Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mindent tudok, mit tudni érdemes.
Szívós erővel róttam lassú pályám
Letűnt koroknak mélységére szállván
Csapásomon, mely szűk, de érdekes.
Elsétálgatok még a dombokon.
Szemem fájón tekint a messze napba,
S ha megtört testem végül elmaradna,
Én azzal is csak művem alkotom.
Üdvözültek és csillagok felett
Arany szárnyakon vitt a képzelet,
De messzebb van hazám, a szép Firenze.
Rézsút süt rám a lázas őszi fény,
Csak egyetlen vágy éltet, egy remény:
Hogy kegyelmével végül megfizetne.
(1950)