A színpadi játék öröme

Marosvásárhely és a lengyelországi Katowice 1900 kilométer oda-vissza. Este 20 órakor indulunk Marosvásárhelyről, a Teatr Slaski Katowice (a katovicei Sziléziai Stanislaw Wispianski Színház) meghívására, a társulatunk művészeti igazgató-rendezője, Keresztes Attila által rendezett Makszim Gorkij Mélyben (Éjjeli menedékhely) című drámájával.

November 18.

Marosvásárhely és a lengyelországi Katowice 1900 kilométer oda-vissza. Este 20 órakor indulunk Marosvásárhelyről, a Teatr Slaski Katowice (a katovicei Sziléziai Stanislaw Wispianski Színház) meghívására, a társulatunk művészeti igazgató-rendezője, Keresztes Attila által rendezett Makszim Gorkij Mélyben (Éjjeli menedékhely) című drámájával. Az élet mélyére zuhant, számkivetett, megrekedt emberi sorsok, a létezés kínjaira utaló dráma lengyelországi bemutatása nagy kihívás a kiváló színészek számára.

Lengyelország a kultúra európai paradicsoma. Hosszú távú kapcsolat, tapasztalat, előadáscserék a két társulat között. Ez a szándék. Ennek megvalósítása gazdagítja mindkét színház arculatát. De maradjunk a turnénál.

Remekül halad az autóbusz, de kényelmetlenek az ülőhelyek. Bethlen Gábor annak idején lóháton tette meg ezt az utat. Nem tudni, hányszor cserélt lovat.

November 19.

Elkókad a társaság. Szlovákiában magunk mögött hagyjuk a díszletet szállító teherautót. A szlovák forgalmi rendészek megbogarásszák az átutazók okmányait, és a legparányibb hiba miatt azonnal büntetnek. Nem először lehetetlenítik el a társulat átutazását. Jó ezt tudni!

Lengyelország. Nézd csak, sehol sem látni szemétkupacot – mondja Bányai Kelemen Barna. Zöldell az őszi búza ezerhektárnyi területen, jólesik a szemnek, amit látunk. Tíz órakor megérkezünk Katowicébe. A város a Felső-sziléziai Vajdaságban van. Lakónépessége 314.000.

A szállodai hangulat olyan, mintha a válóságból átléptünk volna egy álomvilág vékony szeletébe. Pazar építmény, ötcsillagos kényelemmel, luxus vendéglátói csomaggal. Belelesünk a vendégkönyvbe: Guns N Roses, Manu Chao, Judas Priest, Jean Michel Jarre, Jan Garbarek, Woody Allen, Iggy Pop, Pink Floyd itt szállt meg, beírt, aláírt. Hú!

A délutáni pihenőből zongorajáték ébreszt. Fényűző vendéglőre nyílik rálátás a harmadik emeleti gangról. A fekete koncertzongoránál a fiatal előadóművész Chopin-zongoraműveket játszik. De szép! Sajnálom, hogy kikopott a marosvásárhelyi vendéglőkből ez a hangulat.

Esti séta, városnézés. A XIX. századi ipari építményeket átszövik a modern épületek, a templomok, a szobrok, a múzeumok… Fényűző üzletsorok. A katowicei vásárterület egész évben szakmai vásárok és kiállítások, üzletemberek kedvenc találkozóhelye.

Az előadás díszletét szállító teherautó még nem érkezett meg, a műszaknak fehér éjszakája lesz. Holnap délelőtt nemcsak a színészek, de a díszlet, a fény és hangtechnika is próbál.

November 20.

A műszakiak nemrég érkeztek vissza a szállásra. Minden elő van készítve a próbára. Bőséges a reggeli. Pazar a hely. A szállodai vendégek nagy része üzletember. Emberek, akiknek minden napja hasonló. Vigasztaljuk egymást: nézd, milyen unott képet vág az ott!

Próba előtt a Teatr Slaski egyik alkalmazottjával gagyogunk angolul. A magyarok barátok – mondja. Tanítják az iskolában. A lengyelek rokon lelkületű, temperamentumú nép – gondolom én. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, ha megszólalok magyarul, ők fognak válaszolni. Csalóka érzés. Tudnak Báthory Istvánról, akinek az uralma alatt erős hatalommá vált Lengyelország, Báthory Erzsébetről, a diktátorról, Drakuláról… Lehet, hogy a magyarok történelméről többet tudnak, mint egy erdélyi diák.

A nézőtér, a színpad mérete jóval kisebb, mint a marosvásárhelyi, mégis sikerült a műszaknak hozzáigazítani a díszletet.

Próba után körülnézek a lengyel konyhaművészet kínálatában. Az árak megközelítőleg azonosak az otthoniakkal, tizennyolc zlotyba kerül egy bőséges ebéd, de a lengyelek átlagkeresete három-négyszerese a miénknek. Egy tipikus ebéd: céklaleves vagy sziléziai kovászos savanyú leves, göngyölt hús vagy bigos, ami a székely káposzta megfelelője, majd makowiec, házi mákos sütemény. Néhány ételük elkészítése több napot vesz igénybe.

Este hat órakor kezdődik az előadás. Az előtérben ünnepi hangulat. Telt ház. Az előadás lengyel nyelven feliratozva. Vastaps. Siker.

Keresztes Attila rendezőt ismeri a közönség. A Katovicei Slaski Színházban, 2011-ben, a Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő című előadást vitte színre. A lengyelországi Radomban megszervezett nemzetközi Gombrowicz-fesztiválon alakításdíjban részesült a főszereplő Agnieszka Radzikowska és egy mellékszereplő, Jerzy Glibin. Keresztes Attila rendezőt 2011-ben a lengyel színházi szövetség az év legjobb rendezéséért Aranymaszk díjban részesítette. A két társulat előadást cserél. Ezzel a darabbal érkezik a napokban a lengyel társulat Marosvásárhelyre.

A Slaski Színházban vitte színre Keresztes Attila rendező 2012-ben William Shakespeare Hamlet című drámáját is…

Társulatunk előadása után a rendező és a színészek a színpadon foglalnak helyet. Moderátor és tolmács segítségével párbeszéd alakul ki a közönség egy jelentős része és az alkotók között a bemutatott Mélyben című előadásról. Az elhangzottakból jegyzetelek, tallózok.

Keresztes Attila rendező: Elnézést kérek a sok vérért… Ami engem izgatott ebben a darabban, az az, hogy tele van közhellyel a létről. Az 1900-as évek elejétől mozgalmas a történelem… A darab alapproblémája az, hogy Isten van, csak nem hiszünk benne. Ad nekünk egy embert, nem hallgatjuk meg, majd a hiánya kétszer úgy fáj… Ez egy olyan ember, aki álarc mögött, egy jelmezben próbál figyelmeztetni. A nyúljelmez alatt van egy érző ember.

Ebben az előadásban elbeszélünk egymás mellett, a magunk számára sem mondjuk ki az örök igazságot, de amit kimondunk, az összeérik…. Az ember alkoholba, szexbe, gyilkolásba öli azt a hiányérzetet, amit érez, annyira telített a tehetetlensége. Azt hiszem, hogy semmi nem sok, ez rémítő számomra is. Minden ember volt valaki valamikor. A kiindulópont nekünk az volt, hogy „csak az ember marad”. A színész, aki átfogja ezt az egészet, meg tud minket szólítani, de a gesztusai kiszáradnak. Potens, erős férfiak, akik koporsóban élnek. A megszabadulás lehetősége lehet-e az akasztófa? Mint a Tompa Miklós társulat művészeti igazgatója, mondhatom, elsődleges számomra a programszerű alkotás. Egy kortárs népszínházban fontos a nyitás, a folyamatos megújulás, a folyamatos útkeresés, az állandó önprovokáció.

Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, az előadásban Mihail Ivanov Kosztiljov szerepének megformálója:

A marosvásárhelyi színház egy régi patinás színház, hatvankilenc év alatt sok izmuson ment keresztül. Évente 150-200 előadást termel. Negyven-negyvenötezer néző. Ipari színház. Egypár éve még nem volt művészeti profilja. Azért pályáztam meg a vezetői állást, hogy egy nagyon karakteres művészeti programot segítsek színpadra. Ezért Keresztes Attilára gondoltam, mint olyanra, aki ezt meg tudja valósítani. Ez az előadás színészileg egyik legkedvesebb munkám. A rendező nagyon pontosan tudta a feladatát, soha nem éreztük magunkat bizonytalannak. Engedte, hogy a színész érvényesítse saját elképzelését. Visszavezetett a színészethez, hogy megvalósítsuk magunkat… Sokat vitatkoztunk, előfordul, hogy nem értünk egyet.

A színház vendégtermében kellemes csevegés, lazítás, különleges lengyel harapnivaló. Szétszéledünk.

November 21.

Tizenegy órakor indulunk haza. Közös elhatározással Auschwitzba, a legnagyobb német megsemmisítő, koncentrációs táborba gurul velünk az autóbusz. Az itt meggyilkolt áldozatok pontos száma ma sem ismert. Az Auschwitzhoz tartozó kisebb táborokkal együtt a legújabb becslések szerint 1,6 millió a kivégzettek száma. Lehetetlen rövid idő alatt bejárni a hatalmas területet. Lépteink óvatosak, elnémulunk a rémülettől, a tonnányi gyermeklábbeli, a mázsányi haj, a névvel ellátott, elárvult bőröndök, a nagy halom szemüveg, a kínzókamrák, a krematórium láttán. Nem tudok szabadulni egy SS-tiszt lencse előtt pózoló, vigyorgó ábrázatától egy fényképen, a háttérben meztelen, élettelen hullaheggyel. Úristen! Hogy volt mindez lehetséges?

Robogunk hazafelé. Rövid szüneteket tartunk. Hajnalban otthon leszünk.

Már jó ideje mindenki elcsendesedett.

Arra gondolok, milyen áldás egy színpadi játék öröme az alkotóknak, a nézőknek. Ha csak rövid időre is, de megvéd a külvilág mocskától, mert a színpad ott van, és mindig ott kell lennie az éden peremén. Annyira színes, megható ez a színházi kiruccanás, hogy bizonyára mindenki hordoz magában személyre szabott turnénaplót.

Sugó Erzsébet