Szeget szöggel?
2012-02-07 17:06:00
- Joó Kristóf
Kiss János marossárpataki olvasónk tette szóvá: nem érti, miért keverik össze lépten-nyomon a szeg és a szög szavakat. „A szeget – írja Kiss János – […] főleg az asztalos, ács szakik használják, és ez fémből készül, milliméterben határozzák meg a hosszát és kg-ra, tehát súlyra árusítják, faanyagokba, esetleg a falba ütik be. A szöget pedig különböző mértani idomok, például a háromszög, téglalap […] mérésére használják és szögmérővel mérik.”
Kiss János marossárpataki olvasónk tette szóvá: nem érti, miért keverik össze lépten-nyomon a szeg és a szög szavakat. „A szeget – írja Kiss János – […] főleg az asztalos, ács szakik használják, és ez fémből készül, milliméterben határozzák meg a hosszát és kg-ra, tehát súlyra árusítják, faanyagokba, esetleg a falba ütik be. A szöget pedig különböző mértani idomok, például a háromszög, téglalap […] mérésére használják és szögmérővel mérik.”
A felvetés azt sugallja, hogy Olvasónk egyszerű „megoldást” vár. Az ügy azonban nem teljesen egyértelmű, és a nyelvtörténetbe való betekintés nélkül természetesen lehetetlen is rendet raknunk.
Nyilván minden erdélyi tudja, hogy bizonyos falvakban – pontosabban nagyon sok faluban – megkülönböztetik az alszeget a felszegtől. De milyen szeg a felszeg? Nyilvánvaló, hogy a település egyik szegletét avagy szögletét (= végét, részét) nevezi meg. Ez tehát máris cáfolná Kiss János felvetését, hiszen ezt a szeget nyilvánvalóan nem verik a falba.
Etimológiai szótáraink szerint valószínűleg nyelvünk „belső fejleménye” – vagyis nem más nyelvből történt szókölcsönzés – a szeg/szög szavunk. Eredetileg kizárólag ’hegyes vaseszközt’ jelentett, majd annak csúcsát. De mivel e csúcs – hegyessége folytán – meghatározta egy sík-, illetve téridom legsajátosabb vonását, előbb-utóbb szegnek/szögnek mondták két vagy több sík találkozását. Ebből a ’szöglet, sarok, kiszögellés’ jelentésű szeg/szög szóból szóhasadással keletkezett a szög, jelentéstanilag és alaktanilag egyaránt elkülönült, és geometriai szakszóként kizárólag szög változatban rögzült a nyelvújítás korában. Azzal tehát, hogy a mértanban szögekről beszélünk, semmi gond nincs, ez a szó egyalakú.
A felszeg/alszeg „esete” rávilágít arra, hogy a hegyes ácsszeg vagy a tompább cipészszeg, illetőleg a mértani szög fogalom/szó között még ott van a ’sarok’ értelmű szöglet, illetve szeglet. Mindkét szóalak él a nyelvünkben, de nem mindkettőt használják megkülönböztetés nélkül. Elképzelhetetlen például, hogy a labdarúgó-mérkőzést közvetítő riporter szöglet („corner”) helyett szegletet mondjon, mint ahogy az is megmosolyogtatna, ha a falu „felszögét” keresné valaki. Legalábbis nálunk. Csakhogy több regionális nyelvjárás is van, ahol a zárt e hang helyett ö-t ejtenek. Ezek az ún. ö-ző nyelvjárások. Irodalmi példát idézve: „Ne lögyenek mán olyan szögrehúzók az urak, no, a szögény embör is csak embör” (Cserszy Mihály: Kint a pusztán). Tegyük világossá: elképzelhetetlen, hogy egy – mondjuk – délmagyarországi őslakos ajkát a szeg szó elhagyja! Nos, ez a nyelvjárási sajátosság lehetővé teszi, illetve feltételezi, hogy az (ács)szeg is lehessen szög. S vajon melyik változatot használják gyakrabban: szöget vagy szeget üt a fejébe? Nyilván az elsőt. Vagy ritkán használt szólásunkban – hogy tudniillik „ki van verve vásári szöggel” (értsd: jól kiöltözött, kicsípte magát) – soha nem fordul elő a szeg változat.
Érdemes azonban a fenti Cserszy Mihály-mondatban szemügyre vennünk a szögrehúzó szót. Mit is jelent? A szögre húz (a jószág) kifejezésünk arra utal, hogy a két igavonó állat közül az egyik nem a szekér hossztengelyének irányában húz, vagyis erőkifejtése bizonyos szöget mutat a haladási irányhoz képest. Átvitt értelemben persze e szólás olyan esetekre is vonatkozik, amikor például nem teljes az egyetértés a házastársak között (a férj tudniillik mást vagy máshogy akar, mint az asszony – vagyis szögre húz).
Konklúzióként: nem igaz az, hogy a szög kizárólag a mértani szöget jelenti. A szeg (ácsszeg, faszeg stb.) alakváltozataként is él nyelvünkben. A kettő éles és kivételt nem ismerő funkcionális megkülönböztetése túl merev „szabálykodás” volna.
