Székely nyuszik és társaik
2016-03-24 14:26:16
- Nagy Székely Ildikó
Ez idáig a mézeskalácsról mindig a karácsony jutott eszembe.
Ez idáig a mézeskalácsról mindig a karácsony jutott eszembe. Egy Magyarországon élő erdélyi asszony ébresztett rá arra, hogy a szebbnél szebb díszítésű, saját egyéniséget nyert mézesek nemcsak a születés, hanem a feltámadás ünnepét is végigkísérhetik, mi több, a szeretet megnyilvánulásának valamennyi színterén képesek betölteni az üzenethordozó szerepét. Seszták Klára húsvéthívó alkotásaival pár hete a virtuális térben találkoztam. Általuk kezdtem a szokásosnál korábban ráhangolódni a kereszténység nagy ünnepére, és ebben a lelki készülődésben úgy éreztem, kihagyhatatlan Klára asszonnyal a beszélgetés.
– Nyuszik, csibék, gyönyörű dobozok és még sok más ötletes mézeskalács mű születik a keze alatt. Mikor és hogyan kezdődött ez az egész?
– Már gyermekkoromban nagyon szerettem sütni. Felnőttként szívesen leptem meg finomságokkal az otthoni, marosvásárhelyi barátainkat és gyerekeiket. A kézimunkázásba pedig beleszülettem. Királyfalván, ahol életem első pár évét töltöttem, szégyen volt, ha egy lány nem tudott hímezni, kötni, horgolni. Számomra ráadásul ez örömöt is okozott. A kézimunkázásban szerzett tapasztalat jó szolgálatot tett később a mézeskalács díszítésénél. Mézeseket a férjem halála után, 1998-ban kezdtem sütni. Akkoriban sokat voltam egyedül, és úgy advent táján, a szürke, borongós napok egyikén akadtam rá egy receptre, amit aztán kipróbáltam. A lakást belepte a mézeskalács illata, meghitté vált az egész környezetem. Olyan lélekmelengető volt ez a foglalatosság, hogy azután mindennap sütöttem mézeskalácsot. Papírtölcsérrel írókáztam a mézeseket, és szeretetajándékként hordtam be őket a munkahelyemre, mindenki nagy örömére.
– Hogyan születnek a húsvéti mézeskalácsok, melyek a folyamat lépései?
– A húsvétiak ugyanúgy készülnek, mint a karácsonyra, illetve más alkalomra sütöttek, csak a formák és a színek változnak. Ez egyébként a készítő egyéniségétől függ, végtelen sok lehetőség kínálkozik. A mézeskalács több munkafázison megy át, míg eljut a végső formáig. Először elkészítjük a tésztát – kimérjük az alapanyagokat, és meggyúrjuk a masszát –, aztán megfelelő, akár öt napig tartó pihentetés után következik a sütés. Ezután jön a díszítés. Egyszerűen csak írókázhatjuk is a mézeseket, de ehető magokkal, illetve a mostanában igen divatos cukormázzal, úgynevezett terülőmázzal, magunk készítette virágokkal, figurákkal is ékesíthetjük. Itt aztán igazán szabadjára lehet engedni a fantáziát. Sokan ecsettel igazi csodákat festenek a mézeskalácsra. Én még nem próbáltam ki ezt a technikát, de játszom a gondolattal, hogy erre is sort kerítek. Csak az a baj, hogy 24 óra kevés mindenre.
– Legelőször honnan merített ötletet a mézesek díszítéséhez?
– A gyerekként kapott vásári mézeskalácsok mintái jutottak először eszembe. Aztán csak úgy fantáziáltam… Gasztromaga-zinokban is találtam egy-egy jó ötletet. Az első igazán szép mézeseim a magosak voltak. Ezek a mai napig a szívem csücske, kevesen is készítenek ilyent. A magos mézeskalácsok juttattak el Budapestre, Vajdahunyad várába, egy csodálatos kézműves-kiállításra, ahol háromféle zsűri hagyta jóvá, hogy az én mézeseim is ki legyenek állítva. Mesés volt. Azóta többször hívtak, hogy vegyek részt a kiállításon, de valahogy sosem volt rá idő. Meg aztán nem is szeretek szerepelni, jólesik, ha tetszik a munkám, de ha dicsérnek, zavarba jövök. Az a jó, ha egyedül, a külvilágot kizárva dolgozhatok. Ilyenkor enni is elfelejtek.
– Nekem a székely ruhás nyuszik a kedvenceim. Úgy látom, a témaválasztásban gyakran visszatér az erdélyi világ.
– Így van. Írásos adventi koszorúm és írásos szívem is van, és a székely ruhás nyuszipárt is nagy szeretettel készítettem. Nagyon örülök, amikor az interneten az erdélyi barátok, ismerősök jelzik, hogy tetszenek a munkáim. Ilyenkor kicsit otthon vagyok.
– Rendelésre is dolgozik?
– Sok megrendelőm van, esküvőkre, ballagásra, különféle évfordulókra is készítek mézeskalácsot. Ma már nincs olyan alkalom, amit ne lehetne mézessel köszönteni. Ez bizonyára azért is van így, mert a mézeskalács maga a szeretet. Minden adventkor sütök ajándékba egy-egy mézest a református templomba járó híveknek, és a konfirmálók is kapnak tőlem valami szépet, maradandót.
– Külföldre is eljutottak a mézesei?
– Igen. Nyugaton elismerik, keresik a magyar mézeskalácsot. Közel lakom az ausztriai határhoz, dolgoztam is kint, sok ismeretséget kötöttem. Ott nem készítenek ilyen míves mézeskalácsokat. Karácsonyra egy ausztriai hölgy nyolc betlehemet rendelt, az igen nagy munka volt. Németországba és Amerikába is küldtem mézeseket. Tavaly nyáron pedig Körmend város önkormányzatától volt egy nagyszabású megrendelésem, 35 dobozt kértek a város címerével, 75 kalocsai és ugyanennyi virágos, csipkés szívet, illetve 150 csomag apró írott mézest. Később egy Németországban dolgozó fiatalember újságolta, hogy a település polgármesterénél látta a körmendi címeres dobozt. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra. De legszívesebben olyan helyekre megyek, ahol gyerekekkel közösen sütünk, díszítünk. Ők nagyon szeretnek mézeskalácsot díszíteni, önfeledten alkotnak, még a kis nyelvüket is kidugják a nagy igyekezetben. Sokan közülük, amint elkészültek a művel, azonnal be is kapják.
– Gondolom, az unokája is örömmel segédkezik.
– Hát persze, a táblagép mellől is így tudom elcsábítani. Az óvodás, és most már az iskolás társait is minden évben megajándékozzuk egy-egy egyedi darabbal. Nagyon ügyes a kisunokám, szép mézeseket alkot… Ami pedig engem illet, hálás vagyok a Jóistennek, hogy ezzel a tevékenységgel kiteljesítette az életem. A mézeskalássütésben, -díszítésben megtaláltam mindent, amire szükségem van.