Szerelmesen és fiatalosan

Kvab zenekar

A Kvab zenekar tagjai Balázs-Bécsi Eszter és Lőrincz Árpád, akik nemcsak a zenekarban, hanem a magánéletben is egy párt alkotnak. 2018-ban kezdtek el saját dalokat írni, és 2019-ben koncerteztek először. Annak ellenére, hogy új a zenekar, már meg is jelent az első albumuk, ami csupa magyar zeneszámból áll. Repertoárjukban megtalálhatók angol zeneszámok, feldolgozások, és megzenésített versek is színesítik az előadásukat. A Kvab zenekar március elsején koncertezett a Marosvásárhelyi Rádió 3-as stúdiójában, a Kotta meghívottjaiként. A koncert után Eszter és Árpád a kérdéseinkre is válaszolt.

– Hogyan kezdődött a Kvab zenekar története?

– E.: A zenekar azután jött létre, miután találkoztunk és összejöttünk, azaz először volt a találkozás és a szerelem, utána pedig a zenekar. Az indítólöket talán az volt, hogy még a kapcsolatunk legelején Árpi írt nekem egy dalt. Erre én pár hónappal később szintén dallal válaszoltam. Ezek elindítottak egy láncreakciót, és elkezdtünk dalokat írogatni. Mivel távkapcsolatban voltunk, az is megtörtént, hogy Skype-on vagy Messengeren írtuk a dalokat. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy összegyűlt egy koncertre való saját dal, és kellene kezdeni velük valamit.

– Árpád, pár hónapra válaszolt Eszter a dalodra. Milyen volt addig várni?

– Olyan, mint amikor valakivel Messengeren beszélgetsz, és látod, hogy látta, de nem válaszol. A viccet félretéve, nem feltétlenül így volt. A dalt megírtam, elküldtem, és Eszter reakciója azonnali volt. A válaszdalból részleteket már két hét után kaptam, a teljes dal elkészüléséig kb. két hónapot kellett várnom. De mi közben már egy párt alkottunk.

– Hogyan jött az ötlet, hogy verseket dolgoztok fel?

– Á.: Én már régebben foglalkoztyam vele egy másik zenekarban, amelynek tagja voltam. A versfeldolgozás szerintem azért nagyon jó, mert tölti a koncertet. Minden zenekarnak van egy zenei repertoárja, egy zenei ízlése, és ezt versek segítségével meg lehet mutatni. Ott van a zenei alátét, ott vannak a versek, csak hozzá kell nyúlni, és meg is van a dal. Most, ahogy fejlődünk, megpróbálunk tudatosan keresni egy-egy verset, és ahhoz írni dalt. Ez véleményem szerint fontos, mert ahogy látom, kezd újra divatba jönni a versolvasás, ezért is készítünk versfeldolgozásokat.

– E.: Ezenkívül pedig színesíti is az egészet, mert a versekkel még több érdeklődőt össze lehet gyűjteni. Hiszen lehet, hogy valaki pont az egyik versfeldolgozásért hallgat meg minket, és ha már ott van, végighallgatja a többi zeneszámunkat is.

– Milyen párkapcsolatban lenni, és így együtt dolgozni?

– Á.: Borzasztó. Egy egyszerű párkapcsolatnál a felek elmennek munkába, egyetemre, iskolába, és miután az lejár, megbeszélik, hogy milyen volt a nap, eldöntik vagy nem döntik el, hogy hol vacsoráznak, megnéznek egy sorozatot, és ezzel le is járt a nap. Ezzel szemben, mivel mi koncertre is kell készüljünk, valamint dalokat írunk, ez a rész teljesen kiesik. Az egyetemi programunk nem talál, tehát körülbelül este nyolckor találkozunk, és ahelyett, hogy az időt egymással töltenénk, arra fordítjuk, hogy gyakorolunk és zenélünk, mert ez is munka, komolyan kell venni. Nem lehet sorozatnézés közben dalokat gyakorolni. Komolyan hozzáállunk, pont mint egy nagyzenekar. 

– E.: Amikor próbálunk, mindig rám kell szólni, hogy akkor most gyakorolunk, most nem kapcsolatban vagyunk, most munka van, el kell választani a kettőt.

– Mondtátok, hogy egyetemre jártok. Mit tanultok?

– E.: Én színművészetin vagyok elsőéves hallgató Kolozsváron, Árpád pedig állatorvosin ötödéves, szintén Kolozsváron.

– Hogyan kapcsolódik az állatorvosihoz a zenélés?

– Á.: Vagy hogy jött a zenéléshez az állatorvosi? Nem tudok erre válaszolni. Én a zenéléssel – természetesen nagyon alapszinten –, tízévesen kezdtem el foglalkozni. Akkor beírattak szintetizátorozni, azután elkezdtem dobolni és gitározni. Utána született meg az előző zenekarom, ahol főleg feldolgozásokat készítettünk. Amikor pedig elkezdődött az egyetem, és felkerültem Kolozsvárra, vittem magammal egy gitárt, hogy ne unatkozzak délutánonként. Valahogy így, hobbiként indult, később megpróbáltunk dalt írni, aztán még egy dalt, és kialakult a zenélés.

– Milyen hangszereken játsztok? Árpád, nálad láttam egy nagyon érdekes „mutáns” gitárt, arról is ejtsünk pár szót.

– Á.: Ezt a „mutáns” gitárt most nem használtam ki. Kétnyakú gitár, van rajta egy basszusgitár és egy hathúros elektromos gitár. Főként akkor használom, amikor egyedül játszom, van egy ilyen zenei produkcióm, ahol felveszek és egymásra teszek dobot, gitárt és basszust, ilyenkor zenekari hangzásban szólalnak meg a dalok. Ebben a felállásban, mivel Eszter nagyon sokat játszik a zongorán és az orgonán, nagyon sok basszus részt eljátszik, s így nincs amiért megkavarni a basszusgitárral. Tehát csak a gitár részét használom, de Kolozsváron csak ez a hangszerem van, ezt használom. 

– E.: Én zongorázni tanultam több évig, aztán volt egy nagy szakadék, mert más dolgok érdekeltek. Ezután pedig ismét elkezdtem zongorát tanulni. Tulajdonképpen az ének volt itt a fő feladatom, és most még pluszban csörgök ilyen-olyan tojásokon és basszusgitározok a szintetizátoron.

– Hogyan jött a névválasztás? Mit jelent a Kvab?

– Á.: Azt is mondhatnánk, hogy nem jelent semmit. Az elején erre is törekedtünk. Az volt a cél, hogy legyen egy-két szótagú név, amit könnyű megjegyezni, ha valaki látja valahova felírva, tűnjön fel, legyen vagány. De azért jelent is valamit, amikor kerestük, találtunk egy angol szót: quab, ami azt jelenti, hogy még nem teljesen kifejlett, még nem teljesen kész, ezt magyarosítottuk egy kicsit, így született meg a Kvab elnevezés. Miután megvolt, elkészítettem a Kvab logóját, és elküldtem az egyik barátomnak, mire ő rögtön azt kérdezte, hogy Kvab: azaz Ketten Vagytok A Bandában? Bevallom, nem gondoltunk erre, de azóta ezt mondjuk.

– Mi lenne most számotokra egy nagy siker, amire a későbbiekben boldogan és büszkén gondolnátok vissza?

– E.: Igazából Árpád nagy álma, de én egyetértek vele. Azt szeretnénk, hogy alkossunk egy 40-50 perces összefüggő zenei darabot, és ebből szülessen koncert, ami egyben színdarab is. Olyan lenne, mint a Hobo vagy az újabb Lovasi-darabok, hogy elviszik a színházba, az emberek beülnek és meghallgatják, van egy összefüggő darab szöveg és zene szempontjából egyaránt. Ez az egyik nagy álmunk. Emellett pedig szeretnénk minél több fesztiválra eljutni. Jó lenne látni, hogy az emberek egy pohár valamivel állnak, kettőt jobbra, kettőt balra lépnek a zenénkre, és közben mosolyognak. Ez nagy siker lenne számunkra.

– Van kilátásban valamilyen fesztivál ahol felléptek idén?

– Á.: Idénre még sajnos nincs, de a nyár még messze van, reménykedünk. Nyilván próbálunk egy-két fesztiválnak anyagot küldeni. Például próbálkoztunk az Ördögkatlannál, de ők sajnos nem tudnak fogadni zenekarokat. Ezenkívül akartunk küldeni a Fishing on Orfűre, de az szesszió ideje alatt van, pedig náluk van egy ilyen tehetségkereső rész, azaz ők felajánlanak lehetőséget kezdő zenekaroknak. Nagyon szívesen elmennénk oda, reméljük, hogy egyszer összejön. Abban is reménykedünk, hogy hátha valaki azt mondja, tetszik, amit csinálunk, és elhív, ha nem is egy fesztiválra, hanem nyáron egy kinti eseményre, ahol fellép egy-két hozzánk hasonló zenekar. 

– E.: Az itthoni fesztiválokra is nagyon szívesen elmennénk, a Vibe-ra vagy a Double Rise-ra, csak sajnos még nem ismernek. De hátha érdeklődnek majd irántunk…

– Kolozsváron szoktatok valahol játszani? Gondolok itt kávézókra, szórakozóhelyekre…

– Á.: Volt két koncertünk, kisebb kávézókban. Úgy történt, hogy írtunk az adott helyre, hogy ezek vagyunk, ilyen stílust játszunk, és megkérdeztük, érdekli-e őket. Ha azt mondják, hogy igen, akkor megyünk és zenélünk. Ugyanígy a szülővárosunkban, Csíkszeredában is zenéltünk a Grund kocsmában.

– E.: Ezenkívül pedig Budapesten egy kis borozóban zenéltünk. Ez volt a legtávolabbi pont eddig, de reméljük, még kapunk meghívást, vagy beleegyeznek abba, hogy az adott helyen zenéljünk. Mindenhol jóleső érzés zenélni.

– Hogyan látjátok, mennyire lehet manapság megélni zenélésből?

– Á.: Felmerül a kérdés, hogy milyen zenélésből és milyen szinten. Nem titkolom, hogy én ezt a popkultúrát nem szeretem. Ez sok televíziós és rádiós megjelenéssel jár, és lehet, hogy kap érte pénzt az ember. Nem tudom, egyáltalán odavaló vagyok-e, illetve van-e olyan zenénk, ami illik oda. Egy zenekar, ha jó, és eljár fesztiválokra, hallgatják különböző internetes platformokon (Youtube, Spotify, Soundcloud), és turnézik, abból meg lehet élni. Ez egy másfajta életstílus, mint ami a popkultúrával jár. Az is kérdés persze, hogy ki milyen szinten akar ebből megélni.

– E.: Mi egyelőre tesszük a dolgunkat, egyetemre járunk, és a zenélés is hozzátartozik a mindennapi életünkhöz, de nem gondolunk erre úgy, mint megélhetési forrásra. Viszont egyikünk sem fogja visszautasítani a lehetőséget, hogy ebből éljünk meg, ha úgy alakul. Most főként azért csináljuk, mert élvezzük, és látjuk, hogy másoknak is tetszik, de szerintem abból a legjobb megélni, amit az ember igazán szeret.