Szélsőséges olajár-ingadozások korszaka következik

Az olajpiac a szélsőséges áringadozások egy új korszaka előtt áll, a következő évtizedre ugyanis nagyon bizonytalanok a kereslet-kínálati kilátások – mondta el Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza a Budapest Energy Summit konferencián az IEA World Energy Outlook 2016 tanulmány bemutatóján.

Rámutatott: az elmúlt két évben az olajárak összeomlottak és erre az olajipar a beruházások soha nem látott mértékű visszafogásával reagált. Amennyiben egy kínálati hiány a beruházások elmaradása miatt alakulna ki, azt gyakorlatilag szinte csak az amerikai palaolaj-termelés lennek képes helyettesíteni, amelyet viszont nem lehet tetszőleges mértékben fokozni. Ez pedig szinte biztos recept a piaci volatilitás kialakulására. Az elmúlt huszonöt évben a szén járult hozzá a legnagyobb mértékben a világ energiaellátásához – és ez most sincs másképpen. Az IEA prognózisa a szén és az olaj szerepének „csekély mértékű” növekedését vetíti előre az elkövetkező évekre.

Jelenleg az olaj részaránya a globális energiamixben növekszik – mondta Varró László. Az elmúlt negyven évben csökkent ugyan, de két éve emelkedik. És ebben nem lehet eltekinteni a Közel-Kelet szerepétől. A közel-keleti olajforrások világpiaci árszabályozó szerepe – minden ellenkező állítással szemben – messze felülmúlja az amerikai palaolaj-termelés szerepét. Az ellátási biztonság szempontjából pedig a Közel-Kelet továbbra is ugyanúgy szolgálhat meglepetésekkel, mint ahogy eddig.

Az olaj iránti világpiaci kereslet számottevő csökkenésére nem lehet számítani a következő években. Már csak azért sem, mert az a terület, amire az elektromosítás a legnagyobb hatással lehet, a közlekedés, az olajkeresletnek csak a negyedét teszi ki. Az elektromos járműveknek pedig csak tíz-tizenöt éves távlatban lehet viszonylag számottevő hatása az olajkeresletre, a következő öt évben még semmiképpen sem. Az elektromos autók jelenleg legfeljebb napi 15 ezer hordó olajat váltanak ki a világpiac keresleti oldalán. Ehhez képest egy politikai intézkedés, például az OPEC-tagok megállapodása napi 1,2 millió hordóval csökkenti a világpiaci kínálatot januártól.

A földgázipar viszont gyökeres átalakuláson megy át és szerepe az energiaellátásban rohamosan növekszik. A cseppfolyós földgáz megjelenése egy „második földgáz-forradalmat” vezet be. Már csak azért is, mert – ellentétben a csökkenő olajipari beruházásokkal – a jövő LNG-termelő és -elosztó infrastruktúrája már jórészt elkészült vagy építés alatt áll.

Az igazi energiaipari forradalmat azonban az elektromos energia hozza el. Tavaly például jóval több szél-, nap- és vízenergia áramtermelő kapacitást kapcsoltak a hálózatra, mint amennyivel az áramkereslet növekedett. Elmondható tehát, hogy az áramkereslet növekedését már lehetséges kizárólag megújítható forrásokból fedezni. Az elektromos energia azonban mindössze alig felét teszi ki a globális energiafelhasználásnak. A nukleáris energia korszakának pedig egyáltalán nincs vége, ahogy azt sokan vélni szeretnék – mutatott rá Varró László. Kína negyedévente helyez üzembe egy új atomreaktort, Oroszország pedig 36 új reaktor építésére kötött szerződést világszerte. Hangsúlyozta: a kitűzött globális dekarbonizációs célokat nukleáris energia nélkül semmilyen forgatókönyv szerint nem lehet teljesíteni.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) megalapozott feltevésekből kiindulva igyekszik felvázolni az energiaipar helyzetének várható alakulását az elkövetkező évtizedekre. A feltételezések egy része technológiai, más része pedig politikai természetű. A politikának mindig is mélyreható következményei voltak és lesznek az energiarendszerre nézve, ráadásul folyamatosan változó módon, időnként kedvező, időnként kedvezőtlen következményekkel – hívta fel a figyelmet Varró László.