2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szervezetünk védelmi rendszere (I.)

Az ember gyenge, törékeny, esendő, de adott helyzetben, bizonyos körülmények között rendkívüli dolgokra képes, vagyis erős tud lenni. 

– Az ember gyenge, törékeny, esendő, de adott helyzetben, bizonyos körülmények között rendkívüli dolgokra képes, vagyis erős tud lenni. Vannak csodák, csak hinni kell bennük, és nagyon meg kell dolgozni értük – mondja dr. Bérczes Judit, aki nyugdíjba vonulásáig, 2-es fokozatú tudományos főkutatóként a marosvásárhelyi Orvosi Kutatóközpontban dolgozott, ami a Tudományos Akadémia vásárhelyi fiókintézete volt. Szakterülete az immunológia, vagyis az emberi szervezet betegségekkel szembeni védelmi rendszerének a tanulmányozása. Szavai hitelesek, saját élete is bizonyíték arra, hogy bizonyos körülmények között sikerülhet úrrá lenni a nehéz helyzeteken is. Az idős emberek számára nemrégiben tartott Caritas-egészségnapon ezekről a lehetőségekről beszélt Gyenge létemre így vagyok erős című előadásában. Az ott elhangzottak kapcsán készült az alábbi beszélgetés.
 
 
– Szép a József Attila-idézet (A Dunánál című versből), miért választotta?
– Ez jutott eszembe akkor, amikor a Caritas felkérését elfogadtam, Arról volt szó, hogy egészségmegőrzésről, betegségmegelőzésről beszéljek idősödő és idős embereknek. Azt szerettem volna tudatosítani a hallgatóságban, hogy idős korban is lehet teljes életet élni, és érdemes ezért küzdeni. Igaz, hogy százalékos arányban időskorban több a beteg ember, mint a fiatalabbak között, a kórnak azonban mégsem kell kötelező módon együtt járnia a korral. 
120 évet élhetnénk
Három ismert személyiséget említettem, akik magas koruk ellenére alkotóképességük birtokában voltak halálukig.
Egyikük, Szent-Györgyi Albert (1893-1986), 93 évet élt. A C-vitamin előállításáért kapta a Nobel-díjat 1937-ben. Az egyetlen a magyar Nobel-díjasok közül, aki hazájában élt és dolgozott a díj odaítélésekor. 1945-ben települt át az Egyesült Államokba, ahol a részére berendezett laboratóriumban a daganatsejtek élet- és kórélettanával foglalkozott élete végéig. Teller Ede (1908-2003), akit a „hidrogénbomba atyja”-ként emlegetnek, 95 évet élt. Az atomfizika rejtelmeit boncolgatta haláláig. Márai Sándor (1900-1989) 89 évet élt, végig dolgozott naplójegyzetein. 
Az ő példájukkal azt akartam bemutatni, hogy a betegség, a szellemi hanyatlás nem jár kötelező módon együtt az időskorral – mondja Bérczes doktornő, majd hozzáteszi: 
– Valójában az ő koruknál is többet élhetnénk, akár 120 évet is, mert ennyi van kódolva a génjeinkben. Ezt igazolta a genetika tudománya. J. D. Watson és F. Crick 1953-ban írták le az átörökítő anyag, a DNS szerkezetét. Ekkor indult hódító útjára a genetika. Egymás után jöttek az érdekes felfedezések, ilyen volt a 120 életév lehetősége is. Legnagyobb meglepetésemre a Bibliában, egyebek után keresgélve, a Teremtés könyve 6,3-nál ezt olvastam: „Isten akkor így szólt: „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test, 120 esztendő maradjon meg napjaiból”. Hátborzongatóan érdekesnek találtam a 120 évet a Bibliában és a 120 évet a tudományban.
Csakhogy nem ennyit élünk! A fölfelé kúszó átlagéletkor ellenére sem. 2004-es adatok szerint Romániában a nők átlagéletkora 77, a férfiaké 70 év. A japán nőknek 87, a férfiaknak 77 év az átlagéletkora. A Karakorum hegységben (Pakisztán legészakibb részén) élő hunza törzs tagjai átlag 100 évet élnek. A klíma nagyon egyenletes, egészségesen táplálkoznak, tiszta vizet isznak, nincsen környezetszennyezés.
– Miért nem élünk a lehetőség határáig, miért nem élünk 120 évet?
– Sok oka van ennek. Először is a helytelen táplálkozás miatt. „A fogunkkal ássuk meg a sírunkat” – mondta már a középkorban valaki. Ezenkívül öngyilkos szokásaink vannak: a kábítószer, a dohányzás, az alkohol, a szennyezett környezet, a rengeteg vegyszer, gyógyszer, amit fölöslegesen lenyelünk stb. 
„Gyengeségünket” az immunrendszer életkorral járó állapotváltozásán mérhetjük le. Ezt egy grafikonon mutattam be, ami a T- és B-nyiroksejtek számának változását ábrázolta 20 éves kortól 80 év fölöttig.
Az immunrendszer
– Ahhoz, hogy ezt megértsük, kérem, pár szóban vázolja, mi is az immunrendszer, amiről sokat hallani mostanában, de az átlagember számára megfoghatatlan.
– Az immunitás szó védettséget jelent. Az immunrendszer tehát a szervezetünkbe beépített védőapparátus. Olyannyira, hogy immunrendszer nélkül nem is lehet élni. Azért halnak meg az AIDS-betegek (a betűszó szerzett immunhiányos tünetegyüttest, szindrómát jelent), mert egy vírus tönkreteszi az immunrendszer sejtjeit, és a szervezet védtelen marad a fertőzésekkel, illetve a daganatok kialakulásával szemben.
Az immunrendszer szervei: a mandulák, a vékonybél belső falában elhelyezkedő nyiroktüsző plakkok, a vakbél, a lép, a mellcsont mögött elhelyezkedő csecsemőmirigy (latinul timus) és a nyiroksejtek. Ezek a sejtek teremtik meg a kapcsolatot, biztosítják az összeköttetést az egymástól távol eső szervek között, ezért igen fontos szerepük van az egészségmegőrzésben.
Vérsejtjeink a csontvelőben keletkeznek, így a nyiroksejtek is. Amikor kiáramlanak onnan, egy részük a csecsemőmirigybe jut, másik részük a nyiroktüszős területekkel érintkezik. Mást és mást tanulnak meg ezeken a helyszíneken, úgy képzelhetjük el, mintha kétféle iskolába járnának. 
A limfociták száma változik
A csecsemőmirigyben tanuló sejtek a T-limfociták, amelyeknek az lesz a feladatuk, hogy az abnormális (nem egészen ép) sejteket kiszűrjék. Szervezetünk sok billió sejtje ugyanis hétévente kicserélődik, s az állandó sejtosztódás-sejtelhalás folyamatában naponta 100-1000 selejtes sejt is keletkezik. Ezeket szedik össze, szűrik ki, semmisítik meg a T-limfociták. Rendkívül fontos feladat, mert ezek a selejtes, abnormális sejtek képezik a rosszindulatú daganatok kiindulópontját. Tehát a T-nyiroksejteknek a daganatos betegségek megelőzésében van igen fontos szerepük.
A nyiroktüszős területekkel érintkező B típusú nyiroksejtek a baktériumokkal szembeni védekezés technikáját tanulják meg. Ennek eredményeképpen ők semmisítik meg a bennünket állandóan fertőzéssel fenyegető baktériumokat.
Tehát két alapvető dologban biztosítanak védelmet számunkra ezek a sejtek: a daganatokkal és a fertőzésekkel szemben. 
A T- és B-limfociták száma az életkorral változik. Ezt a változást vizsgáltuk egészséges embereken 20 évtől 80 év feletti korig. Az eredményeket grafikusan ábrázoltuk, és érdekes görbét kaptunk. 20 és 30 év között esik egy kicsit a T- és B-nyiroksejtek száma. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban fogékonyabbak vagyunk a betegségekkel szemben. Ezután emelkedni kezdenek, a csúcsot 40 és 50 év között érik el. Ekkor vagyunk teljesítőképességünk maximumán, életünk teljében, erőink birtokában, a legegészségesebbek. Ezután mindkét görbe esik, egyik erősebben, a másik kevésbé meredeken, egészen 70-75 éves korig. Ez azt jelenti, hogy ezekben az években, vagyis 50-70 év között védtelenebbek vagyunk a különböző megbetegítő lehetőségekkel szemben. Ekkor a leggyakoribbak a daganatos betegségek, a degeneratív folyamatok stb. Ezután 70-80 között érdekes módon a T-görbe újra emelkedik egy kicsit. Vagyis aki szerencsésen eljut eddig az életkorig, ismét védettebbnek tekintheti magát. Sajnos nem tudtuk a további évek adatait is ábrázolni, mert nem állt rendelkezésünkre ennél idősebb embercsoport. 
Elmondhatjuk tehát, hogy az életkor előrehaladásával azért válunk fogékonyabbá a betegségekkel szemben, azért gyengülünk, mert csökken az immunsejtjeink száma. 
Mi a teendő? Lehet-e ezt a folyamatot befolyásolni? Ha igen, hogyan? Erről a beszélgetés folytatásában olvashatnak. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató