Szent-Györgyi Albertre emlékezünk

Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1893. szeptember 16-án született Budapesten az a Nobel-díjas magyar tudós, Szent-Györgyi Albert, aki kivételes módon Magyarországon végzett kutatásaiért és még Magyarországon tartózkodva kapta meg a legrangosabb tudományos elismerést 1937-ben, magyar állampolgárként. Évekkel korábban, 1931-ben a paprikából aszkorbinsavat tudott kinyerni, így bejelenthette: nagy mennyiségben képes előállítani a C-vitamint. Amúgy feleségétől kapta vacsorára azt a paradicsompaprikát, amit másnap a laboratóriumba vitt kísérletezni. A közhiedelemmel ellentétben a Nobel-díjat csak másodsorban kapta a C-vitaminért, hiszen az indoklásban ez állt: „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában”. Amúgy az izomműködés kutatása során elért eredményeiért, az izomösszehúzódáshoz elengedhetetlen fehérjék, az aktin és a miozin izolálásáért egy újabb Nobel-díjra is esélyesnek tartották. Érdekes adalék, hogy Szent-Györgyi Albert az ország szovjet megszállása miatt felajánlotta a Nobel-díját a Finnországért Alapítványnak. A díjat egy kereskedő kiváltotta, és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, ahol a mai napig őrzik.

Szent-Györgyi Albert 1917-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán végzett orvosként, később Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Hamburgban, Leidenben és Gröningenben dolgozott és tanult. Érdekelte az élettan, a bakteriológia és a biológiai égés. Innen a Cambridge-i Egyetemre került, ahol kémiából szerezte meg második doktori címét. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter személyes meghívására 1930-ban tért haza családjával, és elvállalta a szegedi tudományegyetem biokémiai tanszékének a vezetését. Új szellemiséget hozott a hazai egyetemi életbe, egyúttal itt végezte legsikeresebb kutatásait. A második világháború alatt élete védelmében svéd állampolgárságot kapott, majd rövid ideig részt vett a magyarországi akadémiai és parlamenti életben. 1947-ben belátta, hogy a kommunisták növekvő hatalma az általa képviselt értékeket és személyes szabadságát veszélyezteti, ezért az Egyesült Államokban telepedett le. Neve még szerepelt az 1948-ban első alkalommal kiosztott Kossuth-díjasok jegyzékén. Élete végéig amerikai állampolgárként kutatott a massachusettsi Woods Hole-ban számára létrehozott izomkutató laboratóriumban, ahol főként sejtlégzéssel, izombiokémiával, biogenetikával és rákkutatással foglalkozott. Könyvet írt az emberiség túlélési esélyeiről (Őrült majom), és meg-megszólalt a közvélemény előtt, hangoztatva a tudós felelősségét. Először 1973-ban látogatott haza a szülőföldjére, ekkor lett a – később róla elnevezett – Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktora. Számos alkalommal meglátogatta Magyarországot, a legnevezetesebb alkalommal 1978-ban, mint a Szent Koronát hazaszállító küldöttség tagja. „Én magyar ember vagyok, és e hazához tartozónak érzem magam” – vallotta.

Szent-Györgyi Albert nemcsak hosszú (1986-ban, 93 évesen hunyt el), hanem igencsak érdekes és mozgalmas életet élt, négyszer házasodott, számos sajátosság és történet kötődik személyéhez. Élete során több alkalommal is veszélybe sodródott. Az első világháború kitörésekor orvostanhallgatóként katonai szolgálatra hívták be, több fronton szolgált, leginkább a Dnyeszter környékén. Értelmetlennek tartotta a háborút, ezért elkeseredettségében fegyverével karon lőtte magát. Ezzel azt kockáztatta, hogy felakasztják, ám sebesülése miatt leszerelték, sőt vitézségi érdemérmet kapott, mivel elfogadták jelentését, amelyben az állt, hogy csatában lőtték meg.

Hangsúlyos az angolul kiválóan beszélő tudós küldetése a második világháborúban, Kállay Miklós miniszterelnök megbízásából Magyarország világháborús kiugrásáról tárgyalt a britekkel. Titkos diplomáciai küldetését azonban megtudta és megakadályozta a Gestapo, és Hitler személyesen adott parancsot Szent-Györgyi Albert meggyilkolására. A Nobel-díjas tudóst a svéd követségről egy német razzia előtt az utolsó pillanatban csempészték át a már szovjet ellenőrzés alatt álló területre. Maga a svéd nagykövet rejtette el kocsijának a csomagtartójában. A tudós ezt az eseményt később egy televíziós interjúban „élete csúcspontjaként” emlegette. 

Végül, Szent-Györgyi Albert életének vizsgálatakor két dolgot emelnék ki: érdekességként erdélyi felmenőit, valamint a sorsfaktor jelentőségét. A Nobel-díjas tudós dédapja, nagyrápolti Szentgyörgyi Imre a Kolozs megyei Kispetriben született 1784-ben. Mivel a kolozsvári református kollégiumban kitűnő tanulmányi eredményekkel végzett, a Bécsben székelő erdélyi kancellár, a marosvásárhelyi tékaalapító Teleki Sámuel mellé került titkárnak. Bizonyára jó munkát végezhetett, mivel udvari tanácsosi rangot nyert el, és a császár által megerősíttetett az erdélyi nemessége. 1848-ban részt vett az anyaország és Erdély unióját előkészítő munkában, később Bécsben a kancellárián dolgozott, itt hunyt el. Legidősebb fia, Imre, Szent-Györgyi Albert nagyapja Bécsben született, ahol szép karriert futott be: a kúriai tanács elnökségéig és az államtitkárságig vitte. A homoródoklándi Csíky Máriával kötött házasságot, aki a Kolozsváron élő Csíky Sámuel orvos lánya volt. Elsőszülött fiuk volt Miklós, az édesapa, aki földbirtokosként élte le életét. Egyébként anyai ágon Szent-Györgyi Albert a híres Lenhossék orvosdinasztia leszármazottja.

Czeizel Endre Tehetség/talentum / jó szerencse, semmi más? című összegző könyvében bevezeti az életünket meghatározó sorsfaktor fogalmát, és példaként említi a Szent-Györgyi Albert-jelenséget. Első és második világháborús halálközeli történeteit már említettük, de arra is ki kell térnünk, hogy az éppen munkanélkülivé vált Szent-Györgyi Albert 1926 nyarán elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Hazaküldte a feleségét a kislányával Magyarországra, ő pedig búcsúképpen Stockholmba utazott az élettani világkongresszusra. Ott legnagyobb meglepetésére arra figyelt fel, hogy egy cambridge-i professzor előadásában többször említette a nevét, alig érthető kiejtéssel. Az előadás után bemutatkozott a professzornak, és már nem akart meghalni. A fentieken túl, Szent-Györgyi Albert sorsfaktorának kedvező elemei is vannak: Magyarországra való hazahívása és kutatói elképzeléseinek a támogatása, később pedig éppenséggel a talentumot kevésbé támogató kommunista hazájának a felcserélése a talentumbarát és emberi-tudósi szabadságot nyújtó Amerikával. Mindenkoron megszívlelve Szent-Györgyi Albert vallomását: „Az emberiség jövője a neveléstől függ, attól a programozó rendszertől, mely tetszés szerint változtatható... Ebből az következik, hogy a nevelés az emberiség egyik legfontosabb tevékenysége.”

Dr. Ábrám Zoltán