Mióta az oltáskampánnyal meghülyítették a fél világot, két történet jár a fejemben. Mindkettő vallásos. Az egyik szerint egy asszony elment a paphoz, hogy imát kérjen, hogy haljon meg a szomszédasszonya. – De ezt nem lehet kérni, Rózsika – mondja a plébános –, ilyen imádság nincs. Ezt nem szabad! – Akkor legalább azért imádkozzék, plébános úr, hogy a tyúkjai dögöljenek meg!
A másik egy teológiai anekdota. Az Úr magához hívatja a század legnagyobb teológusait, hogy tisztázzon néhány kérdést velük. Bemegy az első. Aztán mikor kijött, kérdik a többiek: – Na, hogy volt, mit mondott az Úr? – Néhány könyvemet újra kell írnom. Bemegy a második, egy fél nap múlva kijön, és a kint várakozó társainak annyit mond: – Egyik tételemet újra kell fogalmaznom. Majd a harmadik is bemegy, és egy álló napig ki nem jön. A másik kettő már kezét tördeli, nyelvét harapdálja, imádkozik, fel-alá járkál türelmetlenül, mire megjelenik az ajtóban Krisztus. – Mi történt, Urunk Jézus? – kérdezik a megszeppent teológusok. Az Úr megszólal: – A nyolc boldogságot újra kell mondanom!
Valami ilyesmi történik a világjárvány alatt, óta, miatt. Szakemberek már régóta egyfajta globális kataklizmáról, valamiféle szellemi földrengésről beszéltek, látván a pénz uralmának, az elidegenedésnek, az elvallástalanodásnak eme gyors és riasztó ritmusát. S amit másképp képzeltünk el, az így valósult meg. Vírusosan. Járvánnyal. Most már nemcsak az erkölcs, a jó és rossz, a helyes és helytelen, az igaz és hamis egyszerre lett viszonylagossá, hanem ahogy mondani szokás, az áldozat iránya is megváltozott. A fontossági sorrend is.
Nem az lesz fontos, hogy vigyázz az egészségedre, értékeld, éld az életet, tégy jót, alkoss, szeress, hanem: mindegy hogyan, csak éld túl. Nem az lesz erény, hogy a te immunrendszered egészséges, mert egészségesen éltél – hanem vállalj rizikót, állj be a sorba, ne lázíts, ne hergelj, ne gondolkodj, ne állj ellen. És mi segítünk. Mindent megteszünk, hogy elhallgattassunk, nevetségessé tegyünk. Tedd, amit mondanak, és kuss. Akár van mellékhatás, akár halál, akár maszk, akár PCR-teszt. Hogy bizonyítsd felelősségedet mások iránt.
Nem az a cél, hogy az emberi (civil, avagy egyházi) közösség boldog legyen, bontogassa szárnyait a Szentlélek által, élje meg békében lelki-szellemi-kulturális-nemzeti életét, hanem hogy a gazdaság működjék. Forogjon a pénz. Mert ha nincs pénz, „becsődöl” az egyház, nem lesznek munkahelyek, éhen halunk stb. Valóban ez lenne az élet legfőbb célja? Mintha már nem vesztegettünk volna el mindjárt két évet, és nem tanultunk volna belőle semmit… Érdekes módon a sötét középkorban vagy az ókorban nem emiatt haltak éhen az emberek, s nem annyian, mint most.
A pünkösd lelke a Jótanács Lelke. Az Erősség és a Jámborság Lelke. Az Igazságé. Nem a WHO-é, nem is Brüsszelé, s még csak nem is az Arafaté.
Jézus azt mondja apostolainak mennybemenetele előtt: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Ha majd eljön az Igazság lelke, ő megtanít titeket a teljes igazságra. […] Ha királyok vagy helytartók elé hurcolnak titeket miattam, ne töprengjetek, mit mondjatok: Abban az órában megadatik nektek. Nem ti beszéltek majd, hanem Atyátok lelke szól belőletek.” (Jn. 16, 4-15)
Nagycsütörtökön az apostolokat már pappá szentelték, nagypénteken a kereszt alatt Mária és János minket képvisel. De a húsvéti jelenések alatt még féltek. Még nem merték hirdetni az evangéliumot. Még erőtlenek voltak. Az élmény még nem vált meggyőződéssé. Még nem volt igehirdetés és eukarisztia. De pünkösdkor a kereszténység „szintet lépett”. Egyházzá vált. Küldetéssel, feladattal, vízióval és misszióval. És főleg öntudattal. Ezért kell kérnünk a Lelket most is. Hogy legyen bátorságunk az igazi élethez és a teljes igazsághoz. Amit csak Isten adhat.
Hiszen hiába tudunk meg tudományosan egyre többet a vírusról, ha nem akarjuk a Teljes Igazságot. Ha nem vesszük fel, ha nem tesszük magunkévá, ha nem engedjük be az Igazság Lelkét. S ehhez nem elegendő a tudás, a kísérletek, a tanulmányok. Hiszen az áteredő bűn az élet minden területét megfertőzte. A tudományos katedráknak, a laboratóriumok boszorkánykonyhájának, a parlamenti folyosóknak, az üzleti tárgyalásoknak is szükségük van szellemi-lelki féregtelenítésre. Oda is kell a Szentlélek bűnleleplező, Igazság-megvilágosító ereje, amit csak az imádságban kapunk meg. Nélküle igazságunk csak megfelelési kényszer, propaganda és manipuláció, erőből kormányzás, megfélemlítés, a jogi eszközök diktatúrája lesz. Igazság szabadság és szeretet nélkül… S akkor csak annyi igazságunk lesz, mint a Pilátusé.
Holott Jézus maga mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”.
Be vagyunk oltva. Élünk. De ez milyen élet?
Lelkes vagy Lelketlen?
Sebestyén Péter
