Szászrégen

Másfajta városvezetési koncepció

Mint ismeretes, Maria Precup, Szászrégen polgármestere egy ideig, egy összeférhetetlenségi ügy tisztázásáig nem tölthette be tisztségét, ez idő alatt Márk Endre, a város RMDSZ-es alpolgármestere látta el a városvezetői feladatkört. Nem bizonyult könnyűnek, hiszen gyakorlatilag egyedül kellett vezetnie a várost. Erről számolt be lapunknak. 

– Az összeférhetetlenségi ügynökség döntése alapján júniusban át kellett vennem a városvezetést. Már akkor beláttam, hogy másfajta szemléletet kell érvényesíteni a közpénzzel való gazdálkodás terén. Az előző években túl sok pénzt költött a város a Maros- és a Görgény-völgyi fesztiválokon való részvételre. A „szokásos” 150.000 lej helyett az idén csak 40.000 lejt áldoztunk erre, és kiderült, hogy bőven elég. Mindkét eseményen méltón tudtuk képviselni a várost. Egy másik terület, ahol jelentős összeget spóroltunk, a városi rovar- és rágcsálóirtási szolgáltatás. Eddig egy „házi cég” végezte el a munkát. Egy kicsit tájékozódtunk a szakpiacon, és kiderült, hogy a bukaresti központú Coral Impex Kft. 30-szor olcsóbban végzi el a műveletet. Ráadásul nemcsak a talaj szintjén, hanem repülőből kiszórt vegyszerrel is fertőtlenítik a várost. Továbbá július elején nagy vita során döntött úgy a helyi tanács, hogy az idén nem szervezzük meg a városnapokat. Úgy tartottuk, hogy itt is szükség van szemléletváltásra. Tavaly 1,2 millió lejt költöttünk erre. Az idén 550.000 lejt sikerült átütemezni, amiből teljesen felújítottuk a központban az aszfaltot. Míg a polgármester asszony részleges munkálatokat szeretett volna, addig szakértők javaslatára elrendeltem a teljes felújítást. Mintegy 10.400 négyzetméterre, hozzávetőleg 1,4 km úttestre került friss aszfaltréteg. Következik a parkolók kockakövezése. 

Miután törvényszéki döntés alapján visszakerült a polgármester asszony, úgy tűnik, hogy megváltozott a helyzet. Korábban sikerült jó munkakapcsolatot kiépítenünk, gyakran beszéltük meg dolgainkat, konzultáltunk. Néhány hónapja azonban megromlott a kommunikáció köztünk. Úgy tűnik, nincs meg benne az a bizalom, aminek köszönhetően korábban együttműködhettünk. 

Az idősek napja kapcsán is újabb konfliktus robbant ki köztünk, mert erre is indokolatlanul sok pénzt akart költeni. Tájékozódtunk, hogy más, Szászrégenhez hasonló lakosú városban mennyiből szervezik meg az ünnepet. Kiderült, hogy Segesváron 18.000 lejt költöttek erre. Maria Precup 150.000 lejt javasolt. Az RMDSZ-frakciónak – a már említett elővigyázatos költekezési koncepciónak megfelelően – sikerült a felére csökkenteni a kiadást. Így is 75.000 lejbe került, ami sok. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem tiszteljük kellőképpen a város időseit, hanem azt, hogy kevesebből is lehet minőségi rendezvényt szervezni számukra – mondta Márk Endre, aki azt is kifejtette, hogy hasonló elképzelés alapján szeretné összeállítani, az RMDSZ-tanácsosokkal közösen, a jövő évi költségvetés-javaslatot. Azt sem titkolja, hogy indulna a helyhatósági választásokon polgármesterjelöltként, ezért is azon gondolkodnak a tanácsosokkal, hogy a jelenlegi gazdasági, politikai helyzethez igazodó, reális költségvetési javaslattal rukkoljanak elő, ami garantálja a városfejlesztést, hogy – elsősorban a város szükségleteit kielégítő – valós alapokra helyezett, megvalósítható programmal álljanak majd a választók elé. 

Az itthon maradottak végvára

Balla Árpád római katolikus plébános 2009 augusztusában került a szászrégeni egyházközség élére. Azelőtt Kolozsváron egyetemi lelkészként, majd négy évig Salamáson plébánosként szolgált. A napokban visszatekintettünk az egy évtizedes munkára, és többek között arról beszélgettünk, hogy milyen küldetése kell hogy legyen az egyháznak a szórványban. 

– Plébános úr, hogyan kezdte a szolgálatot Szászrégenben?

– Természetesen, mint mindenki, aki új egyházközséget kap, azzal kezdtem 2009-ben a tevékenységet, hogy bejártam az egyházközséget. Tudni kell, hogy 20 falu tartozik hozzánk fíliákként Dédabisztrától Vajdaszentiványig, Petelétől Görgényszentimréig. Meg kellett ismernem az embereket, felmértem, milyen állapotban vannak a templomok, az imaházak. Elődöm, Pakó Benedek kanonok úr nagyon sokat dolgozott, építkezett, szervezett, de sok minden elmaradt időhiány vagy más okok miatt, így már a kezdetekkor beláttam, hogy én sem fogok karba tett kézzel ülni. Első lépésként a szászrégeni templomot és parókiát kellett rendbe tenni. Sürgősen fel kellett újítani a templomot, a tetőt, szerkezetet, hiszen folyt be a víz. A következő lépés a plébánia és a templom környékének a megszépítése volt. Az ember a lelkével próbál Istenhez közelíteni, és a lélek oltára a szépség, ezért tartottam fontosnak a templom körüli tér rendezését. Örömmel mondhatom, hogy sikerült. Olyan közösségi teret alakítottunk ki, ahova nemcsak a híveink jönnek el, mivel minden évben itt ünnepelünk március 15-én. A felújított, gyönyörű templomban pedig időnként koncerteket tartunk. Legutóbb Mága Zoltán is itt tartott előadást. A szászrégeni katolikus templom az egyetlen, amely napközben nyitva áll. Nemcsak azok térnek be, akik úgy érzik, hogy napközben Istenhez kell forduljanak, hanem más vallású szászrégeniek, turisták is, akik egyszerűen csak megpihennek e csendes helyen. Ami a fíliákat illeti, a kezdetekkor sürgősnek tartottam a radnótfáji kápolna befejezését és a görgényszentimrei templom újrafedését. 

– A magyar katolikus közösség egyfajta szórvány a szórványban. Miként sikerült összetartani a közösséget?

– A sürgős adminisztrációs gondok megoldása után apránként visszatértünk az egyház elsődleges küldetéséhez, a közösségépítéshez, elsősorban a Jézus Krisztushoz való hívás által, és előtérbe helyeztük az igehirdetést, a szentségi szolgáltatást, a szegényekkel, a betegekkel való foglalkozást, a fiatalok hitoktatását. Ez olyan mindennapos ténykedés, munka, amely nem látványos, de fontos a közösség éle-tében. Nemsokára itt az advent, most erre készülünk. Elkezdődik az eucharisztikus év, amely jövő év szeptember 17-én zárul a Budapesten megtartandó világkongresszuson. Azt tervezik, hogy itt több Kárpát-medencei fiatal elsőáldozó lesz. Arra készülünk, hogy szászrégeniek is részt vegyenek ezen a felemelő eseményen, mert akkor sok más hasonló közösséggel együtt talán mi is hallathatjuk a hangun-kat. 

– Szórványban fontos, hogy az egyház ne csak a lelki szolgálattal vállaljon közösségi szerepet, hanem vegyen részt a világi életben is. 

– Valóban, talán a leghangsúlyosabban a szociális tevékenység mellett az oktatásra kell odafigyelnünk. Közismert, hogy az egykori felekezeti iskolánk egy részét átadtuk a kisfülpösi református egyház által működtetett Szivárvány Alapítványnak, ahol bentlakást tartanak fenn szórványtelepülésekről származó magyar gyerekeknek, akik így szászrégeni iskolába tudnak járni, hiszen vannak olyan falvak, ahol megszűnt a magyar oktatás. A felekezeti iskola másik felében, ugyancsak a Szivárvány Alapítvány két lelkes hitoktatójának kezdeményezésére, létrehoztunk egy kézműves-alkotóházat, amelynek felavatása, felszentelése december 8-án lesz. Az ünnepségre Tamás József segédpüspök is eljön, és a szentelést követően főpásztori misét mutat be. Ez egy olyan közösségi ház lesz, ahol Kis Erzsébet és Kis Andor irányításával hagyományőrző kézműves-tevékenység folyik. Sikerült pályázatot nyernünk, ebből a pénzből újítottuk fel az iskola emeletének egy részét. A szentelést követően pedig befejezik az elmaradt belső munkálatokat, és újabb helyiségeket rendezhetnek be. Nagyon fontos, hogy olyan teret létesítsünk, ahol a gyerekek találkoznak egymással, magyarul beszélnek, mert ez fontos. Vannak olyan vegyes családok, ahol otthon románul beszélnek, és ha a diák nem jár magyar oktatási intézménybe, akkor elfelejti a nyelvet. Ez egy olyan hely lesz, ahol a hasznos tevékenység mellett ezzel is tudunk foglalkozni. Szórványban szükséges. 

– Ha Szászrégenben még nem is érződik ez a nyomás, de amint elmondta, a hozzá tartozó fíliáknál igen. Ilyenformán a római katolikus plébánia egyfajta szórványbástya kell legyen. 

– Igen, és ez nem vészharangkongatás. Tény. A szórvány keresztje egyre nagyobb. Tíz év alatt közösségünkből is sokan elmentek, elhunytak, elköltöztek. Nagy a vonzereje Marosvásárhelynek, még nagyobb Kolozsvárnak, aztán onnan a Nyugatnak. Még mindig többen települnek át Magyarországra, Olaszországba, Németországba. Nagyon érződik a lemorzsolódás. Az egyházunkhoz tartozók átlagéletkora 55 év körüli. Amikor ezelőtt 10 évvel idejöttem, mintegy 2500 katolikus tartozott hozzánk, most alig 1300-an vagyunk. Egy évtized alatt 600 temetésem volt, és ennek alig egytizede a keresztelők száma. Nincs olyan hét, hogy ne hallanék arról, valamelyik családunk elköltözött, elment. Egyre gyakoribb a családegyesítés, mert az történt, hogy korábban az édesapa kiment külföldre, majd miután megteremtette a létezés feltételeit, megy a család is. 

– Azért még vannak fiatalok… 

– Természetesen, és akik itthon vannak, részt vesznek a tevékenységeken. Nemcsak a hagyományőrző kézműves-foglalkozásokon, hanem eljönnek hittanórára, ifjúsági találkozókra. Sajnos, a fiatalok nem tudják meghatározni a család sorsát, így nekik is menniük kell. Remélem, hogy ahova mennek, ott van templom, és részt vehetnek az egyházi életben. Azokkal foglalkozunk, akik itthon vannak. 

– Tervek?

– Évek óta dédelgetett álmunk, hogy felújítsuk az abafájai templomot, amely a környék egyik legrégebbi egyházi épülete, részben Árpád-kori. Miután renováljuk, bekapcsolnánk a turisztikai körforgásba. A következő feladat a vajdaszentiványi imaház rendbetétele lenne, és azt is tervezzük, hogy elindítjuk a görgényszentimrei templom belső és külső főjavítási munkálatait, az épület környékét átalakítjuk, hogy a megmaradt híveknek méltó szakrális teret biztosítsunk. 

Elkezdődött a felkészülés karácsonyra. Az adventi misék reggel fél hétkor kezdődnek, várjuk a híveket. A gyerekek és a fiatalok ez időben adventi koszorút fonnak, amit elvisznek a betegekhez, idősekhez, így ez alkalom a családlátogatásra is. Készül a pásztorjáték, amelyet szenteste fél hatkor adnak elő a fiatalok, majd ezután kezdődik az ünnepi szentmise. A hétköznapi egyházi élet, tevékenység megy tovább, örülünk annak, hogy azokat szolgálhatjuk, akik itthon maradtak és akikkel együtt lehetünk. 

Év végi művelődési rendezvények 

Az elkövetkezendő időszakban gazdag művelődési kínálatból válogathatnak a szászrégeniek. November utolsó hétvégéjén, 29-én, pénteken este 7 órától a szászrégeni Eugen Nicoară művelődési házban a kolozsvári Operettissimo együttes Mi, muzsikus lelkek című operettgálájára kerül sor. Jegyeket elővételben a művelődési ház jegypénztáránál válthatnak munkanapokon 9–17 óra között. Helyfoglalás a 0741-024-882-es és a 0757-109-450-es telefonszámon. 

December 5-én 17 órától Törpék show-ja címmel dal- és versmondó verseny lesz a művelődési házban. A rendezvényt a 16. alkalommal szervezik meg óvodásoknak. 

December 7-én a művelődési ház és a Humana Regun Egyesület a XI. alkalommal szervezi meg a Kemény János műkedvelő színjátszók találkozóját. Fellépnek: az erdőszentgyörgyi Bodor Péter színjátszó kör, a szászrégeni Fantázia, a Kemény János, a Csim-Bumm, a Vécsi kastély őrei és a Vadrózsa csoportok. Támogatók: Szászrégen önkormányzata, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.

December 9-én este 7 órától a nyárádszeredai Bekecs néptáncszínház Fehér foltok című előadását adja elő a művelődési házban. Másnap, 10-én 10 és 12 órától elsősorban a gyerekeket várják a Mátyás király igazsága című előadásra. 

December 11-én 16 órától a szászrégeni művészeti iskola karácsonyi előadását láthatják az érdeklődők. 17-én, kedden Homonyik Sándor koncertezik, míg 21-én a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia karácsonyi koncertjére várják a közönséget a művelődési ház nagytermébe. 

Január 8-án és 9-én 19 órától a Hahota színtársulat, míg január 25-én 17 és 20 órától a Gruppen-Hecc szilveszteri kabaré-előadását láthatják a szászrégeniek. 

Az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének meghívására november 29-e és december 2-a között a művelődési ház Vadrózsa néptánccsoportja adventi előadásokon vesz részt Pakson. A kiszállás költségét a vendéglátók állják. (fábián)