Százéves asszonyt köszöntöttek

Rokonai mellett falustársai és a község elöljárója is köszöntötte a nyárádszentbenedeki Szabados Annát 100. születésnapja alkalmából. A nem mindennapi kort megért nő Jákob Anna néven 1919. augusztus 5-én látta meg a napvilágot Nyárádszentbenedeken, 1949-ben kötött házasságot Szabados Istvánnal, frigyüket két gyermekkel (Ágnes és Juliska) áldotta meg az ég. Férje tizenhat éve hunyt el, Anna néni pedig jelenleg Ákosfalván él egyik lánya családjánál, három unokának és négy dédunokának is örvendezhet. Napjait idős kora ellenére egészségben, örömben tölti. „Nem mindennapi az ilyen születésnapi köszöntő, de ezt az önkormányzat és jómagam tiszta szívből tettük, és kívánunk számára további jó egészséget, sok örömet” – mondta el lapunknak Osváth Csaba ákosfalvi polgármester, aki Tóth Zsuzsánna községmenedzserrel látogatta meg és köszöntötte Anna nénit. Jó hangulatban találták, így koccinthattak is, az idős nő pedig életéről mesélt. „Igazi színfolt a mindennapjainkban. Isten ajándéka számunkra” – tették hozzá.

„A Jóisten csodálatos ajándéka az ő élete szerető családja és faluközösségünk részére. Hiszen még ma is életkedvvel tele, ha kérdezünk tőle, kristálypatakként csörgedeznek az ifjúság emlékei, a szép és a nehezebb évek is, amelyekre most is örömkönnyekkel, sóhajokkal vagy hangos kacagással emlékezett vissza” – jegyezte be közösségi oldalán az Együtt Nyárádszentbenedekért Egyesület, amelynek tagjai ugyancsak meglátogatták Anna nénit. A szervezet elnökétől megtudtuk, hogy Szabados Anna nagyon örül annak, hogy három napig folyamatosan köszöntötték és virágokkal halmozták el. Teljes szellemi épségnek örvend, bármit kérdeztek tőle, gondolkodás nélkül válaszolt. Mesélt gyermekkoráról, aztán arról az időszakról, amikor a falubeli grófkisasszonynál szolgált, majd Marosvásárhelyen. A béréből rádiót vásárolt, így a falu népe hozzájuk járt hallgatni a tornácra kihelyezett készüléket mindaddig, míg a második világháború idején az oroszok el nem vitték. Mesélt az esküvőjéről, amiből kettő is volt, mivel férje teremiújfalusi vol. Ő maga varrta az esküvői ruháját is. Családjuk egyike volt azoknak, akik nem álltak be a kollektív gazdaságba, férje pedig az utolsó férfi volt a faluban, aki még priccses nadrágban és átalvetővel járt, ha kimozdult a faluból. Az édesapja által épített családi ház még ma is áll, Anna néni pedig őrzi az esküvői bútorát és a lánykorában varrt „magyar ruhát”. Sokat mesélt a falu egykori életéről, kész élvezet volt vele beszélgetni. „Szenzációs. Kész történelemkönyv” – számolt be lapunknak Nám M. Emese elnök is a találkozásról. Anna néni nemcsak szellemileg, de fizikailag is jóval meghazudtolja a korát, hiszen ő maga választotta ki és vasalta ki azt a ruhát, amelyben a köszöntőket fogadta, a világért sem hagyta volna, hogy unokája tegye helyette.