Álhírnek bizonyult az óév végén sajtószárnyakat kapott hír, miszerint idéntől tízosztályos végzettséghez kötnék a közúti jogosítvány megszerzését. Az ügyben a jó hír az, hogy a jelek szerint a kormányosoknak is leeshetett a tantusz, hogy kéne valamit kezdeni a közlekedésbiztonsággal, hiszen a súlyos közúti balesetek arányának tekintetében nemhogy Európa, de a világ élmezőnyében vagyunk. Csak ott a gond, hogy rossz irányba indultak el, bár még ha jófele mennének is, az kétséges, hogy a gyakorlat próbáját is kiálló megoldást találnának, mert az ilyen nálunk ritkább a fehér hollónál.
A nem kis sajtóvisszhangot kapott téves értesülés kapcsán kiderült, hogy a jogosítványszerzéssel kapcsolatba hozható korrupció miatt merült fel a szigorítás ötlete. Abban vita nincs, hogy a korrupció rossz.
De volna ennél sokkal fontosabb kezelni való probléma is. Mert az utakon uralkodó állapotokat elnézve világos, hogy a közúti járművezetésre való pszichológiai alkalmasság tesztelése úgy vicc, ahogy van, és a forgalomban való megfelelő viselkedés ismereteinek átadása a jelek szerint az oktatók jelentős részének nem lehet erős oldala. Nyilván túlzás lenne például a repülőgép-pilóták szintjén elvárható alkalmassági követelmények elé állítani egy alkalmankénti vasárnapi úrvezetőt. De azért azt meg kéne tudni értetni a felhasználóval, hogy egy nem megfelelően karbantartott és vezetett jármű potenciális életveszélyt jelent a gazdájára és a közlekedésben a környezetére nézve is, és aki ezt nem érti meg, azt az önmaga és mások testi épségének megóvása érdekében nem kell beengedni a forgalomba. Vagy ha mégis átcsúszott a vizsgán, mert minden rendszerben lehetnek hibák, akkor ki kellene tudni szűrni az utakról. Ahhoz képest, hogy mekkora kárt lehet okozni egy felelőtlenül vezetett járművel, a biztosítási tételek és a bírságok összege egyáltalán nem nagy. Csak a helyzet javításához az is kellene, hogy a forgalmat felügyelő intézmény és személyzete ne a bírságok összegében behajtható költségvetési jövedelmet, illetve a húsvéti és karácsonyi prémiumot lássa a dologban, hanem azt az eszközt, amivel az oda nem illő résztvevőket ki lehet szűrni a forgalomból. Több, a megelőzést szolgáló figyelmeztetéssel és ellenőrzéssel.
A jogosítványszerzés rendszerének szigorítása és a szabályok betartatása a közlekedésbiztonságra nézve még fontosabb, mint a rendszerhez kötődő korrupció elleni fellépés. Ha egy rossz rendszerből kiirtják a korrupciót, attól még ugyanúgy ön- és közveszélyes vezetők tömegének lesz jogosítványa, de ha előbb a követelményrendszert rázzák helyre, majd utána a korrupt elemeitől is megtisztítják, egyszer talán eljuthatnánk oda, hogy az utak ne egy túlélőshow díszletei legyenek, hanem amire valók: közlekedésre szolgáló infrastruktúra elemei.
