Színművészek – publicisták

• 2011-05-27 14:37:40

• Kaáli Nagy Botond

Megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli idén a marosvásárhelyi Scena Színház, az ünnepi események sorozatában szokatlan műhelymunka is helyet kapott.

Megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepli idén a marosvásárhelyi Scena Színház, az ünnepi események sorozatában szokatlan műhelymunka is helyet kapott. Hétfőn este a színház székhelyén, a várbeli Szabók bástyájában újságírók és színművészek gyülekeztek egy Marosvásárhelyen premiernek számító workshopra. A műhelymunka ezúttal szabad beszélgetést takart, a téma volt érdekes: a színház és az újságírás, a színművészek és a publicisták közötti hasonlóságok, különbségek, közös nevezők. A Marosvásárhelyi Rádió által élőben közvetített rendezvényen a közönség ugyan nem töltötte meg a színház nézőterét, mégis jó beszélgetés, helyenként parázs vita alakult ki a résztvevők között, akiket elsőként a két moderátor egyike, Rudi Moca színművész köszöntött.

– Sajtó és színház, színész és újságíró. Van-e közös bennük, és ha igen, mi az? Mindketten a közönségnek, a közönségért élnek, egyikük feladata, munkája az objektív tájékoztatás, másikuk hivatása a szubjektív átélés. A sajtó, az újságíró véleményformáló, a közösségi tudat alakítója, de a színház és a színész is az. Moderátortársam, Ioan Ceauşescu sokáig színházi ember volt, és magam is kokettálok a sajtóval immár huszonöt éve – hallottuk Rudi Moca színművésztől, majd Ioan Ceauşescu tévés újságíró, a Simfest televíziós fesztivál főszervezője vette át a szót: – Először vagyok moderátora ilyen jellegű műhelymunkának, szeretném, ha szabad beszélgetés, tartózkodás nélküli véleménynyilvánítás alakulna ki közöttünk, a Simfest szellemében. A Scena Színház idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, a fesztivál és színház közötti együttműködés hat éve kezdődött, amikor a szemlét idehoztuk. Partnereket kerestünk, és Liviu Pancu, a Scena vezetője volt az, akit megtaláltunk. Mint mondta, nagyon megörült, hogy vannak a földön még olyan bolondok, mint ő. A mai workshop két témát ölel fel: hasonlóságok az újságírás és a színházi szakmák között, illetve Miért nem tetszenek a kulturális hírek? – ki a hibás, ki nyer és ki veszít abból, hogy az ilyen jellegű híradások ritkák a hírrovatokban. Jómagam harminc évig, 1990-ig foglalkoztam színházzal félprofi szinten, rendezői diplomával is rendelkezem, huszonegy éve pedig újságíró lettem. Tudom, hogy mindkét szakterületen szinte az önfeláldozással felérő munka folyik, kérdés, hogy ezt mindenki így gondolja-e? – tette fel az est első kérdését Ioan Ceauşescu, amelyet számos további követett az említett tematikák részeként. A résztvevők között értékes eszmecsere alakult ki, a feltevések, válaszok során pedig elhangzott: mindkét szakmát a csapatmunka jellemzi, emberekkel kell dolgozni, akár színházi előadásról, akár a közönség tudósításáról van szó. Egyedül nem megy, és ehhez komoly áldozatvállalásra van szükség. Ahogyan ahhoz is, hogy az ember jó színművész vagy jó újságíró legyen. Anélkül csak színész avagy újságíró. Vannak olyan helyzetek, amelyek során egyikük sem tudja hivatását ideig-óráig gyakorolni, a színész áldozathozatala ebben az esetben nagyobb. Persze, a nemek közötti különbséget sem szabad figyelmen kívül hagyni, a nők áldozatvállalása nagyobb, terhesség esetén munkájuk megszakítására kényszerülnek, de ez nyilván mindegyik szakma esetében így van. Mint a világon mindenhol, az újságíró és színészi hivatás sem csupán szép és jó dolgokból áll, sőt mindkettő nehéz munka és ennek megfelelő hozzáállást követel: teljes átélést, objektív tájékoztatást, sok esetben a szabadidőről való lemondást, gyakran kötetlen, de nem kevés munkaidőt. A párhuzamok egyértelműek – hangzott el a beszélgetés folyamán.