A szívemhez nőtt ez a tevékenység

A szülésre testileg és lelkileg is fel kell készülni, ami szervezett keretek között a legcélszerűbb – foglalhatnánk össze dr. Bakó Aliz tevékenységének a lényegét, aki a marosvásárhelyi Rheum-Care Alapítványnál 21 éve vezeti a terhesek iskoláját.

A szülésre testileg és lelkileg is fel kell készülni, ami szervezett keretek között a legcélszerűbb – foglalhatnánk össze dr. Bakó Aliz tevékenységének a lényegét, aki a marosvásárhelyi Rheum-Care Alapítványnál 21 éve vezeti a terhesek iskoláját. A vállalt feladat a kapott visszajelzések alapján állandó öröm- és elégtételforrást jelent. A délutáni misszión túl Bakó Aliz az Egyesülés középiskola eredményes, szigorú, de megértő tornatanára, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Testnevelési Karán egészségügyi nevelést oktat, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tanítóképző főiskoláján pedig testnevelés-elméletet és módszertant. Azon kevés sporttanárok egyike, akik megszerezték a doktori címet. Dolgozatának témája a várandós nők szülésre való felkészítése testi-, légző- és relaxációs gyakorlatokkal.

Magánéletében két sikeres felnőtt gyermek édesanyja, aki szabad idejében az erdélyi tájak szerelmeseként járja az országot, a legmeredekebb csúcsoktól sem riadva vissza.

Beszélgetésünk is egy kiránduláson zajlott. Mivel éppen Nagyenyeden haladtunk át, először is azt kérdeztem:

– Hogyan ébredt fel az egykori nagyenyedi lányka érdeklődése a sport iránt?

– Kicsi voltam és nagyon vékony, s bár kétségei voltak, hogy bírni fogom az edzéseket, a barátnőm ajánlott be az atlétikatanárának. Középtávfutó lettem, 400-600 méteren a legeredményesebb. Ezenkívül az atlétika többi ágát is kipróbáltam. Ötödikes koromban határoztam el, hogy testnevelő tanár leszek, s végig kitartottam az eredeti elképzelésem mellett.

– A szüleid bátorítottak?

– Édesapám 41 évig volt igazgató-tanító Lőrincrévén. Három nemzedék került ki a keze alól, s nagy szeretettel fogadják, ha ellátogat a faluba. Édesanyám is nagyon jó tanuló és sportoló volt. Annak idején, Nagyenyeden elsőként végzett, és kosárlabdában, kerékpározásban többször is első lett.

A nagyenyedi kollégium matematika-fizika szakán végeztem, mert az volt az erősebb osztály. Akkoriban csak a fővárosban lehetett testnevelést tanulni, ezért a bukaresti egyetemre felvételiztem, amit öngyilkosságnak tartottak az osztálytársaim, mivel az 56 hely mindenikére 25-en pályáztunk. A 400 méteres futáson nem voltak megfelelőek a feltételek, ezért az első próbálkozásom nem sikerült. Második évben viszont a harmadik legjobb eredménnyel vettek fel az egyetemre.

– Éreztették-e, hogy más vagy, mint a többiek?

– Nem volt hátrányos megkülönböztetésben részem, talán azért, mert nagyon jól tanultam. A harmadik helyen fejeztem be az egyetemet, s mivel Fehér, Maros és Hargita megyében nem volt hely, a Nagyenyedhez legközelebbi várost, Medgyest választottam. Ugyanabban az évben végzett férjem, Bakó Lóránt is, aki szintén azért ment a fővárosba, mert műépítészet szak csak ott működött. A Petőfi Ház néptánccsoportjában ismerkedtünk meg, s az egyetemi évek végén házasodunk össze. A férjem Csíkszeredába került, majd három év távházasság következett. A rendszerváltáskor sikerült Marosvásárhelyen elhelyezkednie, én egy fél évet Gernyeszegen tanítottam, majd szültem, és az első versenyvizsgán jutottam be az Egyesülés középiskolába. Kiváló diákjaim vannak, sok versenyen és egyéb érdekes tevékenységen veszünk részt. Hívnak teljes állásban az Orvosi Egyetem Testnevelési Karára, de nem hagyom a középiskolát.

– Hogy kerültél kapcsolatba a Rheum-Care-rel?

– 1990. december 31-én, amikor a többség szilveszterezni készült, én szülni mentem. Úgy képzeltem, hogy ebben a fontos pillanatban mindenki körülöttem lesz. Ezzel szemben nagyon egyedül éreztem magam. Minden tökéletesen működött, megszületett a gyönyörű fiam, Hunor. Rá két évre megszületett Emese lányom is, s a szülés idején a szolgálatos asszisztensnő megkérdezte, hogy ki készített fel. Ezt követően kezdtem el érdeklődni, hogy terhestornára, terhesiskolára van-e valahol lehetőség. Így jutottam el a Rheum-Care régi székhelyére, ahol dr. Nagy Irén főorvosnő és férje nagy szeretettel fogadott, én pedig elmondtam, hogy amit a könyvekben olvastam, tanultam és alkalmaztam a gyermekeim születése alatt, azt a gyakorlatban is szeretném kipróbálni. Nagy segítségemre voltak az alapítvány munkáját támogató nőgyógyászok: dr. Nagy Levente, dr. Kiss Szilárd és dr. Keresztes Csaba. Elméleti leckéket tartottak a terheseknek, vérnyomást mértek. Az angol barátok hoztak Nagy doktornak egy cardio-tokográfot, ami kimutatja grafikonon a gyermekszívhangokat és a méhösszehúzódások erősségét. Ilyen készülék máshol nem volt a városban, s a lazítás ideje alatt a terhes anyukák hasára tettük, és mértük az említett értékeket.

– Beindult tehát a terhesiskola...

– Kezdetben csak torna volt, majd elkezdtük a légzéseket tanulmányozni és gyakorolni, s a testi gyakorlatokat átalakítottuk a terhesség idején fontos izmok tónusának a növelésére. Különleges gyakorlatok vannak a medencefenék-izom erősítésére, lazítási formákat alakítottunk át az anya-gyermek kommunikáció megvalósítása érdekében. Szülésprogramot alakítottunk ki a lazítás ideje alatt, ami a szülés előkészítésében fontos szerepet játszik. Az elméleti órák során elmagyaráztuk a szülés folyamatát, és közben a lélektani oldal megerősítésére törekedtünk. Beszéltünk a szoptatásról, a félelemről, a Reed-féle háromszögről, a csomag előkészítéséről, a gerincfájdalmak megelőzéséről... Most is nagy segítséget nyújtanak a bedolgozó orvosok, akik bármely helyzetben kisegítenek bennünket.

– Ebből készült a doktori dolgozatod. Hol jártad a doktori iskolát?

– Tízévi előkészület után 2004-ben a Bukaresti Testnevelési és Sportegyetemen védtem meg a disszertációmat. Ez volt az első dolgozat romániai szinten, amely igazolta, hogy az általunk kidolgozott program milyen nagy hatással van a várandósság idején és szüléskor a leendő anyukákra. A dolgozat megírása közben még inkább a szívemhez nőtt ez a program.Vezető tanárom, aki az egyetem rektorprofesszora volt, nehezen harcolta ki a tanügyminisztériumban, hogy testnevelésből is meg lehessen szerezni a doktori címet. Ardelean Tiberiu professzor erdélyi származású, nagyon szigorú tanár volt, aki jól beszélt magyarul, és arra biztatott, hogy nem elég az érzelmi hozzáállás, mindent dokumentálni, statisztikailag bizonyítani kell. A hatéves időszak kemény munkával telt el. Azóta is közel áll hozzám ez a program. Sokan kérdezik, hogy nem unom-e, amire csak azt tudom mondani, hogy minden csoport más, és a folyamat állandó jelleggel megújul. Az anyukák visszajárnak, elmesélik a szüléskor tapasztalt és a gyermekneveléssel kapcsolatos élményeiket, amit a csoport végighallgat. A tapasztalatok alapján mindig újítunk a programon, bevezetünk valami mást, amiről úgy érzem, hogy jobban segít az anyáknak. A terhesiskola 21 éves működése során nagyon sok ember került közel hozzánk…

– Miért a többes szám?

– Azért, mert a Rheum-Care egész személyzete mellettünk áll, a vezetősége, a gyógytornászok, a 0-3 éves gyermekek szakértője (Papp Enikő), a fizioterápiás orvosok, asszistensnők.

– Milyen program szerint dolgozol a csoporttal?

– Hetente kétszer másfél órát.

– Van-e kitartás a leendő anyukákban?

– Aki egyszer eljön, általában nem hagyja abba. Manapság az asszonyok nem mernek szülni. Elmennek egy magánklinikára, beütemezik napra, órára a császármetszést. Ez nagyon rossz dolog, mert amióta nő létezik a földön, mindig szült, ami rendkívüli élményt jelent. Ezt zárják ki az életükből, akik nem vállalkoznak a természetes szülésre. Szoktam mondani a terhesiskolában, hogy ha száz évet élünk, az 36500 napot jelent. Ebből minden gyermekünkre kellene jusson egy nap, ami csak a kettőnké, máskor ugyanis folyton történik valami az életünkben, ami ezt az együttlétet megzavarja.

Az anyává válás, a női test szülés közbeni működése, az összehangoltság egy igazi csoda. A kitolás idején termelődik az endorfin hormon, ami nemcsak fájdalomcsillapító, hanem boldogsághormon is. A szülés egy tökéletes folyamat, amit tudatosan nem lenne szabad kihagyni. Természetesen vannak helyzetek, amikor az orvostudománynak be kell avatkoznia, ez teljesen más. De azzal, hogy egészséges anya császármetszést kérjen, nem tudok egyetérteni.

– Hogyan segít ezen a terhesiskola, a terhestorna?

– Sok mindenben. Az anya testtartása annyira megváltozik, hogy az utcán egymás mellett haladó terhes nőkről meg lehet mondani, hogy melyikük jár terhestornára. Könnyebben mozognak, könnyebben tudják bekötni a cipőjüket, ami elemi dolog, de fontos. A házi munkában mindent el tudnak végezni. A szülés ideje alatt kommunikálni tudnak a babával és a szülést levezető orvosokkal. Mivel a csecsemő a szülés alatt nem kap elég oxigént, az anya ezt a helyes lélegzéssel pótolja, ha odafigyel a testére. Pontosan tudják, hogy a tágulás és kitolás idején hogyan kell lélegezniük. Ha ezt helyesen teszik, az anya és a csecsenő is pihentebb.

Van egy szülésprogram, amit kialakítunk, s ami többek között arról szól, hogy szülés alatt nyugodt vagyok, nem félek. A félelem következményeként a bűvös Reed-féle háromszögben megjelenik a tetézett fájdalom. A szülőszobában kiabáló nők ebbe a háromszögbe kerülnek be, ahonnan nincs kiút, és a szülés holtvágányra fut. Ezt ki lehet küszöbölni, és el lehet érni, hogy a várandós nők ellazuljanak, s ne pazarolják másra az energiájukat, hisz a szülés eltarthat 24, 48 órát is. A nőkben kialakított negatív képet kell lebontanunk azzal, hogy áldott állapotban, az anyává válás idején szépeknek érezzék magukat. Aki megtanulta a helyes légzést, azt dicsérik az orvosok. Fontos, hogy pozitívan gondolkozzanak, azt érezzék, hogy ami velük történik, az jó. Gyakran csak a pohár üres részére figyelünk. Szoktam mondani, hogy nézzék, milyen szép a kilátás a kilencedik emeletről, s közben hagyják lazán a testüket, hagyják, hogy dolgozzon, ne ellenkezzenek vele. Aztán megtörténik a szülés, s az anyukák már azt fontolgatják, hogy mikor jön a második.

– Gondolom, hogy elsősorban a kétkedőkkel kell megküzdeni.

– Vannak, akik eldöntötték már, hogy császármetszéssel szülnek, de azért eljönnek kipróbálni a terhesiskolát. Velük sokat kell dolgozni. A jelenlegi csoportban van egy anyukánk, aki a második gyermekét várja, és ő mesélte a többiekenek, hogy hasonló elképzelései voltak az elsővel, és alig várja, hogy a másodikat megszülje. Ezek a hiteles dolgok sokkal többet jelentenek az elméleteknél. Amikor a harmadik, negyedik gyermek szülése előtt is visszajönnek, és ők osztják meg az élményeiket, ettől szikrázik minden körülöttük.

– Szó volt a statisztikákról. Készült-e kimutatás arról, hogy hányan fordultak meg a terhestornán?

– A doktori dolgozatomban kétszáz nő adatait dolgoztam fel. Azóta nagyon sok csoportom volt, vannak jelenléti füzetecskéim, de nem összesítettem a számokat. Megtörtént, hogy az ötvenedik voltam a teremben.

– Szép feladatot vállaltál!

– Igen, velük együtt feltöltődöm, s bármennyire elfáradok a nap folyamán, mindig kipihenten, vidáman megyek haza. A csoport tagjai sok pozitív energiával jönnek, s nekem is szívemhez nőtt a tevékenység. Ezért mondtam le a hangversenyekről is, pedig nagyon szeretem a zenét.

– Hogyan lazít a testnevelő tanár, mi a kedvenc kikapcsolódásod?

– A család, a gyermekek. A fiam média- és kommunikációtudományokból mesterizik, a lányom divattervezésből. Van egy kutyám. A szüleim átköltöztek Nagyenyedről. Szeretek kirándulni, zenét hallgatni, táncolni.

– Erről jut eszembe, hogy az iskolában tánccsoportot is vezetsz.

– A kolléganőm, Molnár Irénke nyugdíjba vonulása után elörököltem tőle a néptánccsoportot. Szeretek a fiatalokkal dolgozni, sokan vidékről járnak be, és szépen táncolnak. Minden alkalomra, amikor szükség van, megtanulunk egy-egy táncot. Az idén hat táncosunk végzett, gondolom, hogy a kilencedikesekből sikerül az utánpótlást biztosítani.

– Ritkán találkoztam emberrel, aki ilyen szeretettel beszél a munkájáról, egyesek részben, mások teljes mértékben nyűgnek érzik.

– A vállalt tevékenységekre mindig szívesen megyek, az ellélektelenítő oktatást nem szeretem. Nagyon sok gyermeken tudunk segíteni azzal, hogy elbeszélgetek velük, megosztják a gondjaikat. Mentálhigiénét is végeztem, a lélektan mindig is érdekelt, szakdolgozatokat, tudományos dolgozatokat írtam ebben a témában.

– Rengeteg pozitív energiát sugárzol. Honnan ered?

– Úgy érzem, hogy szeretem a munkám, ami nem elvonja az energiám, hanem feltölt. Aki segít az embereken, a pozitív visszacsatolás révén energiát kap. A terhesiskola egyik alapelve, hogy vajúdás idején a nők ismerjék azokat a technikákat, amelyekkel a visítozó, kiabáló anyákon is segíteni tudnak. Ha az ember segít valakin, akkor saját magán is segít.

– Milyen vágyaid, elképzeléseid vannak?

– Egészségben tovább vinni azt, amit elkezdtem, s átadni tudásom a fiataloknak.

– Egyik gyermeketek sem választotta a szakmátokat.

– Erre azt szoktam válaszolni, hogy a fiam média és kommunikáció szakot végez, én nagyon szeretek emberekkel beszélni, kapcsolatokat teremteni, ő tehát részben az én mesterségem folytatja. A férjem szakmájának a művészi részét a lányunk viszi tovább, tehát a vér mégsem válik vízzé.

– Jó volt elbeszélgetni veled. Köszönöm.