hogy ebben a kis országban ismerkedünk meg a hegységgel, 2022 szeptemberében. A Szlovénia északnyugati területén fekvő hegység nagyobb részét a Triglav Nemzeti Park fedi le, ahol több mint 7000 állat- és 1600 növényfaj él, ez az érintetlen terület gazdag biodiverzitásáról tanúskodik. Növény- és állatvilága hasonló országunk növény- és állatvilágához. A nemzeti park három részből áll: keleti, nyugati terület és a Soca (Szocsa, Isonzó) folyó völgye. A Triglav Nemzeti Park nevét Szlovénia és a park legmagasabb pontjáról, a 2864 méter magas Triglav – (olaszul Tricorno) csúcsról kapta, amely távolról háromfejűnek (szlovénül tri glav – három fej) látszik. A Triglav hegy a szlovénok nemzeti jelképe, az ország címerének és zászlajának is eleme. Azt mondják, hogy nem is igazi szlovén, aki nem mászta meg legalább egyszer ezt a csúcsot.

 Szlovénia az idelátogató turisták szinte mindegyike szerint Európa ékszerdoboza. Gyönyörű hegyei között és alatt mesebeli tavak, havasi legelők, apró hegyi falvak, 

vízesések, várak, barlangok, szurdokvölgyek, mediterrán tengerpart és hangulatos városok láthatók. Fantasztikusan változatos kis ország, területe alig több húszezer négyzetkilométernél, és kevéssel több mint kétmillióan lakják, mégis gyakorlatilag mindent kínál az odalátogatóknak, amit elvárhatnak, télen-nyáron, bármikor. Nyáron szabadtéri látnivalók, festői alföld, hegymászás, hegyi túrák, túrakerékpározás, vadvízi túrák (rafting), kajak-kenu evezés, ősszel a gyönyörű színek, jó kirándulóidő, télen a hegyi sportok, a síelés, a téli sportok paradicsoma. Tapasztaltuk, hogy a tenger, a folyók, patakok, tavak országa bővelkedik termálvizes természetes forrásokban is, a helyi turisztikai ipar kiépítette a minden igényt kiszolgáló wellness-szállodákat, amelyeket a nyári melegben és a hűvös téli hónapokban is egyformán élvezhetünk. A Triglav csúcs alatt ered a Száva folyó, Horvátország felé vezető útján átszeli Szlovéniát. Az ország keleti részén átfolynak a bő vizű Dráva és Mura folyók, a nyugati határvidék folyója a Soca (Szocsa). Festői tavai különböző eredetűek, hogy milyenek, a kirándulásunk alkalmával megismert tavak leírásánál bővebben elmondjuk. 

Szlovénia mészkőből felépülő karsztvidékén, az ország déli és nyugati részén elterülő Szlovén-karsztfennsíkon (szlovénül Slovenski Kraj) kiterjedt föld alatti világ van, nem csoda, ha az országban szinte minden évben új barlangokat fedeznek fel. Eddig több mint 13 ezer (!) barlangot ismernek, ezek közül húsznál több látogatható, köztük a világhírű, felejthetetlen élményeket nyújtó Postojna és a Skocján barlang. Híresek a szépséges szlovén szurdokok (kanyonok) is. 

 Szlovéniát miniatűr Európának is nevezik, rejtett kincseinek se szeri, se száma. Nem véletlen, hogy a tavaly (2022) 6 millió turista 15,59 millió vendégéjszakát töltött el itt. Ebből a külföldi vendégek száma közel 4 millió volt, legtöbben Németországból, Olaszországból, Hollandiából és Ausztriából érkeztek. Összehasonlításképpen: a 11-szer nagyobb területtel és 9-szer nagyobb lélekszámmal rendelkező hazánkba 1,5 millió külföldi turista érkezett 2022-ben. 

 Utastársainkkal tíz nap alatt csak a rendkívül szép és világhírű természeti és épített csodákat látogathattuk meg, a következő cikkekben ezeket ismertetjük meg a kedves olvasókkal. 

Érdemes megismerni történelmét, lakosságát is, ennek a Közép-Európa déli részén, több nagy földrajzi régió – Alpok, Dinári-hegység, Kárpát-medence és a mediterrán vidék – találkozásánál fekvő országnak. 

 Szlovénül Slovenijának mondják, de teljes neve Republika Slovenija, vagyis Szlovén Köztársaság. 

 A szlávok Kr. u. 500 körül telepedtek le a területén, de a 14. század során a legtöbb szlovén terület a Habsburgok birtokába került, jelentős számban vándoroltak a szlovénok Magyarország, Ausztria (Karintia, Stájerország) területére. A monarchia összeomlása után (1918) került a szerb–horvát királysághoz, amely 1945-től Jugoszlávia Föderatív Köztársasággá alakult. 

 Még 1991-ben Szlovénia kivált a jugoszláv államszövetségből, kimaradt a jugoszláv háborúból, gazdaságilag gyors fejlődésnek indult. 2004 óta tagja az Európai Uniónak, része a schengeni övezetnek, 2007-től hivatalos fizetőegysége az euró.

 Az országot 12 régió alkotja, de ezeknek nincs közigazgatási szerepük, úgynevezett „statisztikai régiók”. Alapfokú közigazgatási egységei a községek, a nagy településeket „városi községeknek” nevezik.

 A falvak egész másként néznek ki, mint nálunk, nem zsinórban építkeztek (építkeznek), a házak távol állnak egymástól, körülöttük gazdag növényzetű zöld kertekkel. A falvakon kis üzemek vannak (faktúrák, manufaktúrákra emlékeztetnek), amelyek az élet kellemesebbé tételét szolgálják, mint például csokoládéfaktúra, sörfőzde, gyógylikőrfaktúra. Szlovéniában több mint tízezer méhész van, az EU átlagának négyszerese! Jó minőségű mézet termelnek, még a fővárosban is vannak méhek. Csendesség és békesség honol mindenütt, különösen a számtalan kolostorban. A szlovén rendszerető nép, környezetét rendben tartja, szemét sehol nem látható, legalább tíz éve működik a szelektív hulladékgyűjtés, a hulladék 90 százalékát újrahasznosítják és csak 10%-át semmisítik meg (!). Vasárnap a római katolikus vallású lakosság jelentős része templomba jár.

 A szlovén konyha a kiskertekből és a mezőkről származó alapanyagokat részesíti előnyben, a hagyományos hajdinakását a modern gasztronómia is kínálja különböző formákban, a halak közül a pisztráng és a tengeri sügér keresett elsősorban. A szlovének nemzeti étele a Kranjska klobasa (Kranjska kolbász). Ez a füstölt kolbász sertéshúst, kevés marhahúst és szalonnát tartalmaz, fokhagymával és borssal ízesítve, minden szempontból hasonlít a székely kolbászhoz. Bőséges kalóriatartalmára szükség is van a hegyek mászására vállalkozóknak. A szlovének ezt a kolbászt melegen savanyú káposztával, hidegen pedig zsemlével, tormával fogyasztják, nemzeti italukkal, sörrel kísérve.

 Szlovénia fővárosa Ljubljana, második legnagyobb városa Maribor, mindkettőt meglátogattuk, részletesebben a következőkben fogunk írni róluk. 

 Székesfehérvárról igazi meleg szeptemberi napon az M7-es autópályán utaztunk, Tornyiszentmiklósnál léptünk be Szlovéniába, és végig autópályán utazva hamarosan beérkeztünk az ország fővárosába, Ljubljanába, itt néhány órán keresztül igyekeztünk minél jobban megismerkedni híres látnivalóival, majd továbbutaztunk a Júliai-Alpok lábainál, csodálatos környezetben fekvő szállodához, ahonnan a következő napokban csillagtúraszerűen látogattuk meg az ország közelebbi és távolabbi nevezetességeit, és a közelségére való tekintettel, ráadásként, az olasz tengerparti várost, Triesztet is.