2024. august 9., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A montreali Bokréta néptáncegyüttes ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évforduloját. 


„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” (Kodály Zoltán)
A montreali Bokréta néptáncegyüttes ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évforduloját. 
A néptáncegyüttes 15 éve rendszeresen szervez februárban téli tánctábort, ahol az együttes tagjai, valamint a magyar néptánc és népzene kedvelői új táncokat tanulhatnak, illetve improvizálásokat sajátíthatnak el.
Ilyen alkalmakkor kanadai, erdélyi vagy magyarországi zenészeket, illetve táncoktatókat látnak vendégül. 
Folytatva a hagyományt, február 18-án a téli tábor keretében a magyar népzene kedvelőit csávási bálba hívták.
Az est gyerekeknek tartott tánc-házzal kezdődött. Itt a gyerekek apraját-nagyját szüleikkel együtt Lőrincz Hortenzia és Hahn-Kakas István Magyarországról érkezett táncoktatok a néptánc lépéseire és fortélyaira tanították. 
A gyerektáncház után Dreisziger Kálmán házigazda a műsort ismertette, és konferált az est folyamán. A műsort a Bokréta néptáncegyüttes kalocsai táncokkal nyitotta meg, ezután pedig a híres és népszerű szászcsávási zenészek: Jámbor István Dumnezeu, Csányi Sándor „Cilika” és Adrian Meze a Kis-Küküllő menti zene csodálatos hangjaival ismertették meg a montreali közönséget. A szászcsávási zenészekkel együtt érkezett és muzsikált Fazakas Levente.
A kanadai meghívott zenészek Garda Levente Montrealból, valamint Krasznai Attila Torontóból voltak. Az előadás után az est hátralevő részében táncházra, valamint álarcosbálra került sor, ahol együtt zenéltek a muzsikások.
Telt ház volt. Jó volt a hangulat, kitűnő a zene és a zenészek, mindenki táncolt es mulatott. Az eseményt dr. Ódor Bálint kanadai magyar nagykövet is megtisztelte jelenlétével.
A báli hangulatot fokozta a bor, sör, pálinka, zsíros kenyér és piros hagyma, illetve kürtős kalács. 
Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” (Kodály Zoltán)
Ez az este a havas Montrealban gyönyörű virágos rét volt, és a virágok legszebbjét otthonról, a Kis-Küküllő mentéről hozták szeretettel.
Csiki Zita

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató