Megint féligazságokkal traktálja a közvéleményt a pénzügyminiszter és főnöke, a kormányfő, a gazdaság teljesítménye kapcsán. Ez csak a választási kampánynak szól, ez az optimizmus legkésőbb a téli ünnepek után el fog fogyni.
Pláne babonások szemében lehet némi finom bája annak, hogy pont 13-ára eső pénteken vélte ismét szárnyalni látni a haza gazdaságát a két politikus. A harmadik negyedévi adatokba kapaszkodva győzködték a világot, hogy jól megy sorunk. A féligazság ott van, hogy a második negyedévihez képest az adatok tényleg jók, a baj annyi, hogy ilyen összevetéseknél a múlt évi adatokhoz kell viszonyítani, mert az az összehasonlítás az alapvető, az egyik harmadévet a másikkal összevetve legfeljebb trendek látszanak, de azok csak részei az összképnek. És a tavalyihoz képesti éves összevetés már közelről sem fényes, ráadásul a kilátások sem jók.
Az idei esztendő első negyedévében minden rendben volt, noha aki messzebb lát az orránál, az a távol-keleti fejlemények láttán már sejtette, hogy az esztendő nem lesz fényes. Március közepétől a koronavírus karanténba fagyasztotta a vén kontinenst, és vele szép hazánk gazdaságát is, amelynek teljesítménye a második negyedévben lekecmergett a pincébe, két emelet mélyre. A harmadik negyedévben ehhez a mélyponthoz képest jobban teljesített a gazdaság, de a tavalyi adatokkal összevetésben még mindig mínuszban vagyunk. Szintén a pincében, de már csak egy emelet mélyen, az előbbi hasonlatot folytatva. És nem is valószínű, hogy feljövünk a padlóig az év végére.
A kilátások két okból sem jók. Egyrészt a járvány újabb tombolásának hatására ismét fokozódó korlátozások általános értelemben is visszafogják a gazdaságot, csak az a talány, hogy mekkora mértékben. Erről a politikusoknak is tudniuk kell, mivel a jegybank becslései is figyelmeztetnek ezekre a negatív kilátásokra, és kizárt, hogy ezt ne hozták volna a szóban forgó politikusok tudtára. Másrészt, a gazdaság legfontosabb összetevője, az ipar teljesítménye sem indokol semmilyen derűlátást. Szeptemberben a hazai ipari teljesítmény jelentősen elmaradt a tavalyitól, és ami nagyobb baj, hogy az ágazat a nyugati országokban sem szárnyal. A román kivitel egyharmadát a német és a francia piacok veszik fel, ha ezek gyengélkednek, akkor nálunk is baj van. Ipari teljesítmény szintjén pedig mindkét országban jelentős visszaesés látható a szeptemberi adatokban a múlt évhez képest. És ha ehhez hozzávesszük az újabb megszorításokat is, javulásra szinte semmi kilátás. Szóval szárnyalunk. Gond csak annyi, hogy ez még mindig zuhanórepülés, de legalább már nem olyan meredek, mint a második negyedévben. Attól még a landolás nem lesz kellemes, de legalább a választási kampányban a Télapó szép ígéreteket hoz a hiszékeny választóknak.
