Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egy évvel ezelőtt május első napjaiban vonta vissza a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék, Románia legfelsőbb bírósága a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum működési engedélyét. Az iskolát ezúttal is a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fogadta be úgy, hogy az osztályok a helyükön maradhattak, szemben a 2004-es helyzettel, amikor a megalakuló katolikus osztályokat az egyház nem indíthatta a saját épületében, ez csak 2015-ben valósulhatott meg.
De nem sokáig. 2017-ben újra elkezdődtek a támadások, és a katolikus iskolát ekkor is a Bolyai fogadta be, és a diákok maradhattak az egyház saját épületében. Az önálló iskola 2018-ban alakulhatott újra. Mivel a rossz szándék továbbra sem szűnt meg, az egyház épületében működő román tannyelvű iskola, vele együtt az iskolába járó diákok szüleinek egy csoportja, Dan Tanasă és Marius Paşcan pert indított a katolikus iskola ellen. A Legfelsőbb Bíróságig eljutó per az iskola működési engedélyének a visszavonásával zárult, és az intézményt 2022 májusában újra felszámolták. Ezúttal is a Bolyai Farkas Elméleti Líceum vette védőszárnyai alá.
– Az „örökös újrakezdés” tanintézményében, amelytől viharos története ellenére sem pártoltak el a diákok és a szülők, miben bíznak, mire számítanak, milyen lépéseket készülnek tenni? – kérdeztük a fekete betűs évforduló napján dr. Tamási Zsolt-Józsefet, aki a Bolyai líceum aligazgatójaként koordinálja a volt katolikus iskola épületében folyó oktatást, és akinek a diákokkal és szülőkkel együtt bár sok meghurcoltatásban volt része, a küzdelmet a kiválósági oklevéllel is kitüntetett tanintézmény önállóságáért soha nem adta fel.
– A jelenleg még érvényben lévő tanügyi törvény alapján (az újat még nem fogadták el) lehetne iskolát létrehozni szétválasztással – említi a lehetőséget. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha egy iskolából egy részt a tanfelügyelőséggel együttműködve leválaszt az önkormányzat, akkor a következő lépés az lenne, hogy a Közoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIP) megvizsgálja, hogy az újonnan létrejövő iskola minden feltételnek eleget tesz-e az önálló jogi személyiség elnyeréséhez. Ha a fővárosban székelő hatóság jelentése kedvező, azaz jónak látja a szétválasztást, akkor az Oktatási Minisztérium kiad egy rendeletet, amely az újonnan létrejött iskolát hivatalból behelyezi a következő év iskolahálózatába, majd a tanfelügyelőség hajtja végre a szétválás különböző lépéseit a tanárokat, a személyzetet és egyebeket illetően. Ez gyakorlatilag azért volna lehetséges, mert a Bolyai, mielőtt a katolikus iskola osztályait átvette volna, az ezret is meghaladó diáklétszámával önálló jogi személyiségként működött.
Ha a Bolyaiból leválasztanak egy olyan részt, amelyet 2022-ben csatoltak hozzá, az nem érinti a Bolyai működését, a leválasztandó rész pedig van akkora, hogy önálló intézményként tudjon működni, ahogy tavaly májusig működött. Ez a megoldás a minden törvénynek megfelelő lehetséges változat, amelyben viszont nagyon fontos, hogy az önkormányzati szándék találkozzon a tanfelügyelőség szándékával. Ha ez nem valósul meg, akkor az Oktatási Minisztérium – miután a tanfelügyelőség értesítette, hogy ellentét van a két intézmény között –, az érvelések alapján eldönti, hogy melyik intézménynek megalapozottabb a javaslata. Ennek megfelelően, ha úgy gondolja, hogy a szétválasztás szükséges, és jobb az oktatás szempontjából, akkor elküldi véleményét az ARACIP-nak, és a minőségbiztosítási hatóság ellenőrzése és jelentése után megtörténik a leválasztás, és újra létrejöhet a katolikus iskola azokkal a minősítésekkel, amilyenekkel a leválasztott osztályok rendelkeznek. Ha a Bolyainak akkreditált a működése, akkor a leválasztott osztályok akkreditáltként válnak le, és a módszertan szerint a következő évben egy újabb minőségbiztosítási ellenőrzésen esnek át. A bizottságnak kötelessége ellenőrizni, hogy jó működik-e az iskola, amit létrehoztak, mert ha nem, akkor valamit lépni kell. Ez a folyamat egy egyszerű, átlátható megoldást jelentene.
A múlt évben a szétválási javaslatot az önkormányzat megfogalmazta. A hatályos törvényeknek megfelelően a javaslat megszületett a helyi tanácsban tanácsi határozat formájában, ami nem azt mondta ki, hogy létrehozza az iskolát, hanem azt, hogy kezdeményezi a létrehozását az említett módszertannak megfelelően. A módszertan tartalmazza, hogy a tanfelügyelőséggel együttműködve kell ezt megtenni. Az együttműködés jelentése értelmezhető úgy, hogy a tanfelügyelőség a kezdeményező, és a város ehhez járul hozzá, vagy pedig a város a kezdeményező, és ehhez a tanfelügyelőség hozzájárul, vagy egy baráti beszélgetésen megtárgyalják, hogy ezt kellene megvalósítani. Ami azért nagyon fontos, mert gyakorlatilag a törvény nem pontosítja, hogy kinek kell először lépnie, hanem, hogy együttműködve kell ezt megtenni, és amennyiben eltérő elképzelés van, akkor a tanfelügyelőség kötelező módon értesíti arról a minisztériumot. Ehhez képest a tavaly augusztusban, amikor a leválasztást kezdeményező tanácsi határozat megszületett, a tanfelügyelőség negatívan véleményezte (aviz negativ), aminek semmi értelme nem volt, mert neki nem véleményezni kellett volna, hanem egyetérteni vagy sem, és a minisztériumnak jelezni, hogy akarunk-e egy ilyen megoldást kezdeményezni vagy nem, a város viszont akarja. A tanfelügyelőség nem értesítette a minisztériumot arról, hogy egyetért-e vagy sem, ezért eljárása nem fér be a módszertanba. Amely szerint, amíg lett volna idő ezt a nézeteltérést jelezni a minisztériumnak, a prefektus írásban értesítette a tanácsot, hogy vonja vissza a határozatot. Ezt nem tette meg, hiszen nem döntés született, hanem egy kezdeményezés egy folyamatnak az elindítására, ami jogilag nem ugyanazt jelenti. Ezért az önkormányzat nem volt miért visszavonja a határozatát, a prefektus azonban a közigazgatási bíroságon megtámadta a tanácsi határozatot, és ezáltal felfüggesztődött a végrehajtás lehetősége. Ily módon nem volt mit felterjeszteni az Oktatási Minisztériumhoz, mert nem volt egy végrehajtható tanácsi határozat. Ezzel gyakorlatilag egy teljes évet késett az iskola újraalapításának a lehetősége.
Az újonnan elfogadott iskolahálózat megléte mellett most lehet helyi szinten újra elkezdeni a még mindig érvényes tanügyi törvénynek megfelelően a leválasztás folyamatát. Hogy ez megtörténik-e, vagy milyen más megoldás lesz, azt most előre megmondani nem tudom, hisz annak a pernek, amit a leválás kapcsán a prefektus kezdeményezett, nem ismerjük az eredményét, még az alapfokú döntést sem, nemhogy a jogerős határozatnak lennénk a birtokában. Ugyanakkor az is tény, hogy a helyi kezdeményezés lehetősége nem jött össze, ilyen esetekben normális körülmények között a felettes szerv, az Oktatási Minisztérium kellene az összes törvény betartása mellett valamilyen formában megoldást keressen. Hogy folytatásként az fog-e történni, hogy továbbra is helyi szinten az összes törvény betartása mellett újra meg újra nekifutunk a probléma megoldásának, vagy pedig a minisztériumot tájékoztatjuk, hogy ez a nehézség van, amihez a hivatalnak, a helyi közösségnek és az egyháznak a döntése szükséges konszenzus, egyetértés alapján. Az viszont jól látszik, hogy a tanfelügyelőség semmilyen módon nem partner az iskola bármilyen formában történő újraalakításában.
Amikor az iskola elveszítette a jogi személyiségét a tavaly májusban, született egy döntés, hogy az önkormányzat alegységként helyezi a Bolyai líceum igazgatósága alá. Ha jogi személyiség nélkül marad az iskola, azzal valamit kezdeni kell. A struktúrává minősítés tavaly májusban elméletileg nem volt törvénytelen, mert az alárendelt struktúra nem rendelkezik jogi személyiséggel, és lehetett volna ezt tenni, ha a tanfelügyelőség ehhez hozzájárul. Azonban ezt is negatívan véleményezte, és jelezte, hogy megvárja a minisztérium javaslatát a döntés végrehajtásáról. A kialakult kaotikus állapotra ez a helyzet mindenki számára elfogadhatónak tűnt, hiszen Romániában nem nagyon volt gyakorlat arra, hogy tanév közben felszámoljanak egy iskolát, és kérdésessé válik, hogy a diákok hogyan fejezik be a tanévet. Mindenki arra összpontosított, hogy a tanév legyen befejezve, és a következő lépést készítette elő. Akkor nem tűnt fel annyira, hogy a tanfelügyelőség nem járul hozzá az alegységgé nyilvánításhoz, holott ez helyi szinten elfogadott gyakorlat volt. Amikor Marosvásárhely különböző szakképző líceumaiban 300 alá csökkent a diáklétszám, és a jogi személyiséghez való jogukat elvesztették, akkor alegységként kerültek be más technológiai líceumokba. A meglévő gyakorlat alapján a tanfelügyelőség hozzájárulhatott volna, hogy struktúrává váljon a katolikus iskola a Bolyai keretén belül, de nem tette meg.
A prefektus által indított per miatt tudtuk, hogy egy évig biztosan csúszni fog az újraalapítás lehetősége, ezért az önkormányzat azt kérte, hogy az iskolahálózatban a katolikus iskola alegységgé váljon a Bolyai iskola keretén belül. Teljesítette ugyanis a törvény által előírt feltételeket: van székháza és külön helyszíneken működő épületei. Az alegységgé nyilvánítás egy olyan pragmatikus megoldás, amit rendszeresen alkalmaznak mindenhol az országban és Marosvásárhelyen is, ahol nagyon sok óvoda tartozik egy általános iskola alá, vagy egy nagyobb óvodához egy kisebb óvodai egység.
Az iskolahálózat tele van ilyen struktúrákként működő alegységekkel, tehát nem lenne egy eget rengető újítás, hogy ez a katolikus iskolával is megtörténjen. Más megyékben is az a gyakorlat, hogy abban az esetben, ha egy intézménynek máshol is van épülete, az a másik épület alegység, és működését oktatási, szakmai szempontból megkönnyíti, hogy annak a struktúrának van egy koordinátora, akinek abban az épületben van a székhelye, és testközelből szembesül minden problémával, amelyeket közvetíteni tud a jogi személyiséggel rendelkező központnak, hogy azokat kezelni lehessen.