Színek a sötétben

A marosvásárhelyi novemberekben szinte az egyetlen jó dolog az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. Az immár 23. alkalommal megszervezett, több évtizedes múltra visszatekintő szemle a minőségi program, a gazdag kínálat és a jó hangulat ígéretét hordozza a ködös, esős, borongós őszi időben, és ezen ígéret minden évben valóra válik. 

A külső sötétség méltó ellentéteként a Kultúrpalota szinte vibráló színei között színes egyéniségek különleges alkotásait láthatjuk napokon keresztül – a versenyprogramos rövidfilmektől a dokumentumfilmeken, animációs alkotásokon, nagyjátékfilmeken át a képzőművészeti kiállításokig, avagy koncertekig.

Az idén ismét a hagyományos, de jól bevált dramaturgiával találkozhattunk – a versenyfilmeket a Kultúrpalota nagytermében, a dokumentumfilmeket a kisteremben vetítették, a tárlatoknak otthont adott az előcsarnok, a B5 stúdió, a  K'Arte szoba, az ortodox zsinagóga, a koncerteknek pedig a nagyterem, a J'ai Bistrot, avagy a G. Café. A programkínálat igencsak nívósra sikeredett – a szemle eddig sem a szervezők, illetve a zsűritagok rossz ízléséről volt híres, de ennyi nagyszerű nagyjátékfilmet ritkán láthattunk, mint az idén – köztük olyanokat, mint a számos nemzetközi fesztivál díjait méltán elnyert Liza, a rókatündér című idei, magyarországi abszurd fekete komédia, amelyet – amennyiben a hazai mozik lehozzák – feltétlenül érdemes megtekinteni. Ugyancsak a minőség jegyében került sor a kiegészítő rendezvényekre és a koncertekre is. A tárlatok sorát az Eight Present Artists című, több helyszínen berendezett kiállítássorozat nyitotta és zárta, a hangversenyek pedig ezúttal 

a dzsesszmuzsika jegyében zajlottak, olyan fellépőkkel, mint Gabriela Costa, Alex Man vagy a Tóth Viktor Tercett. 

A közönség is szép számban képviseltette magát Marosvásárhely emblematikus eseménysorozatán, az ország legrégebbi, folyamatosan megszervezett filmfesztiválján. Akkora tömeg ugyan ez évben sem jellemezte a szemlét, mint a kilencvenes években, de jóleső, nosztalgikus érzéseket idézett az előcsarnokot megtöltő, beszélgető, borozgató, jókedvű sokaság, a számos ismerős, avagy a sor a bejárat előtt – igen, kettőezer-tizenöt novemberében, péntek este sorban álltak az érdeklődők, hogy filmet nézhessenek! És filmekből volt elég, igencsak nívós alkotások egymásutánisága jellemezte a fesztivált, és ezt a zsűritagok is kiemelték.

A szemle díjátadó ünnepségére – hagyományosan – ismét szombat este került sor – Bajkó Edina és Palkó Attila konferansziék ekkor szólították színpadra az ítészbizottság véleményét tolmácsoló Gyenge Zsolt filmkritikust. Mint mondták, a szerdai kezdéstől több mint száz rövid-, illetve hosszúfilmet tekinthetett meg a közönség, a versenyprogramban pedig 51 alkotás versengett a díjakért. Hogy melyek érdemelték ki ezeket, arról az Angelusz Iván producer (Magyarország), Mircea Valeriu Deaca film- és irodalomkritikus, a Bukaresti Egyetem docense, Felméri Cecília filmrendező, a Sapientia-EMTE gyakornoka, Gyenge Zsolt filmkritikus, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója, valamint Emanuel Lăzărescu újságíró, filmkritikus és szerkesztő által alkotott grémium döntött.

E döntést három nyelven ismertette Gyenge Zsolt. 

– Hálával tartozunk a meghívásért, nagyon jól éreztük magunkat. Lenyűgözött a program minősége, erre utal, hogy a szűk listánkon is 23 film maradt az öt díjra. Elsősorban a formai megoldásokat, a filmes kifejezőeszközök komplexitását, a társadalmi problémák iránti fogékonyságot értékeltük. Nagyszerű fesztiválon vehettünk részt – mondta a filmkritikus, majd a nyertes filmek felsorolása és rövid bemutatása, illetve a díjak átadása következett – utóbbiakat Pap László, a MADISZ elnöke, Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója, valamint Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman adta át a jelen lévő rendezőknek, producereknek.

Közöttük sorrendben elsőként a fehérorszországi Dimitrij Szemenov rendezőnek és producerének, Alekszander Tobolszkijnak – Ugyanaz a vér című alkotásuk nyerte a Maros megyei MADISZ által a Román Nemzeti Filmintézet támogatásával a legjobb elsőfilmért felajánlott Simó Sándor-emlékdíjat, valamint az Aáry Tamás Lajos által felajánlott töltőtollat. A művelődésügyi minisztérium díját a magyarországi Szemző Tibor Vágy, hogy indiánok lehessünk – Franz Kafka utolsó szerelme című alkotása nyerte, míg a Maros Megyei Tanács díját a svédországi Mans Berthas Bajnok című rövidfilmje, a Nemzeti Kulturális Alap adminisztrációjának díját a franciaországi Mihai Grécu A hatalom tükörképe című produkciója nyerte. Az Alter-Native 23. Nagydíját (felajánlotta a Román Nemzeti Filmintézet) az ugyancsak franciaországi Clément Tréhin-Lalenne nyerte Aissa című alkotásával. 

Rövid, fesztiválzáró beszédében (igaz, a szemle csak vasárnap délután, a díjnyertes filmek, illetve további nagyjátékfilmek levetítése után ért véget – a szerk.), Gáspárik Attila összegezte gondolatait. 

– Véget ért a díjkiosztó ünnepség, köszönjük mindenki segítségét, jelenlétét. Reméljük, hogy jövőre is számíthatunk rájuk, és Önökre, e csodálatos közönségre, amely még értelmét látja filmfesztiválra járni, amely még érzi a mozi varázsát. Köszönöm Sipos Levente fesztiváligazgatónak és Fodor Márta fesztiválkoordinátornak a munkáját, amely nélkül már régen megszűnt volna ez a szemle. Ugyanakkor köszönöm az önkénteseink tevékenységét, remélem, hogy jövő évben is segítenek majd nekünk. Nagyon örvendek, hogy huszonhárom éven keresztül fent lehetett, fent lehet tartani ezt a fesztivált. Az elmúlt évtizedek alatt vetítettünk 30 milliméteresről, vetítettünk SVHS-ről, de megmaradtunk. Csodálatos hatása volt és van a közös filmnézésnek, amelytől a továbbiakban sem szeretnénk elszakadni. Jövőre, veletek, ugyanitt!