A szalma aranya

A színére gondoljunk, ne az anyagi vonzatára. Az utóbbi némi jövedelempótló bevételt jelent a szalmafonással foglalkozó emberek számára, a fotókon azonban a szalma fénysugárzón felaranylik. Erről mindazok meggyőződhetnek, akik a marosvásárhelyi Bernády Ház emeleti galériájában felkeresik az október 18-án megnyílt kiállítást. A Hargita Megyei Tanács, a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Marx József Fotóklub és a Bernády Ház szervezte tárlat a Székelyföld Napok eseményeként nyújt betekintést Kőrispatak életébe, elsősorban abba a népi mesterségbe, amely mintegy másfél évszázada honosodott meg a Küsmőd-patak völgyében elterülő udvarhelyszéki településen. A helységben szinte minden család ismeri és gyakorolja a szalmafonás technikáját, másfél évtizede szalmakalap-múzeum is működik egy felújított hagyományos parasztházban. Az országban ez az egyedüli ilyen létesítmény, sok turistát vonz a Maros megye szomszédságában más látnivalókat is kínáló faluba. Ha végre tényleg elkészül a Bözödi-tó mentén végighaladó aszfaltút, biztos még élénkebbé válik itt az idegenforgalom. A fotósok így is rendszeresen látogatják. Az utóbbi időben kétszer is szerveztek Kőrispatakon fotótábort, az ott készült felvételekből több kiállítást is. Az ottani romák életének, szokásainak megörökített mozzanataiból már láthattunk egy válogatást a Bernády Házban. Pár nap múlva Bukarestbe is eljut az az anyag. Ezúttal Vásárhelyen a szalmafonók kerültek előtérbe. 

Nagy tapasztalatú, kiváló fotósok térképezték fel a terepet, teremtettek a fényképezésben nélkülözhetetlen jó kapcsolatot a helyiekkel, s az eredmény egy látványos, színvonalas képgyűjtemény, amelynek vonzerejét növeli, hogy a fényképek szokatlanul nagyra, 60x90 centiméteresre printelve kerültek a közönség elé. A magyar festészet napján zajlott a megnyitó, érthető, hogy a tárlatot méltató Nagy Miklós Kund és a táborokat kezdeményező, vezető Ádám Gyula fotóművész a képzőművészet és a fotózás egymást gazdagító kölcsönhatására is kitért beszédében. A fotónak önmaga jogán is jól kiérdemelt helye van a legjelentősebb kiállításokon, és az aukciók is mind feljebb srófolják a fotóművészeti alkotások árfolyamát, ezen túl azonban érdemes megfigyelni, miképpen ötvöz magába festészeti elemeket a fotózás, és fordítva: hogyan szervesül a képzőművészetbe sok minden, amit a vizuális művészek a fotózástól vesznek át. Ezen a kiállításon, ahol a vásárhelyiek soraiból Bálint Zsigmond, Both Gyula és Tordai Ede, a Hargita megyeiektől Ádám Gyula, Erdély B. Előd, Szőcs Lehel és Török Rafael, illetve a sepsiszentgyörgyi Kovács L. Attila remekel, főként a fény-árnyék, a sötét-világos (clair-obscur) játéka, ellentéte, a falusi házak színharmóniája utal a festői hatásokra. Ugyanakkor a kitűnő portrék, a riportelemeket is gazdagon felmutató életképek jól érzékeltetik azokat az erényeket, amikkel az igényes fotográfia rendelkezik. A kiállítás a jövő héten még megtekinthető.