A szerencse várótermei
2016-04-11 15:50:09
- Nagy Székely Ildikó
Az egész gyermekpénzem elverted, te – rikácsolta a fekete arcú, szandálos tinilány, aztán sovány kezével ráhúzott a bőrkabátos, nagydarab asszonyságra.
Az egész gyermekpénzem elverted, te – rikácsolta a fekete arcú, szandálos tinilány, aztán sovány kezével ráhúzott a bőrkabátos, nagydarab asszonyságra. Egy vásárhelyi fogadóiroda előtt zajlott a jelenet, pár percre a város egyik általános iskolájától. Dél felé járt az idő, a tanintézet irányából több csapat kisdiák talpalt hazafele. A felháborodott fiatal és a meggyanúsított felnőtt nem törődött a gyerekekkel, nemsokára mindkettőjüket elnyelte
az emberforgatag. Hasonló „öt-perceseket” gyakran látni a környéken. Van, amikor óvodás korú, félmeztelen lurkók szaladgálnak a járókelők között, sokszor nejlonzacskót szorongató gyerekek álldogálnak az iroda ajtajánál, be-bekiabálnak szerencsére váró rokonaiknak, ismerőseiknek. Talán ártalmatlanok, mégis jobban szeretem, ha pár méteres távolság van közöttünk. Lehet, hogy régi rossz tapasztalatok miatt van bennem ez a félsz, tizenéveim elején ugyanis nemegyszer vettek körbe, követtek és dobáltak mindennel, ami a kezükbe került, a dzsungeltörvény szerint növekedő fekete emberkék. Bizonyára ezért tartanám távol friss nemzedéküktől az iskolából hazafelé tartó vagy bevásárolni küldött gyerekeket. Persze, hogy a sárból cseperedő apróságoknak is joguk van élettérre, és – talán – még az sem várható el tőlük, hogy betartsák az együttélés alapszabályait, amelyekről családi környezetükben sosem hallottak. Csak azt nem értem, miért van helyük iskolák közelében olyan létesítményeknek, amelyek egyes látogatóik folytán veszélyforrásnak tekinthetők. A bárok, kocsmák helyszínét illetően létezik is szabályozás, hogy milyen távol legyenek a tanintézetektől – kérdés, hogy bizonyos esetekben ezt miért nem tartják, tartatják be az illetékesek –, Fortuna várótermei azonban óriásgombaként magasodnak mindenhol elénk. Fogadni természetesen tisztességes dolgozó emberek is járnak, sokan nem az egyetlennek hitt pénztforrást keresve, hanem jövedelemkiegészítés reményében vagy kedvtelésből, megszokásból térnek be mindegyre a lakótelepi irodákba. De ez a kategória rendszerint a munkaidő lejártával, késő délután vagy este ül be kis időre a szerencse várótermébe. Érdekes módon erre az időszakra a környék teljesen veszélytelenné válik, a déli hangoskodók felszívódnak. A nyitott ajtón át békés, fáradt arcokra lelnek, azokon pihennek egy hosszút az utcai fények.
