Pár nap múlva az esztendő második hónapját is kihúzhatjuk a falinaptárunkon, és a hét elejére sikerült a kormánynak elfogadnia az idei államháztartási és társadalombiztosítási törvények tervezetét. A számok felett a politikusok menetrendszerűen vívnak szócsatákat, és mind elbeszélnek egy lényeges kérdés mellett.
Az idei év érdekessége lehetett volna költségvetési viszonylatban, hogy az ellenzék hamarabb állt elő a maga számaival, mint a kormány. Rátermett politikusokkal jobban eleresztett helyeken teljesen elfogadott része a politikai kultúrának, hogy az ellenzék árnyékkormányt alakít, és a kormányzati lépéseket letükrözi. Ez jó egyfajta kontrollnak is, de még jobb a választónak, ha értelmes, érvekre alapozott vitát lát a köz-életben személyeskedő üzengetések helyett. De gyorsan kiderült, szó sem volt ennek a westminsteri hagyománynak a román alföldre való komoly átültetési szándékáról. Annyi történt, hogy a szocik hasra csapva kitalálták, mire költenének el annyi pénzt, amennyit sohasem voltak képesek behajtani az államkincstárba. Ugyanez folytatódott a kormányfő parlamentbe hívásánál is, ahol élőszóval mindegyik párt képviselője beszállt a vitába.
Ahol szóba sem került igazán az, amit tényleg számon lehetett volna kérni a kormányon. Ez a gyakorlatilag negyedéves késés. Ebben az országban a döntéshozás felülről lefele működik, vagyis az alsóbb szinteken mindenkinek türelmesen ki kell várnia a nagylegények döntését. Tehát amíg a bukaresti és a megyei kancelláriákon nem megy végig a költségvetés, addig a kis, főleg vidéki önkormányzatoknál gyakorlatilag áll az élet, mert sok helyen saját források híján minden az államtól érkező pénzen múlik. Ugyanígy az állami vállalatoknál is malmoznak hónapokig, mert e kerettörvények nélkül a fizetéseket ki lehet ugyan adni, tehát éhen nem hal a személyzet, de érdemi munkát tervezni sem lehet, nemhogy végezni. Ahogy pedig most állnak a dolgok, még legalább egy hónapba telik, amíg a vidéki önkormányzatok és az állami cégek, intézmények nekifoghatnak érdemben megtervezni, hogy mit is kéne dolgozzanak az idén. És mindez egy olyan helyzetben, amikor a vírus lélegeztetőgépre küldte a gazdaságot, ahonnan nem kérdés, hogy újjá lehet éleszteni, de minél később történik meg, annál nehezebb és költségesebb lesz. Ez láthatóan hidegen hagyja a nem kapkodó kormányt és a hasra csapott számok alapján műbalhézó díszellenzékét is.
