Bár hivatalosan még csak több mint egy hónap múlva, október 25-én kezdődik az elnökválasztási kampány, a gyakorlatban már teljes erővel zajlik a korteshadjárat. Közvélemény-kutatásnak álcázva.
Az utóbbi időben egész sor ilyen felmérés látott napvilágot, és finoman szólva meredeken eltérő támogatottságot mértek az egyes jelölteknek. Úgy általánosságban véve nehéz komolyan venni ezt a műfajt, főleg amióta a legutóbbi parlamenti választásokon a negyedik erőként a törvényhozásba masírozó aranyos suhancok támogatottságát nem is mérték a médiában hangadónak számító közvélemény-kutatók – legalábbis a nyilvánosságra hozott felmérésekben –, viszont végig malmoztak két olyan párt adataival is, amelyek nem kerültek be a parlamentbe. És egyik-másik felmérésben most is szerepelnek olyan nevek, akik nem is biztos, hogy eljutnak a jelöltségi státuszig, ami csak október 10-én lesz végleges, 200 ezer támogató aláírás leadása és átvilágítás után.
No, de addig is az látszik jól, hogy a kutatók úgy mérnek, ahogyan a megrendelők diktálnak. Ha a kormányoldalról jön a zsozsó, akkor a koalíció két pártjának elnökei vezetik a rangsort, ha az ellenzéki oldalról kérték a felmérést, ott sokkal jobban szerepel a progresszív jelölt vagy más színes figurák. A különböző felmérésekben az egyes jelölteknek mért támogatottsági adatok pedig bőven az ilyen kutatásoknál megszabott 3 százalékos hibahatáron túl vannak. Ez világosan azt mondja, hogy a nyilvánosságra hozott számsorok nem az egyes jelöltek valódi népszerűségét mérik a választók körében, hanem politikai oldaltól függően adott jelölteket igyekeznek népszerűbbnek feltüntetni. Ez egyrészt kopogó ingyenkampány, hiszen a politikus neve megjelenik a médiában, és a hír alá oda sem kell tenni a fizetett választási hirdetésre utaló megjelölést, mintha a sztori igaz lenne. Ez a játszma a határozatlan vagy könnyen befolyásolható szavazók bolondítására megy, a nyájszellemnek betudhatóan lesznek, akik majd arra pecsételnek, akit a szimpatikusok közül a legerősebbnek mutatnak a felmérések.
És jól tetten érhető ebben a közvélemény-kutatásnak álcázott kampányhadjáratban az is, hogy a kormányoldal szeretné a két házon belüli jelöltjét látni a második fordulóban, amikor majd a valódi meccs zajlik az elnöki székért. Az elnökválasztásban a november 24-i első forduló csak a nyitány, a lényegi kérdése az, hogy melyik két jelölt jut be a döntő második fordulóba. Onnan kezdődik a komoly része a dolognak, mert láttunk már példát a két forduló közti meredek változásokra az erőviszonyokban. A koalíciós pártvezérek nem nagyon szeretnék ebben a második fordulóban látni a progresszív jelöltet, de alighanem sokkal jobban tartanak a napokban függetlenként játékba szállt, egykori szocdem pártvezértől.
