Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Prof. dr. Kiss István PhD epidemiológus, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Népegészségtani Intézetének igazgatója azt vallja, hogy egyéb betegségekhez hasonlóan a rákbetegség is megelőzhető, és gyógyítható is, ha idejében felfedezik. A prevenció zászlóvivőjeként mint kutató egyetemi tanár és mint a Rák ellen az emberért, a holnapért! társadalmi alapítvány kuratóriumi elnöke, részt vesz a rákellenes életmód népszerűsítésében, amelynek – az egész emberre vonatkozó szemlélet keretében – fontos eleme a táplálkozás. Erről szóló marosvásárhelyi előadásának szünetében beszélgettünk.
– Miért, milyen hatásokra választotta az orvostudománynak ezt a területét?
– Bár édesanyám orvos volt, nem várták el tőlem a családban, hogy én is az legyek. Pszichiáterként sokat tartózkodott az elmeosztályon, és én mint kisgyermek mondhatni gyakran bejártam hozzá, ami meghatározta a kétfajta főbb érdeklődésem a megelőzés terén: az egyik a mentális lelki dolgok és tényezők, ami távoli szerelem maradt, a másik, amivel igazából foglalkozom, a daganatmegelőzés, a kísérletes daganatkutatás. Az érdeklődésem később átterjedt a szív- és érrendszeri betegségekre is.
A Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatójaként még arra gondoltam, hogy valószínűleg pszichiáter leszek, ami egy csodálatos világnak tűnt számomra. Ötödéven közegészségtanból volt szigorlatom; vizsga után a Közegészségtani Intézet akkori vezetője, Morava Endre professzor úr behívott magához, és megkérdezte: nem lenne-e kedvem az intézetben tevékenykedni? Elmondta a lehetséges tennivalókat. Megtetszett az ajánlat, örvendtem, hogy hívtak, és egy évet hallgatóként rész vettem az intézetbeli munkában, majd, amikor végeztem, oda mentem dolgozni. A munkám a kísérletes daganatkutatás lett, a táplálkozás és a daganat kapcsolata, állatkísérletek végzése. Ez a terület is érdekelt, ugyanis már elsőéves koromban a biológia tantárgy keretében nagyon megtetszett a molekuláris biológia, és hallgatóként bejártam a biológiai intézetbe kísérletezgetni, ami talált a későbbi lehetőségekkel. Miután felvettek a közegészségügyi intézetbe, daganatkutatással foglalkoztam molekuláris szinten és a daganatmegelőzéssel elsősorban.
– Honnan indultak és hova jutottak ezen a téren?
– Én azt mondanám, hogy többféle úton indultunk el, de ezek közül a legfontosabb, hogy meg kell teremteni a személyre szabott prevenciót, amiről marosvásárhelyi előadásomon is beszéltem. A személyre szabott terápia már létezik, különösen az onkológiában, ahol manapság, ha érkezik egy beteg, számos genetikai vizsgálatot elvégeznek a daganatból vett mintából, és személyre szabják a kezelést, a gyógyszert. Ilyen a prevenció terén még nincsen, holott genetikailag bizonyos szinten eltérünk egymástól, egyes betegségek kockázata nem egyforma, amit a megelőzés során még nem veszünk figyelembe. Az egyik fő kutatási területem a személyre szabott prevenció lehetőségének a megteremtése. Ez egy hosszú folyamat lesz, talán húsz év kell majd, amire valóban bevonul a gyakorlatba. A folyamat abból áll, hogy megpróbálunk minél több genetikai tényezőt azonosítani, ami egy daganat kockázatát befolyásolja. Ha ez sikerült, akkor 100–150-et vagy még többet egymással párhuzamosan kezdünk el vizsgálni, aminek eredményeképpen meg lehet állapítani, ha valakiben kiugróan magas a kockázat. Ezt az illető személynek meg tudjuk mondani, és az életmódját, munkáját ehhez tudja igazítani, ha akarja.
Természetesen nem kötelező ezt megtudni, de ha adott a lehetőség, akit érdekel, az értesülhet róla, és betarthatja az ajánlásokat. Nem biztos, hogy mindenki számára tudni kell, mert esetleg úgy fogják érezni, hogy az ő sorsuk elrendeltetett. Ez egyéniségtől, lelkiállapottól, ismeretektől függ. Azt gondolom, hogy a tudomány fejlődésével húsz–harminc év múlva az emberek hozzászoknak, és a helyén fogják kezelni. Bevezetésekor óvatosnak kell lenni, hogy megértessük: olyan tényezőket vizsgálunk, amelyek külső, életmódbeli tényezőkkel kölcsönösen fejtik ki a hatásukat. Ha például valaki tudja, hogy különösen érzékeny a dohányzás tüdőrákot okozó hatására, akkor fontos, hogy azt elkerülje. Mások a sült húsok vastagbélrákot okozó hatására érzékenyek, ők azt kellene mellőzzék. Ezek normális genetikai variánsok, amelyek mégiscsak egy kis kockázatkülönbséggel járnak. Ha valaki ilyen kockázatemelő tényezővel rendelkezik, meg lehet mondani, hogy mire vigyázzon.
– Gyakran hallottuk, hogy sok esetben már a családi előzményekből következtetni lehet, hogy mire kellene jobban odafigyelni.
– Mi olyan eseteket vizsgálunk, amelyekben a családi halmozódásból nem derül ki az érzékenység, amit csak úgy lehet megtudni, ha genetikai vizsgálatokat végzünk.
– Azt már tudjuk, hogy az egyén foglalkozása is előidézhet bizonyos betegségeket.
– Az egyéni prevenció a foglalkozás-egészségtan számára is hasznos lehet, mert ki lehet mutatni, hogy egyes emberek bizonyos foglalkozási eredetű daganatkeltő tényezőkre érzékenyebbek. A foglalkozás- egészségügybe is be lehet vezetni, hogy bizonyos szakmákban bizonyos genotípusú emberek jobb, ha nem dolgoznak, mert nagyon veszélyeztetettek.
– Mi az oka a már említett érzékenységeknek, ha az olyan kockázatnövelő tényezőket, mint a családi halmozódás vagy a foglalkozási ártalmak, kizárjuk?
– Olyan gének variánsairól van szó, amelyek a belélegzett, megevett, megivott daganatkeltő anyagokat átalakító enzimeknek a génjei, amelyek a DNS javításában vesznek részt. A daganatkeltő anyagok ugyanis a DNS-ben hibákat okoznak. Normálisan a sejtek fehérjerendszere ezeket a hibákat kijavítja, de vannak olyan sejtvariánsok, amelyekben ez nem működik. Ez az élet minden területét érinti, mert daganatkeltő anyagokkal mind a foglalkozás, mind a táplálkozás során találkozunk. Az emberi daganatok kialakulásában azonban a legfontosabb tényező a táplálkozás. Részarányát a különböző analízisek 30–40 százalékra becsülik. Vannak örökletes daganatok is, de azok ritkák. A második helyen a dohányzás áll, ami elsősorban tüdő, szájüregi (gége, garat) rosszindulatú daganatok kialakulását okozhatja, de a méhnyakrák, a vastagbéldaganat és az emlőrák esetében is jelen lehet.
Míg a dohányzás egyszerű dolog, és annyit kell tudni róla, hogy ne dohányozz, a táplálkozás nagyon bonyolult kérdés. Ráadásul majdnem mindegyik élelmiszer, étel, nyersanyag tartalmazhat daganatkeltő, esetleg daganatmegelőző hatású összetevőket különböző mennyiségben. Ugyanaz az élelmiszer, a tea például bizonyos körülmények között elkészítve és fogyasztva kiváló daganatmegelőző hatású, máshogyan elkészítve vagy fogyasztva daganatkeltő lehet.
– A köztudatban az él, hogy a hozzáadott tartósító és egyéb anyagoknak van rákkeltő hatásuk. Önmagában a tápláléknak is lehet?
– Elsősorban annak. Tulajdonképpen egy dolgot kell kiemelni, ami a legkárosabb, a legrosszabb és a legnagyobb hatással van a daganatos kockázatra: a túlzott energiabevitel, az elhízás, és ezekhez kapcsolódva a fizikai inaktivitás.
A legrosszabbak a cukorbetegek számára rossz táplálékok, amelyeknek magas a glikémiás indexe, ami azt mutatja, hogy milyen gyorsan és mértékben okoznak vércukorszint-emelkedést. Ide tartoznak a kis molekulájú szénhidrátok, az egyszerű cukrok, amelyek idővel a daganatok kialakulásának a kockázatát is fokozzák.
– Ma annyiféle cukrot lehet beszerezni; vannak jobbak a répából készült cukornál?
– A nádcukor nem különbözik, a nyírfacukornak viszont nagy híve vagyok.
– És a barnacukor?
– A barnacukor úgy készül, hogy a gyártása során a végső tisztításra nem kerül sor, de ettől a cukortartalom megmarad. Manapság az a rossz, hogy a sima kristálycukrot megfestik, a fehér cukor készítése során megmaradt anyagot visszakeverik a cukorba.
– Igaz-e, hogy a mesterséges édesítőszerek rákkeltő hatásúak?
– Elvileg nem rákkeltőek, mert csak olyan anyagok lehetnek forgalomban, amelyeknek a rákkeltő hatását megvizsgálták, és biztonságosnak bizonyultak. Ennek ellenére mesterséges édesítőszereket és egyes színanyagokat újabb vizsgáló módszerrel nézve gyanúba kevernek, de ha van is olyan daganatkeltő hatásuk, amit eddig nem sikerült megtalálni, akkor biztos, hogy nem erős hatásról van szó. Ennek ellenére óvatosságra intenek a szacharint, a ciklamátot illetően. A nyírfacukor (a xylit) viszont jó, mivel alacsony az energiatartalma, és a vércukorszintet is lassabban emeli. Az eritrit a legjobb, mivel úgy megy át a szervezeten, hogy nem szívódik fel.
Bár azt ajánlják, hogy a hozzáadott cukor legtöbb tíz százalékot tegyen ki az étkezésünkben, a legjobb, ha elfelejtjük. Szép lassan kivonulhat az életünkből, teát, kávét lehet cukor nélkül inni, vagy xylittel édesíteni, süteményt pedig nem kell enni. Könnyen beszélek, mert ebből a szempontból szerencsém van, nem szoktam sok süteményt fogyasztani.
– Mit kell tudni a húsokról, zsiradékról?
– A rákkeltő táplálkozás kapcsán meg kell említenünk a túlzott zsírfogyasztást. A legegészségesebb típusú zsiradék az olívaolaj, ami nagyon sok egyszeresen telítetlen zsírsavat tartalmaz. Jó a halolaj is, de azzal sütni-főzni nem lehet. A magas hőmérsékleten sütött, füstölt, sózott, pácolt húsokról, de általában minden húskészítményről azt tartjuk, hogy fokozza a daganat kialakulásának a kockázatát (a füstölt sonka, virsli, parizer és a vörös húsok, a sertés- és marhahús is). Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége, amely a karcinogén anyagokat vizsgálja, a húskészítményeket a lehető legrosszabb, 1-es kategóriába sorolta mint bizonyított vagy valószínű humán rákkeltő anyagokat. A nagyon forró ételek és italok szintén ebbe a csoportba tartoznak.
– Pedig sokan nagyon szeretik a „jó forró” levest.
– Van erről egy történet. Japánban a gyomorrák gyakorisága nagyon magas volt, a férfiaknál jóval magasabb, mint a nőknél. Ezt a szaké (rizsből előállított alkoholos ital) fogyasztásának tulajdonították, amit gyakran ittak forrón.
– Visszatérve a zsiradékokra, lehet-e tudni, hogy mikor és miért indult az utóbbi időben az a zsírpárti vonal, amelyet nagyon sokan követnek?
– Feltehetően azért, mert bejött a kókuszzsír, a pálmaolaj, amely sok telített zsírsavat tartalmaz, és egyrészt a gyártóknak kellett egy ideológia, hogy jobban el tudják adni, másrészt voltak önjelölt megmentők, akik okosabbnak tartották magukat mindenkinél. A kókuszzsírral kapcsolatosan van egy igazság, ugyanis közepes szénláncú zsírsavakat (MCT) tartalmaz nagy mennyiségben, amelyek bizonyos szempontból jobbak a hosszú szénláncúaknál, mert könnyen felszívódnak, más a metabolizmusuk. Bizonyos mértékben a kókusz- és a disznózsír, azaz a telített zsírok mellett szól, hogy a hőre nem annyira érzékenyek, és a gyulladásos markerek képződését bizonyos mértékig nem fokozzák annyira, mint a telítetlen zsírsavak. A telítetlen zsírsavak érzékenyebbek az oxidációra, és akik azt mondják, hogy együnk disznózsírt, ezt az egy dolgot misztifikálják, holott a hatásmechanizmust illetően a telítetlen zsírsavak előnyösebbek.
– Ha a zsírban oldódó vitaminokra gondolunk, valamennyi zsírt csak be kell vinni a szervezetbe, hogy a vitaminoknak hatásuk legyen.
– A mai néptáplálkozást illetően ettől még nagyon messze állunk. A legtöbb fejlett országban a zsírbevitelt illetően azt mondják, hogy a teljes energiabevitelnek a 30 százalékát kell zsiradékból fedezni. Magyarországon talán majd azért küzdünk az elkövetkező években, hogy a tényleges zsírbevitelt öt-tíz éven belül levigyük 35-re. Attól, hogy elérjük a 30 százalékot, még messze vagyunk. Ez a mennyiség bőven elég ahhoz, hogy a vitaminok feloldódjanak. Ennél kevesebbet bevinni nem is könnyű, mert nemcsak akkor viszünk be, ha vajat, zsiradékot használunk, a növények egy része is tartalmaz olajat, a húsban mindig van zsír, a szép színhúsban is ott a rejtett zsírtartalom, ami nem látszik, de a sütésnél mégiscsak felhasználjuk.
– Vaj vagy margarin? – egy másik dilemma.
– A gasztronómia a vajra szavaz, de már nem kell egyértelműen vajpártinak lennünk, fogyaszthatunk inkább margarint. A problémát a transzzsírsavak jelentették, mert a margaringyártás klasszikusan úgy történt, hogy a növényi olajokat hidrogénezéssel telítették, hogy kenhetőek legyenek. Ennek során a zsírsavak térbeli helyzete megváltozott, és a természetes zsírsavak átalakultak transzzsírsavakká. Ezek tényleg nagyon rosszak, nem elsősorban a daganatos kockázat miatt, hanem a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát fokozzák nagymértékben. Voltak olyan margarinok, hogy a transzzsírsav-tartalom 40-50 százalékos volt, ami mai szemmel rémálom. Egy idő után a fogyasztók is érzékenyek lettek erre, és most már más technológiával készítik a margarint, amelyben a transzzsírsavak mennyisége egy százalék alatt kell hogy legyen, és így tökéletesen beilleszkedik a sorba.
– Azt tartják, hogy az e célra kialakított serpenyőkben zsír nélkül sütött húsok diétásabbak. Mennyi igazság van ebben?
– Valóban egészségesebbek, de pusztán azért, mert zsiradék nélkül sülnek, másrészt azért, mert a kéreg gyorsan kialakul, ami bent tartja a finom nedveket. A húsoknál viszont nagyon kell vigyázni, hogy ne süssük túl, mert akkor heterociklusos aminok képződnek, amelyek nagyon rákkeltőek. A lényeg az arányokon és a gyakoriságon van. Ha nem eszem mindennap sült kolbászt, csak egy hónapban egyszer, az teljesen rendben van. Jól néznénk ki, ha minden, amiről tudjuk, hogy nem kellene, egyszer s mindenkorra tilos lenne. Kezdve attól, hogy nem mennék ki a forgalmas utcára, mert tudom, hogy kénytelen vagyok beszívni a kipufogógázok által szennyezett levegőt. El lehet képzelni azt is, hogy száz év múlva már nem lesz sült kolbász, de aki úgy nőtt fel, nem biztos, hogy jót tesz, ha annyira kínozza magát, hogy meg sem kóstolja. Az ajánlásokat, hogy lehetőség szerint kerüljük, minél ritkábban fogyasszuk, nagyon jól fogalmazták meg. Ennek alapján ki merem jelenteni, hogy egészségesen táplálkozom, de nem a fanatizmus szintjén, mert lehetőség szerint növényalapú, változatos, nem túl sok cukorral készült ételeket fogyasztok, és néha bűnözök egy kicsit.
– Beszéljünk azokról az ételekről, amelyek daganatmegelőző hatásúak!
– Manapság erre tevődik át a hangsúly, mert a tiltás az embernek nem jó érzés. Rengeteg olyan anyag van viszont, ami csökkenti a rák kialakulásának kockázatát. Nagy kedvencem a brokkoli, különösen a csírája, de a keresztes virágú zöldségekben (mint a kelbimbó, karfiol, káposzta) általában vannak glukozinolát nevű vegyületek, amelyek hasadnak, és a hasítás során izotiocianátok keletkeznek, ezek egyike a szuforafán elnevezésű, amely nagyon hatékony daganatmegelőző anyag. A hasítás egy enzim hatására történik, és ez az enzim a növényi sejtben van. Normális állapotban nem érintkeznek. Ha azt akarjuk, hogy működjön, jó alaposan és lassan kell elrágnunk, az enzim kiszabadul és hasít, így szabadul fel a szulforafán nevű daganatmegelőző anyag. Ha csak belapátoljuk, akkor ez nem történik meg. A másik módszer, hogy főzés előtt viszonylag apróra felvágjuk, és hagyjuk egy fél órát állni nyersen, utána készítjük el. Ha nem főzzük túl, marad benne szulforafán.
A flavonoidok között nagyon sok daganatmegelőző hatású anyag van. A legkülönbözőbb zöldségekben, gyümölcsökben fordulnak elő: a vöröshagymában például a kvercetin, ezért sokat kellene enni, és sütve is megmarad benne. A zöld teában rengeteg a katekin, ami a vörösborban, az almában is megtalálható, és minden piros bogyós gyümölcsben, mint a szőlő, áfonya stb. A vörös színanyagok is flavonoidok, antociánok hasonló hatással. Ilyen a grapefruitban levő naringenin, hesperidin és még sok más flavonoid. Következő csoportjuk a karotinoidok, a paradicsomban levő likopin, ami a zöldség piros színét adja, a fokhagymában levő allilszulfidok, a lenmagban levő lignánok, amelyek nagyon egészségesek, mert a növények közül a legtöbb omega-3 zsírsavat tartalmazzák, a vörösborban levő rezveratrol, a kurkumában levő kurkumin, a gingerol a gyömbérben… Nagyon sok növényben van daganatmegelőző hatású anyag, ezért változatos és alapvetően növényi alapú táplálkozás során bőségesen bevisszük ezeket. Ha a zsiradékok közül az olívaolajat választjuk, a szénhidrátok közül pedig nem az egyszerű fehér cukrokat, a finomliszt helyett a teljes kiőrlésűt, és bőségesen fogyasztunk folyadékot, vizet elsősorban, ami a legegészségesebb folyadék, vagy teát nem sok cukorral, akkor nagyon jól vagyunk.
– Erdélyben, Székelyföldön burgonyaközpontú a táplálkozásunk; mit kell tudni a krumpliról? Igaz-e, hogy nem jó a hússal kombinálni?
– Nem túlságosan jó, mert sok szénhidrátot tartalmaz, köretnek egészségesebb lenne változatos zöldségeket fogyasztani, és a magasabb rosttartalmú hajdinát, kölest például. A rizsen belül sem mindegy, hogy melyiket fogyasztjuk, a hántolatlan barna rizs a jobb, mert a rizsszem mellett ott van a rost is, így a felszívódás lassúbb és egyenletesebb. Mivel a rost miatt hamarabb telítődünk, kevesebbet eszünk belőle. A hosszú szemű rizsek glikémiás indexe általában alacsonyabb, mint a gömbölyű szeműeké. A rizs sem tartozik a napi fogyasztásra ajánlott ételek közé.
– A tejről és a -termékekről mit érdemes tudnunk?
– A nem magas zsírtartalmú tej jó, de aki hozzászokott a finom házi tejhez, annak a másfél százalékos nem tej, a mai gyermekeknek azonban már az lesz. Kalciumtartalma miatt a tej feltétlenül egészséges. Erről jut eszembe, hogy az utóbbi években a D-vitaminról kiderült, mennyire egészséges. Bár régebben a kalcium-anyagcseréhez és a csont-épüléshez szükséges vitaminként tartottuk számon, ma már tudjuk, hogy ennél jóval több. A D-vitamin immunstimuláns hatása nagyon erősen csökkenti az érelmeszesedést, tehát a szív- és érrendszeri betegségek, mint a koszorúér-betegség, infarktus, stroke kockázatát, és egy sor daganat kockázatát is. Ezért nagyon ajánlott a D-vitaminban gazdag ételek fogyasztása. Sokkal több D-vitaminra van szüksége a szervezetünknek, mint amit a kalciumfelszívódáshoz javasoltunk, de egyéni különbségek vannak a D-vitamin anyagcseréjét illetően. A betegségek kockázata pedig nem elsősorban a D-vitamin-bevitellel, hanem a szérum-D-vitamin-szinttel van összefüggésben. Egyes embereknek viszonylag alacsony D-vitamin-bevitel mellett is már megfelelő, más embereknek sokkal több D-vitamint kell bevinni a szervezetbe. Mivel költséges és a társadalombiztosítás nem fizeti a szérum-D-vitamin-vizsgálatokat, ezért azt ajánljuk, hogy akár 3.000 egységet is be lehet vinni naponta. Az a mennyiség, amennyi a napsütés hatására képződik, a csontanyagcseréhez elég ugyan, de a megelőző hatáshoz a napi szintű szedése ajánlott.
Bár a táplálkozástudomány nem igazán támogatja az ilyen szintű pótlást, főleg azt nem, amikor egy anyagot adunk nagy mennyiségben, a D-vitaminról úgy tűnik, hogy kivétel lesz. Aki nem szereti a halat, a halolaj-kapszulákat is elfogadhatónak tartjuk. A D-vitamin szerepének felismerése viszonylag új, és hihetetlen módon szaporodik annak az irodalma, hogy mennyi jó hatása van, amit molekuláris szintű vizsgálatok is igazolnak.
– A megelőzés nagyon gyenge lábon áll romániai viszonylatban, kívülről nézve úgy tűnik, hogy Magyarországon jobb a helyzet…
– Sajnos nem jó, holott sok országban felismerték, hogy a prevenció gazdasági szempontból is előnyös, különösen, ha arra gondolunk, hogy az onkológiai terápia mennyire drága. Valósággal kitermeljük a sok daganatos beteget, és utána rengeteg pénzért megpróbálják meggyógyítani őket. Ez nem fenntartható állapot, csak egyre rosszabb lesz, és az újabb meg újabb gyógyszerek mindig drágábbak. Ezzel ellentétben, ha a megelőzéssel próbálkoznánk, az mindenkinek jó lenne, az embereknek, mert nem betegednének meg annyian, az egészségügyi ágazatban nem kellene azt a rengeteg pénzt kezelésre költeni. A prevenció hosszú távú, a terápia rövid távú befektetés. Mivel szűkösek az anyagi források, tűzoltómunkában arra költik el a pénzt, ami látványosabb, vagy feltétlenül foltozgatni kell, mert kifolyik a víz. Ha beindulna egy prevenciós szemlélet, akkor a daganatos betegségeknél később, de a szív- és érrendszeri betegeknél hamarabb jelentkezne az eredmény, ami mérsékelné az ellátórendszer terheit. De ez csak egy szép álom.
– Ha a szükséges genetikai vizsgálatokra gondolunk, a személyre szabott prevenció sem olcsó „mulatság”.
– A 21. századra jellemző, személyre szabott prevenció valóban genetikai vizsgálatokon kellene alapuljon, de ezek a vizsgálatok, amikor célzottan tíz, húsz, ötven, száz gént vagy allélpolimorfizmust kell megvizsgálni, ma már nem olyan drágák, a költségek nagyságrendeket csökkentek. A hivatalos egészségügyi rendszeren belül pedig fele költségért el lehetne végezni. Az lenne fontos, hogy olyan emberek, olyan intézmények végezzék, akik, amelyek tudják értelmezni az adatokat, megfelelően tudnak kommunikálni az érintettekkel. Tíz-húsz év múlva biztosan így lesz. Amikor az akadémiai doktori disszertációmat megvédtem, a bizottság még kiemelte, hogy ellenőrizetlen terepről van szó. Nemrég pedig már az EUPHA-tól (Európai Országok Népegészségügyi Társaságainak Szövetsége) kaptunk körlevelet, amelyben a személyre szabott prevenció lehetőségeiről, felhasználásának esélyeiről, a további kutatások irányairól kérdezték a tagtársaságokat. Ami azt jelenti, hogy ebbe az irányba tart a tudomány. Hogy milyen szinten, meddig? Manapság nem a pénz, sokkal inkább a genetikai információk felhasználása jelenti a problémát. Mire lehet felhasználni, ki kérhet genetikai vizsgálatot, mihez van joga annak az embernek, akinek a tulajdona, megtilthatom-e azt, hogy bárki megismerje, megtudja az én genetikai információmat? Nagyon nehéz és kényes dolgok ezek, óvatosan kell haladni, és úgy kell kommunikálni, hogy az építőmérnök, a jogász és a történelemtanár is megértse, és ne érthesse félre.