Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-07-23 13:52:02
	Égi portán kívül
	
	Udvara van a Holdnak.
	Tisztára sepert égi porta.
	Virágzik körülötte a
	fénysövény, mintha
	vágyainkra várna.
	Kívüle mennybéli
	barázdák rendje,
	és a várakozás csendje:
	lesz-e jégverés holnap,
	marad-e holnapig
	jobb idők reménye?
	
	Valaki ott fent csillagmagot
	vetett, s Göncölszekéren
	hozza a boronát. Egy
	tengelytörés tönkretehetné
	a termést: a csillagmag
	felhőbe fagyhat, és a Tejút
	tele van kátyúval,
	akár a kedvesem arca,
	vagy az enyém.
	
	*
	Csak remélni tudjuk egymás
	tenyerét, néhány gödörsimító
	mozdulatot az éjtakaró alatt,
	ha érezni akarjuk: csírázik-e
	már a fénysövényen túli
	csillagmag; pedig az égbolt
	nem a kedvesem arca, nem
	az enyém. Szemöldökünk
	nem holdudvar-sövény,
	de kerítés valamiképpen,
	hogy legalább a szemünk
	maradjon ép.
	
	Isten hozott!
	
	Araszolgatunk a térképen
	
	… konok kitartással haladva, akár lakott,
	akár lakatlan a térképnégyzet, melyet
	kiszemeltünk, hogy eljuthassunk végre,
	ahol még soha nem jártunk.
	
	Nem zavarjuk a közlekedést,
	eseménytelen az élet egyedüliségünk
	ketrecében, s a térkép is egyetlen szürke
	zsinórrá zsugorodik. Morzsoljuk
	a magányt, kiégett tájakon száguldva.
	Szorít az idő, hív a messzeség, ahol még
	soha nem jártunk.
	
	Keresztút
	
	… előtt tétovázunk, egyféle ipszilon farkán,
	és nem jelzi semmi, hogy elnyel
	a körforgalom. Előtte nincs leállósáv, ahol
	békésen megterveznénk a jó irányt.
	Ott keringünk a fényes obeliszk
	körül: magasba mutat, de fölmenni még
	nem akarunk. Valamerre tán kicsapódunk,
	mint lépből a méz, de ha vissza, akkor mi
	lesz velünk?…
	
	Közben összegyűrődött
	
	… a térkép, és kifakult. Annyit hajtogattuk,
	hogy egymásba olvadt cél és érkezés.
	Megelégednénk azzal is, ha felismernénk,
	merre találjuk az otthont, mert lekopott a
	térképről a mogyoróbokor, lepattogzott
	a tornácról az árnyék, ahol a Napot csodáltuk,
	egymagában az árva kapufélfa áll még.
	Nagyapáink időtállón vésték rá: Isten hozott!