2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Folytatva a szász települések bemutatását, olyan helységeket ajánlunk a figyelmükbe, amelyek a Küküllő-fennsík dombjai közötti völgyekben húzódnak meg. Ezeket a Balavásár–Dicsőszentmárton megyei útról letérve közelíthetjük meg. 

Szászbogácsi utcarészlet


Folytatva a szász települések bemutatását, olyan helységeket ajánlunk a figyelmükbe, amelyek a Küküllő-fennsík dombjai közötti völgyekben húzódnak meg. Ezeket a Balavásár–Dicsőszentmárton megyei útról letérve közelíthetjük meg. Akár egynapos körutat is betervezhetünk a Zágor-patak völgyében, Kóródszentmártonból indulva, Zágor és Csatófalva községeket érintve érhetünk el nagyon jó aszfaltúton Erzsébetvárosba, Holdvilágon keresztül Segesvárra, majd innen vissza Marosvásárhely felé kirándulhatunk. 
 
Keménynagyszőlős 
Első templomát feltehetően a 12-13. században idetelepült szászok építették. Írott források nem maradtak fenn róla, napjainkra csupán a harangtorony alsó része emlékeztet rá. 1476-ban kezdték építeni a Szent László tiszteletére felszentelt új templomot. 1503–1504-ben Szászszőlős adómentességet kapott a templom további építéséhez. Ekkor építették a templomerődöt is. A templom udvarát egy 2 m magas fallal vették körbe. Többször javították, először 1580-ban, majd 1631-ben, 1711-ben és 1779-ben. 1820-ban a templomot nyugat felé meghosszabbították. A régi, festett kazettás mennyezetet leszerelték, és a lelkészi hivatal kerti házának mennyezetéhez használták fel. Az egyhajós templom sokszögzáródású, kereszthálós mennyezetű szentéllyel. Egy 14. századi és egy 15. századi harangja van. 
 
Fületelke
Fületelke első okleveles említése 1347-től való „Posessio Fyleteluke” néven. Ekkor Fületelke az újvári (Gógánváralja) birtokhoz tartozik. A település 1580-ban Kovacsóczy Farkas kancellár és testvére, János birtokában van. A középkori eredetű falu írott forrásokban először a 14. században tűnik fel. A szászok lakta település Szentháromság titulusú plébániatemploma a falu fölé emelkedő domb peremére épült a 14. században, gótikus stílusban. Ekkor még csak hajóból és poligonális záródású szentélyből állt, a ma látható nyugati tornya a 17. századból való. A hajó északi falán 15. századi freskót találunk a keresztről való levétel jelenetével. A szentélyben felszentelési keresztek láthatók a falon. A 18. sz. végén komoly barokk átépítések, bővítések zajlottak. 1772-ben készült a hajó fa tetőszerkezete. 1780-ból való a templom hajójának mai, stukkódíszes barokk boltozata. A templomot 1655-ben szabálytalan sokszög alaprajzú védőfallal vették körül, ma is álló kapuépítménnyel, az északi oldalon egy toronnyal, melynek ma már csak romjai vannak meg. A fal külső oldalán 17. századi feliratok olvashatók. 1787-ben magasítják a tornyot, ekkor bontják vissza a nyitott tornácos toronysisakot, ekkor készül a jelenlegi magasított toronysisak. Ez alkalommal a belső berendezést is módosítják, bővítik, ekkor készülhetett a nyugati festett karzatmellvéd. 1833-ban épül a torony tölgyfa harangháza. Többször is javítják, 1848-ban a szentélyt, 1894-ben a torony tetőszerkezetét, 1938-ban pedig a templomot, ezt követően, 1972-ben egy nagyobb renoválás volt: megerősítik a templomot, a kaputornyot és az erődfalakat. Mindezek ellenére nem kerüli el a pusztulás, a második világháborút követően a szászok masszívan elvándorolnak, így nem lesz anyagi fedezet a karbantartásra. 1980-ban beomlik a hajó boltozatának egy része, elkezdődik az épületegyüttes rohamos pusztulása. 1497-es évszámú harangja ma az ortodox templomban szolgál, így még tulajdonjoga is megkérdőjelezhető. A templom barokk berendezéséhez tartozó szószékkosarat a szénaverősi evangélikus templomba mentették. 1989-től az istentiszteleteket a paplakban tartják. A parókia épülete is XVII. századi. A templom teljesen beomlott. Megmentését a marosvásárhelyi Arcus Egyesület és a Segesvári Evangélikus Esperesség vállalta fel. Stabilizálnák a templom épületet és a kapuépítményt is. Utóbbiban kis múzeumot hoznának létre, amely a helyi szászság és a templom történetét mutatná be.
 
Zágor 
A Küküllő-közi dombvidéken, a Zágori- (Domáldi-) patak mellett fekszik Zágor község. Erődített temploma igen értékes műemlék. A település első említése 1412-ből való „poss. Zagor” néven. Szász evangélikus erődtemploma XV. századi, egyhajós, nyeregtetős, cseréppel fedett, eredetileg gótikus építmény volt. A templomot a 17. században szabálytalan téglalap alaprajzú, három sarkán bástyákkal erődített, lőréses fallal vették körül. Északnyugati tornyán az 1653-as évszám olvasható. 1723-24-ben barokk stílusban átépítették. Ekkor készült a hajó mai, stukkódíszes sík mennyezete, ekkor emelték nyugati homlokzata elé a harangtornyot. Középkori építményei közül eredeti állapotában csak a még álló támpilléres, bástyás várfal és a nyugati szakaszába tagozódó kaputorony van meg. A templom a főút mellett található. 
 
Csatófalva 
Gótikus evangélikus temploma a XV. századból való. Barokk oltárát Philippi Georg segesvári mester készítette 1762-ben. A településen még találunk egy evangélikus templomot, ez korábban Domáld falu temploma volt, amely az 1970-es évektől közigazgatásilag Csatófalvához tartozik.
 
Szászbogács 
A betelepített szászok alapították a falut, először 1351-ben Bakach néven említik. Ékessége gótikus erődített temploma, amelyet a szebeni hegyekből szekereken vitt kőből építettek. A templomot 1389-ben említik a dokumentumokban. A jelenlegi is álló istenháza azonban valamivel később, a XV. század elején, 1421 előtt épült. Legértékesebb tárgya az 1518-ban készült, faragott, festett hármas oltára, festményei flamand hatásra Rajna menti stílusban készültek. A karzatot 1533-ban készítette Johannes Reychmuth. Ezt igazolja latin nyelvű felirata is: „Hoc opus perfectum per me Johannem Rechmut mesatore schgeswariensem ad laudem et honore Marie Viginis, A. 1533”. Intarziái a XVI. századból származnak. A faragott díszítések mitikus állatokat ábrázolnak, mint amilyen a bagoly, amelyen a következő felirat található: „Ich pin eyn fogel und heys dy aul und ver mzch hasseg den schent die payl”. Előkerültek XV–XVI. századi falfestmények is. 
Az egyhajós templom hosszított, szűk belterű, sima mennyezettel. Az északi falon levő karzaton nyílik a sekrestye bejárata. A karzat tartóoszlopai festettek, szőlőindás, mitikus állatokat és figurákat ábrázoló mintákkal, ez jelzi, hogy falai valamikor teljes egészében ki voltak festve. A reformációt követően takarták le a freskókat, ezek közül csak az északi falon levő töredék maradt meg, amelyen XV. századi ruhában levő zarándokok láthatók és egy szent képe. Fölöttük mintegy három méterrel egy név olvasható: Johannes Plebanus – János plébános. 
A templomot az erődítéskor átépítették, a hajó és a karzat falait később megemelték, feléjük gyilokjáratot képeztek ki, és támpillérekkel erősítették még. A teremben és az udvaron egy-egy kutat ástak, ami igen hasznos lehetett ostromkor. A haranglábat később építették, mint a templomot, valószínű a két portikusszal egy időben húzták fel. A kapukon szőlőindás intarzia van, amely más szász templomokban is megtalálható. Ez is igazolja, hogy Bogács már a középkorban ismert és elismert szőlőtermesztő, bortermelő vidék volt. A harangtorony hétszintes, nagy szerepe lehetett a védelmi rendszerben, ezt igazolja az is, hogy a negyedik és az ötödik szinten lőrésekkel látták el. A hatodik szinten helyezték el a harangokat, a fölötte levőn áll a toronyóra. Érdekessége, hogy a negyedik szinten van egy ajtó, ahonnan a templom padlására lehet jutni. A tornyot legutóbb 1973-ban Hermann Fabini renováltatta. 
Az épületet 8 méter magas, ovális falak veszik körül, fából készült gyilokjárattal. A délkeleti oldalon kapott helyett a négyszintes kaputorony, amelyet szuroköntő réssel láttak el. Az erődítményhez tartozik a falhoz 1800-ban épített egykori szász iskola is. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató