Szervezetünk védelmi rendszere (III.)
Írásom első részében „gyengeségünkkel” foglalkoztam. A folytatásban 11 pontba foglalva azt vizsgálom: hogyan kerekedhetünk felül a gyengeségeken, hogy létünk harmadik harmadában is képesek legyünk teljes életet élni.
Írásom első részében „gyengeségünkkel” foglalkoztam. A folytatásban 11 pontba foglalva azt vizsgálom: hogyan kerekedhetünk felül a gyengeségeken, hogy létünk harmadik harmadában is képesek legyünk teljes életet élni.
5. TÜRELEM
Igaz történet: A klinikák felé kanyarog a városi autóbusz. Minden ülőhely foglalt, többen állnak. Egyik fékezésnél meglódulnak az álló utasok, mire megszólal egy hang: Kapaszkodjon, tata, nem a táncban van! Az idős ember, akinek a durva figyelmeztetés szólt, nem válaszol. Egy harmadik utas szólal meg: szerencse kell ahhoz, fiatalember, hogy valaki megöregedjen, és nem biztos hogy magának van.
Számtalan ehhez hasonló esettel találkozunk nap mint nap. Óriási türelem kell az elviselésükhöz. A harmadik utasnak mégis igaza volt. Szerencsések vagyunk, mert nem életünk elején vagy közepén valamilyen buta baleset, vagy más hirtelen halál vetett véget az életünknek, hanem sikerült lassan megöregednünk. Alkalmat kaptunk ezáltal arra, hogy egy hosszú élet során nagyszerű élményeket, tapasztalatokat szerezzünk, hogy „gyűjtsük aranyát az időnek” – idézte Németh Lászlót egyik kolléganőm, és mindezek birtokában bölcs rezignációval tudjuk fogadni az ilyen és ehhez hasonló méltánytalanságokat.
6. KÍVÁNCSISÁG, NYITOTTSÁG
A világ állandóan változik. Nagyszerű új dolgok jönnek gyors egymásutánban. Aki lemarad, az kimarad az élet forgatagából, és ez nem jó. Az ingerszegény környezet nagyon rossz hatással van a szellemi képességekre. A nyugdíjazás nem az életünk végét jelenti. Számtalan olyan dologgal foglalkozhatunk, amire korábban nem jutott időnk. Itt az alkalom, pótoljuk! Tanuljunk nyelveket, verseket, „számítógépezzünk”, és ne idegenkedjünk a csodatelefonoktól sem. Az unoka eligazít, és milyen büszke lesz magára! „Tanulni kell (…) világul, tanulni kell mindazt ami kitárul”– mondja Nemes Nagy Ágnes. Érdemes kíváncsinak és nyitottnak lenni minden új dologra. Tornáztatni kell a „kis szürke” agysejtjeinket, csak akkor maradnak fogékonyak és frissek.
Horváth Imre írja: „Feleltem-e a legfontosabbra?/Nem a válasz a valódi érdem./Az ember ha bölcsőjét kinőtte/ konokul, a koporsóig kérdjen.”
7. CÉLOK, TERVEK, ÉLMÉNYEK, ESEMÉNYEK
Az ember addig él, amíg meg akar valósítani valamit, vagyis célja van. Ehhez tervekre van szükség, napi, heti, havi és éves tervre. Érdemes komolyan venni ezt, és papíron, írásban elkészíteni. Akár kitehetjük valahol a falra a lakásban, emlékeztetőül. Fontosabb, mint gondolnánk.
Negatív értelemben is lehet „programozni” az életet: pl. csak azt érjem meg, hogy a lányom férjhez menjen…, az unokám leérettségizzen… stb. Nem célszerű ilyesmit gondolni, hangoztatni, mert könnyen valóra válhat és meglepődünk. Beszéltünk már arról, hogy testünknek nincs autonómiája, azt teszi, amire utasítást kap agyunktól, tudatunktól. A halál pedig nem lehet életcél. Nevetséges paradoxon. Ehelyett inkább igyekezzünk élményekre szert tenni, kellemes eseményeket átélni. Az élet olyan amilyen, de mégis élvezhető.
A következő négy tulajdonság bizonyos értelemben összetartozik. Nyíri Tamás (1920-1994) teológus-filozófus Antropológiai vázlatok című könyvében így ír erről: „…a világot építő és alakító ember mindennapos életében is megtalálhatók a transzcendencia jelzései” (transzcendencia = átlépés, érzékfelettiség). Ezek: a rend igénye, a remény, a játékosság és a humor. A felsorolt tulajdonságainkat, igényeinket a transzcendencia bennünk levő lenyomatának tekinthetjük, talán azért, hogy életünk során ne feledjük el, próbáljuk meg átérezni, hova is tartozunk valójában.
8. A REND IGÉNYE
Természetesen nem arról van szó, hogy port töröltem-e a szobámban vagy sem. Erről is, de nem elsősorban erről. Hanem arról, hogy rend van-e az életemben, a fejemben, a környezetemben.
Akkor érezzük jól magunkat, ha rend van bennünk, körülöttünk. Ha rendezetlen, befejezetlen, elintézetlen ügyek szálait húzzuk magunk után, nyugtalanok vagyunk. Rendező hajlamunk a „túlsó part fénye” – írja Nyíri Tamás. Szükségünk van a rend nyújtotta, alapvető biztonság érzésére. Arra, hogy azt érezzük: „minden úgy történik, ahogy annak történnie kell”. Bár a világ nem olyan, amilyennek szeretnénk, a dolgok végső kimenetele mégis a rend lesz.
9. A REMÉNY
Bármilyen kilátástalan helyzetbe kerülünk, lelkünk mélyén mindig ott pislákol a remény. Soha nem alszik ki egészen, legfennebb lehúzva ég, mint egy biztonsági láng. Egyszerűen nem tudjuk elveszíteni, kiolthatatlan. „Fölötte áll a félelemnek” – írja Nyíri Tamás. A remény a kiindulópontja a bátor cselekedeteknek, a mindenkori kiutaknak, a megújulásoknak, az „újjászületéseknek”.
10. A JÁTÉK
Meglepő, hogy jön ide a játék?
Aki játszik, egy „másik világban“ van. Megkockáztatom: ilyenkor belekóstol, kis ízelítőt kap belőle, ha nem is tud róla. A játszó ember mindenképpen kívül kerül a hétköznapok gondokkal terhelt hangulatán. A játékba belefelejtkezett gyerek a „mondjuk, hogy…” világában van, még akkor is, ha valamilyen videoszörnyűséget nyaggat.
Mi, felnőttek is szeretünk játszani. Gondoljunk a sokféle kártyajátékra, vagy a társasjátékokra. Benne van a nevében „társas-játék”, azaz társaság jelenléte szükséges hozzá. Társaság és jelenlét, mindkét szó hangsúlyos. Nem volna jobb pl. Aktivityt, vagy az észélesítő Scrabble-t játszani a szomszédokkal élőben, mint esetleg egyedül kuksolni a szobánkban, a képernyőre meredve „imitálni” a játékot? A kérdés csak formai, a válasz egyértelmű.
Kellemes társas együttlét alkalmával fokozódik agyunkban az endorfintermelődés, ami növeli jó hangulatunkat, jó közérzetünket, következésképpen egészségünket.
11. A HUMOR
Mindnyájunknak van humorérzékünk. Igaz, hogy a humor iránti fogékonyságunk nem egyforma, de hozzátartozik emberi mivoltunkhoz, azt is mondhatnám, vértezetünkhöz.
Már a régiek is tudták, hogy összefüggés van hangulatunk, lelkiállapotunk és egészségünk között. „A vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat” – olvashatjuk a Bibliában (Péld. 17.22). Arnoldo Villanova (1234–1312) spanyol gyógyszerész és filozófus szerint: „Ostoba orvosaidnál jobban gyógyít e három: vidám kedv, nyugalom és mértékletes élet.”
„Nevessetek, és erősek lesztek” mondta Loyolai Szt. Ignác (1491–1556). Nézzük meg, mi is a humor? Mi az, ami nevetésre késztet, és ezáltal jótékony hatással van az egészségünkre?
A humor szabadság, felszabadulás, a transzcendencia jelbeszéde mindennapi életünkben. Össze nem illő dolgok találkozása, olyan helyzet, ami egyszerre kétféleképpen értelmezhető – fogalmazza meg Nyíri Tamás.
Vegyünk példákat:
Klasszikus székely vicc: Ez milyen szilva, apám? Kék szilva. Akkor miért piros? Azért, mert még zöld.
Megtörtént eset: körorvosnő megy a falu utcáján, elhalad két gyerek mellett, akik köszönnek neki. Ezt hallja a háta mögött: – Ki ez a néni? – Nem ismered? A doktor bácsi!
Eredeti témánkkal kapcsolatban ismét Horváth Imrét idézem: „Ha igaz is, hogy öregszel – tagadd,/ s úgy hazudjál, hogy legyen igazad.”
Mindhárom esetben össze nem illő dolgok kerülnek kapcsolatba egymással, és minimum kétféleképpen értelmezhetők.
Miért olyan fontos a jókedv, a nevetés? Mi történik ilyenkor a testünkben? Ugyanaz a folyamat játszódik le, amiről már szó esett a második részben. Csakhogy, a pozitív érzelmek hatására nem gátlás, hanem ennek ellenkezője, az immunrendszer működésének stimulálása jön létre. Vagyis a nevetésnek, jókedvnek serkentő hatása van az immunrendszerre, a T- és B-nyiroksejtek aktívabbak lesznek, könnyebben és jobban végzik a feladataikat, aminek természetes következménye az egészség.
Ebben a folyamatban fontos szerepet játszik az agyban keletkező endorfin (endo-morfin, belső morfin) nevű hormon, amit fájdalomcsillapító, élénkítő, jó közérzetet keltő hatása miatt boldogsághormonnak is szoktak nevezni.
„Az egészséges agy, aktív cselekvés és társas viselkedés révén, önmagát juttatja folyamatosan az endorfinokhoz” – írja dr. Bánki M. Csaba Az agy évtizedében c. könyvében. Ez azt jelenti, hogy fokozott endorfintermelésre késztethetjük az agyunkat pl. futással, kocogással, gyaloglással, valamint nagyon érdekes módon, jól szervezett közösségi élettel. Ezeket a ma már jól ismert tényeket használják ki a futó, kocogó, gyalogló társaságok, amelyek tagjai két lehetőséget egyesítve vidáman és egészségesen élnek, szaladnak, esetleg egészen 120 éves korukig.
Összefoglalva az eddigieket elmondhatjuk: annak ellenére, hogy immunrendszerünk aktivitása a korral párhuzamosan csökken, vannak képességeink és lehetőségeink ahhoz, hogy ezt a folyamatot befolyásoljuk, korrigáljuk, bizonyos mértékben kivédjük. 11 pontban foglaltuk össze ezeket. Megállapítottuk, hogy életünk harmadik harmadában is képesek lehetünk teljes életet élni, ha vállaljuk az ezzel járó erőfeszítéseket. Segítségünkre van ebben a küzdelemben humorérzékünk és öniróniánk, mert aki nevetni tud önmagán, saját balgaságain, annak élete végéig lesz amin szórakoznia.
Dr. Béczes Judit
